A természetes élőhelyek feldarabolódása (fragmentáció) számos közvetlen negatív hatása mellett elősegítheti az inváziós növények megtelepedését és terjedését, ami tovább károsíthatja az őshonos élővilágot. E hatások pontos jellege azonban az érintett élőhelyektől és a vizsgálat tárgyát képező élőlénycsoporttól függően változhat. Legtöbbet az őshonos növényeket érintő hatásokról tudunk, azonban az ízeltlábú közösségekben bekövetkezett változások kevéssé ismertek. Ezért megvizsgáltuk a fragmentáció és az Alföldön komoly természetvédelmi problémákat okozó selyemkóró jelenlétének gerinctelen közösségekre gyakorolt hatását homoki erdőssztyepp élőhelyek gyepterületein.
Összesen 60 élőhelyfolton mértük fel a beporzókat (vadméheket) és gyűjtöttünk talajlakó ízeltlábúakat, elsősorban növényevőket (poloskákat) és ragadozókat (pókok) és vizsgáltuk jellegeiket. Kimutattuk a fragmentáció és az invázió hatásának interakcióját, amelyek általában egymás hatását módosítják, erősíthetik. A selyemkóró közvetlenül a növényevő poloskákra és beporzókra hat erősebben, a talaj felszínén élő pókokra csak közvetve van hatással. A fragmentáció, az invázió és a biológiai sokféleség megőrzése közötti kölcsönhatás igen összetett, hatékony kezeléséhez elengedhetetlen a folyamatos monitorozás és az adaptív természetvédelmi technikák alkalmazása.
