A mosómedve az egyik legelterjedtebb inváziós emlősfaj Európában. Terjeszkedésének története a kontinensen 1934-ig nyúlik vissza, amikor Németországban szabadon engedték az első néhány egyedet. Azóta már náluk is többszázezer példányra nőtt a létszámuk, és számos más európai országban is egyre gyakoribb a faj, köztük hazánkban is.
Nemrégiben tartották a 3. EURORACCOON Meeting találkozót, ahol mosómedve kutatók mutatták be legfrissebb munkáikat és egyeztettek a faj kezeléséről. Az eseményen a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemről hárman részt vettünk, és előadást tartottunk az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divíziójában végzett munkáinkról. Az előadásainkban bemutattuk a mosómedve vadkamerás vizsgálatait, mellyel igazoltuk a faj fészekpredációs hatását, és leírtuk a mosómedve éves előfordulását a hazai legfontosabb élőhelyükön; a magyarországi mosómedvék kondíciójára, szaprodásbiológiájára vonatkozó eredményeinket; ill. az első a fajra végrehajtott hazai gyérítési program tapasztalatait.
A konferencia azon a történelmi helyszínen zajlott, ahol a mosómedve európai hódítása elkezdődött; a Kellerwald-Edersee Nemzeti Parkban, a Seminarzentrum Edersee rendezvényhelyszínen, Németországban.
A háromnapos rendezvény során a szakmai eszmecsere mellett a kutatók bejárták azokat a természetközeli élőhelyeket, köztük egy ősbükköst, ahol a mosómedve már az életközösség egyre jelentősebb elemét képezi, illetve tettek egy esti mosómedve-leső túrát is a közeli “mosómedve fővárosban”, Kasselban, ahol nagyszámban figyelték meg a városiasodó állatfajt és beszéltek azok helyi kezeléséről. A vállalkozó kedvűek számára a programot “raccoon barbecue” színesítette.
A találkozó egyik fontos megállapítása volt, hogy bár a mosómedve rendkívül sikeresen terjeszkedő, változatos táplálkozású ragadozófaj, ami ráadásul fertőzéseket is terjeszthet, alig van olyan vizsgálat, ami tényleges jelentős hatását igazolná. Ezért nagy szükség lenne ilyen jellegű célzott kutatásokra. Egyes helyeken a faj teljes kiirtása már reménytelennek tűnik, de a még el nem foglalt területekre való beterjedését akadályozni lehet. Magyarországon jól szervezett beavatkozásokkal még kordában lehetne tartani az állományát
A jövő évi konferenciát a rendezvény résztvevői szívesen látnák a gödöllői campuson.
Résztvevők az ENL Invázióbiológiai Divíziójából: Dr. Katona Krisztián, Dr. Biró Zsolt, Bócsi Balázs
