Az inváziós növények jelentősen átalakítják környezetüket, az egyre fogyatkozó beporzó rovarok újabb csapásokat kénytelenek elszenvedni: úgy járnak, mint a róka és a gólya La Fontaine meséjében.
A tudomány hosszú ideje kongat minden létező vészharangot a beporzó rovarok nagymértékű és gyors pusztulására figyelmeztetve, mivel nélkülük végső soron a mezőgazdasági termelés is veszélybe kerül. Beporzók kapcsán nyilván mindenki a háziméhekre gondol, és bár ők alkotják a legnépesebb csoportot, mégis csupán a jéghegy csúcsát jelentik: munkájukat csak itthon 700 vad „rokonfajukkal”, lepkék, szúnyogok, legyek tömegeivel, összesen több ezer fajjal együtt végzik – itt írtunk erről részletesen.
Erőteljes fogyatkozásuk hátterében számos ok húzódik a klímaváltozástól a biológiai sokféleség csökkenésén át a környezetszennyezésig, a közös bennük, hogy gyakorlatilag minden probléma eredője az emberi tevékenység. Ugyancsak e körbe tartozik, de a köztudatban viszonylag szerény ismertséggel rendelkezik az idegenhonos, inváziós növények és a beporzó rovarok egymásra gyakorolt hatása.
Az Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) munkatársai elözönlött és természetközeli területek közösségeit mérték fel, ezen belül 12 lágyszárú, inváziós növényfaj hatását vizsgálták Magyarországon, és a Babeş-Bolyai Egyetemmel együttműködve Erdélyben. Eredményeikről Dr. Szigeti Viktort, az ÖK tudományos munkatársát kérdeztük.
A cikk folytatása a kapcsolódó linken olvasható.