Darwin óta ismert hipotézis, hogy a sikeres inváziós fajok hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az őshonos fajok, mivel így könnyebben képesek az új környezetben élni. Ugyanakkor, ha nagyon hasonlítanak egymásra, az egyben azt is jelenti, hogy erős köztük a versengés. Tehát vagy az egyik (az inváziós vagy az őshonos) visszaszorul vagy valamilyen tulajdonság szempontjából eltérést mutat. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont egyik friss kutatása két gyakori, de eltérő stratégiájú inváziós növényen vizsgálta ennek valószínűségét az őshonos növényekkel összevetve: az évelő közönséges selyemkórón (Asclepias syriaca), és az egyéves kanadai betyárkórón (Conyza canadensis).
A „Journal of Vegetation Science” folyóiratban megjelent cikkükben kiskunsági gyepekben és parlagokon készült, regionálisan reprezentatív felmérésük adatait használták fel hipotézis-tesztelésre. Megvizsgálták, hogy az őshonos növényfajok mennyire hasonlítanak az inváziós fajokra olyan tulajdonságaikban, mint például az életformájuk vagy a szaporodási jellemzőik, és hogy az őshonos fajok milyen valószínűséggel fordulnak elő ott, ahol az inváziós növények is jelen vannak. A kutatás regionális szinten zajlott, sokféle kiskunsági homoki gyepben, így a lehetséges együttélések legszélesebb körét fel tudták térképezni.
A közönséges selyemkóró esetében a hozzá hasonló tulajdonságokkal rendelkező őshonos fajok gyakrabban fordultak elő vele együtt akkor, ha nagyobb volt a selyemkóró tömegessége. Míg a kanadai betyárkóró esetében nem volt ilyen kapcsolat. Ez azt jelzi, hogy az egyéves betyárkóró és a többi őshonos faj együttélését a hasonlóság kevésbé befolyásolja.
A kutatók szerint a két faj eltérő életstratégiája magyarázhatja a különbséget. A közönséges selyemkóró, mint évelő faj, több évig jelen van, így kiválogatódnak a hozzá hasonló és emiatt hasonló környezeti igényekkel rendelkező fajok és ezekkel fog a selyemkóró hosszabb távon együtt élni.
Ezzel szemben a kanadai betyárkóró, mint egyéves faj, gyorsan szaporodik és terjed minden évben, így az együttélés inkább csak a gyors megtelepedéstől függ, ezért a vele együtt élő fajok tulajdonság- eloszlása véletlenszerű. Igy nem lehet olyan csoportot sem azonosítani, amit egyértelműen kiszorítana. Ezek alapján is azt lehet mondani, hogy természetvédelmi szempontból kevésbé jelentős a terjedése a selyemkóróéval szemben.
Eredményeink arra utalnak, hogy az évelő inváziós faj, a közönséges selyemkóró (képen) esetében a tulajdonságok hasonlósága befolyásolja a közösség összetételét. Ezzel szemben az egyéves kanadai betyárkóró esetén az együttélő fajok társulása inkább véletlenszerű.
