Mi az inváziós fűfajok sikerének kulcsa? Új cikkünk az Oikos-ban

A kanadai University of Alberta kutatóinak vezetésével az ÖK ’Lendület’ Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport tagjai is részt vettek egy nemzetközi vizsgálatban, ami az inváziós fűfajok sikerességének kulcsát kutatta. A kutatás eredményeiből nemrég jelent meg az első publikáció az Oikos c. folyóiratban. A vizsgált három fűfaj az eurázsiai gyepek őshonos fajai – az árva rozsnok (Bromus inermis), a keskenylevelű perje (Poa angustifolia) és a taréjos tarackbúza (Agropyron cristatum) – voltak, melyek az észak-amerikai prériken komoly természetvédelmi problémákat okozó inváziós fajoknak számítanak. Kísérletünkben arra kerestük a választ, hogy a mag eredete vagy a talaj által közvetített hatások járulnak-e hozzá a három fűfaj inváziós képességéhez. A nem őshonos (Kanada) és az őshonos (Magyarország, Kazahsztán, Németország, Ukrajna) elterjedési területről származó populációkból magokat és talajt gyűjtöttünk (összesen 47 populációból), és az összes lehetséges kombinációban csíráztattuk a magokat (saját populációból, az őshonos elterjedési terület más populációjából, valamint invazív elterjedési területről származó talajon) és összehasonlítottuk a fejlődő csíranövények biomasszáját.
Bár biológiailag és ökológiailag hasonló fajokat vizsgáltunk, eredményeink alapján az egyes fajok sikerességének kulcsa eltérő, fajspecifikus. A taréjos tarackbúza esetében eredményeink arra utalnak, hogy az invázió óta a faj evolúciósan egyre sikeresebbé vált (vagyis a kanadai populációkból származó magokból nagyobb növények fejlődtek, talajtípustól függetlenül) és a talaj által közvetített hatások is hozzájárultak a sikeréhez (a növények gyökér biomasszája nagyobb volt a kanadai populációkból származó talajban, függetlenül a mag eredetétől). Az árva rozsnok esetében pedig a helyi adaptáció lehet a siker kulcsa. Ez azt jelenti, hogy az inváziós elterjedési területen belül egy adott populációból származó magokból a saját termőhelyük talaján fejlődtek a legnagyobb biomasszájú egyedek, míg más kanadai populációkból származó talajokon kisebb növények fejlődtek. Összességében a vizsgálat rámutat arra, hogy egy-egy inváziós kulcsfaj sikerességét számos tényező befolyásolja, ezek sokszor együttesen is hatnak és egymás hatásait erősíthetik. Emiatt nagyon fontos a természetvédelmi szempontból leginkább fontos kulcsfajok célzott kutatása, hiszen az inváziós fajok elleni hatékony fellépéshez meg kell ismernünk a sikerességüket meghatározó tényezőket.