Skip to main content
Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium

Szép ez a virág, de azért jobb lenne, ha nem szabadulna el

Mindent beborít a kokárdavirág egy izsáki réten – Fotó: dr. Szigeti Viktor / Ökológiai Kutatóközpont

Arra rácsodálkozunk, ha a Kiskunság közepén kaktuszokba botlunk, de rajtuk kívül is vannak még olyan növények, amelyeknek semmi keresnivalójuk nem lenne a magyar pusztában, csak éppen nem ilyen feltűnőek. Az Észak-Amerikából származó kokárdavirág széles körben ismert a hobbikertészek körében, de már régen kiszökött a kiskertekből, és úgy tűnik, hogy a szárazodó klíma hatására komolyabb ökológiai problémákat is okozhat.

„A kollégáim azt kutatták, hogy más inváziós növényfajok milyen hatással vannak a beporzókra, és ekkor hívta fel egy természetvédelmi őr a figyelmünket, hogy Izsák környékén van egy terület, amelyet teljesen elural egy növény. Ez volt a kokárdavirág. Eddig nem nagyon foglalkoztak a kokárdavirág invázióbiológiájával Közép- és Nyugat-Európában, mi voltunk az elsők akik ezt leírtuk” – mondta Dr. Süle Gabriella, az Ökológiai Kutatóközpont segédmunkatársa, aki kollégáival a kokárdavirág hazai inváziójának veszélyeiről írt egy tanulmányt.

A sárga kokárdavirág (Gaillardia aristata) a 18. században került Európába dísznövényként. Rokon fajaival együtt számos országban ültették kertekben, parkokban, de óhatatlan volt az elterjedésük. Ma már több mint tíz európai országban tartják számon, mint gyorsan terjedő növényfajt, Oroszországban pedig már inváziósnak is minősítették. Magyarországon feljegyzések szerint már a 20. század elején figyeltek meg kivadult kokárdavirágokat, és mára néhol már tömeges a megjelenésük.

Az inváziós fajoknak ez a stratégiájuk, viszonylag gyorsan elfoglalnak egy területet, ahogy nagy tömegben megjelennek, és kiszorítják onnan az őshonos fajokat. Az uniformizált környezet mindig szegényedést jelent, de át is alakulhat a korábbi élőhely, ezért kell vigyázni a behurcolt növényekkel is.

A cikk folytatása a kapcsolódó linken olvasható.

Cikk forrása:

Telex.hu

A kutatás az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divízió kutatási programjának részeként, a Széchenyi Terv Plusz program keretében az RRF-2.3.1-21-2022-00006 számú projekt támogatásával valósult meg.