A nyestkutya (Nyctereutes procyonoides) a kutyafélék családjába tartozó, Kelet-Ázsiában őshonos faj, mely szerepel a legtöbb problémát jelentő idegenhonos fajok között Európában (EU regulation 1143/2014). Ezt az inváziós ragadozót a XX. század közepén hozták be Európába, elsősorban a prémje miatt. Napjainkra Észak-, Kelet- és Közép-Európában széleskörben elterjedt.
Hazai állománya – a terítékadatok alapján – ugyan önmagában nem jelentős (éves szinten kevesebb, mint 20 egyed esik), de hosszútávon emelkedő trendet mutat, ami a tartós megtelepedését és szétterjedését is jelezheti. A nyestkutya bejelentésekkel érintett vadgazdálkodási tájegységek túlnyomó részt a Kelet-Magyarországi régióban találhatók, elsősorban a Tiszántúli területeken. Az utóbbi években a teríték jelentős részét 3 vármegye jelentette (Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar). 2024-ben a Sárospatakhoz közeli, Bodrog-menti, viszonylag kis területen összesen 6 nyestkutya esett.
A nyestkutya ökológiai generalista, rugalmas élőhelyhasználattal és mindenevő táplálkozási szokásokkal jellemezhető, melyek inváziós képességeit, hatékony terjeszkedését segítik. Mivel ideiglenesen táplálkozhat folyamatosan ugyanazzal a prédafajjal, ezért az alacsony egyedszámú és veszélyeztetett madár- és kétéltű populációkra komoly veszélyt jelenthet.
A földön fészkelő madárfajok fészekaljai a szakirodalom alapján – bizonyos területeken – komoly kárt szenvedhetnek a nyestkutya fészekpredációs viselkedése miatt. Hazai viszonyok között azonban még soha nem végeztek konkrétan erre terepi kísérletet. Ez adta az ötletet, hogy a fent említett Bodrog-menti területekre megtervezzük és elindítsuk a vizsgálatunkat. A két érintett/kiválasztott vadászatra jogosult (Bodrog Vadásztársaság, Sárospataki Kossuth Vadásztársaság) képviselőivel, hivatásos vadászaival történt egyeztetést követően megkezdtük a felmérés előkészítését. Mivel e vadászterületeken is ritka vendég a nyestkutya, a vizsgálatba bevont vadkamerákat azokra a helyekre telepítettük, amelyek vagy az eddigi elejtések/megfigyelések közelében voltak, vagy a területek ismeretében potenciálisan esélyt adhattak a faj előfordulásának igazolására (pl. jellemző váltók, utak). Így esett a választás a Bodrog két partján elterülő Long-erdő természetvédelmi területére. A siker érdekében szem előtt tartottuk, hogy megfelelő távolság legyen az egyes kamerák között (legalább 200 m), illetve, hogy minél jobban lefedjük a területet. Mindkét területen egymást követően 1-1 hétig üzemeltettünk 10-10 db vadkamerát. E kameracsapdák kétféle típusúak voltak: 5 db Uovision Green 30 (SD kártyára rögzítő) és 5 db UOVision Select 30 4G LTE (felhős vadkamera, mely GSM hálózati lefedettség esetén azonnal küldi a képet egy szerverre, így az előfizetésnek köszönhetően a felhasználó számára elérhetővé teszi azt). A vizsgálat során ugyanazokkal a beállításokkal dolgoztak a kamerák, típustól függetlenül (24 órás készenlét, kép és video rögzítése …stb.). Ezek a kameracsapdák már a legújabb technológiával működnek. Legfontosabb tulajdonságuk, hogy teljes sötétségben is jó minőségű felvételt tudnak készíteni a láthatatlan (940 nm hullámhosszúságú), nagy teljesítményű infravörös LED vakunak köszönhetően. Így szinte észrevehetetlen nemcsak az erdőt járó „illetéktelenek” számára, de a vadállatokat sem zavarják működés közben. A kihelyezés során kézi GPS készülékkel (Garmin GPSMAP 62) rögzítettük a pontos koordinátákat – többek között – annak érdekében, hogy beszedéskor (1 hét elteltével) megtaláljuk azokat. Minden egyes vizsgálati ponton elhelyeztünk egy a helyszínen talált lágyszárúakból készített műfészket, melybe 5-5 db normál méretű tyúktojást helyeztünk gumikesztyűt viselve. A fészek elkészítése után az általunk legoptimálisabbnak vélt fatörzsre rögzítettük a kamerát, s a beállítások után élesítettük. Ezután magára hagytuk, hogy helyettünk (is) dolgozzon éjt nappallá téve. Egy hét után begyűjtöttük mind a 10 kamerát, majd áttelepítettük a másik területre (azonos szempontok szerint) a hivatásos vadász segítségével. Innen szintén 1 hét múltán szedtük össze a kameracsapdákat. Ezt követően úgy döntöttünk, hogy 5 db képküldős (felhő alapú működés) kamerát kint hagyunk hosszabb időre (elsősorban útkereszteződésekre irányítva – hiszen a ragadozók is előszeretettel használják az utakat), bízva abban, hogy előbb utóbb nyestkutya is kerül a lencse elé.
A kamerákban rögzítésre használt memóriakártyák letöltése után konstatáltuk, hogy a kihelyezett fényképezőgépek rendkívül változatosan működtek. Voltak, amelyek szinte nem is készítettek felvételt látogatók hiányában, míg mások azonban számos vadfaj előfordulását bizonyították egyértelműen. Ragadozó emlősök (aranysakál, róka, vadmacska, borz, nyuszt, görény) éppúgy lencsevégre kerültek, mint mindenevő fajok (pl. vaddisznó), vagy akár nagytestű növényevők (őz, gímszarvas, dám), rágcsálók (pl. vörös mókus), vagy madárfajok (pl. fakopáncs). Hím és nőstény egyedek, valamint felnőttek és fiatalok is megjelentek a kamera képeken. Jól láthatók egyes esetekben, hogy mely fajok egyedei mennek el a fészek mellett úgy, hogy oda sem fordulnak, vagy melyek fogyasztják el a kihelyezett tojásokat. Minden igyekezetünk ellenére a célfaj (nyestkutya) jelenlétét nem sikerült igazolnunk a vizsgálati területen. Ezt vehetjük örömhírnek is!
A felvételek előzetes elemzése arra enged következtetni, hogy legtöbb esetben egy kistestű ragadozó, a nyuszt keresi fel a műfészket, s hordja (fogyasztja) el a kihelyezett tojásokat.
A tudományos vizsgálat a technikának köszönhetően új információkkal, ismeretekkel, sőt esetenként meglepetésekkel segíti a kutatókat, s a jövőbeni folytatásra, komplexebb vizsgálatok kivitelezésére csábítja, ösztönzi őket.
A kutatás az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divízió kutatási programjának részeként, a Széchenyi Terv Plusz program keretében az RRF-2.3.1-21-2022-00006 számú projekt támogatásával valósult meg.
Dr. Szabó László, Dr. Katona Krisztián, MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet
