Category Archives: Hírek

Ahogy arról a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) honlapján is beszámoltak, negyedik alkalommal rendezték meg az EURORACCOON elnevezésű nemzetközi konferenciát, amelynek fókuszában a mosómedvék megjelenése, elterjedése és e jelenség hathatós kezelése álltak. A február 4-6. között tartott szakmai fórumnak első ízben adott otthont hazánk, azon belül is a MATE.

Megjelenésének és a popkultúrában betöltött népszerű szerepének köszönhetően a mosómedve egy kifejezetten szerethető állatfaj, amelynek hazai elterjedése a laikusok számára üdvözlendő jelenségnek hathat. Mást gondol azonban ugyanerről a szakma, hiszen a mosómedvék inváziós emlősök, amiknek korábban nem volt bérelt helye a hazai faunában. Éppen ezért kellő óvatossággal kell figyelni és kezelni a fajt, s szükség esetén időben megtenni a kellő óvintézkedéseket, nehogy az itthon honos állatfajok vagy épp a termesztett növénykultúrák bánják az új lakók beköltözését.

Többek között erről is szólt a negyedik alkalommal megrendezett európai mosómedve konferencia, ahol a magyarországi helyzet értékelésén túl a résztvevők – 8 ország mintegy 40 kutatója – sorra vették saját nemzeteik tapasztalatait is. Szóltak így például a németországi helyzetről is, ahol az 1930-as években két mosómedvepár szabadon engedésével kezdődött meg a faj megtelepedése. Mára, csaknem száz évvel később, már több, mind félmilliós állomány okoz fejtörést a német vadgazdálkodóknak. Magyarországon ma még sokkal szerényebb mosómedve-populáció található, számuk azonban az utóbbi 10 évben látható növekedésbe kezdett. Lakóhelyük gócpontja a Pest vármegyei Ócsa térségében lelhető fel, de elvétve az ország teljes területén megjelenhetnek.

S hogy miért is jelent veszélyt a mosómedvék kontrollálatlan terjedése? Természetes ellensége híján a szabadon szaporodó állatfaj előszeretettel választja étkéül a madarak tojásait, ezzel hatalmas pusztítást végezve a szárnyasok között. Emellett nincsenek biztonságban a kisemlősök, kétéltűek vagy éppen a puhatestű fajok sem. A mosómedve ráadásul előszeretettel fogyasztja pl. a kukoricát is. Mindemellett harapása is hordozhat veszélyt magában, hiszen nemcsak fájdalmas lehet egy ilyesfajta találkozás a csak látszatra szende és szeretnivaló emlőssel, de komoly kockázata lehet a fertőzésnek is. Mindemellett csak az animációs filmekben tűnhet bájos csínytevésnek, ha beszoknak a települések határain belülre is, ahol a szemetestárolókat, kerteket is előszeretettel forgatják fel élelem után kutatva. A valóságban mindez az anyagi károkozás mellett, humánegészségügyi kockázatot is jelent.
A konferencia a felsorolt problémák előrejelzésére, megelőzésére, a mosómedvék hatékony kezelésére gyűjtötte össze a tudományos és gyakorlati tapasztalatokat és javasolt követendő stratégiákat.

A rendezvény az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium (RRF-2.3.1-21-2022-00006) program keretében, valamint az Agrárminisztérium és az Országos Magyar Vadászkamara támogatásával valósult meg.

A Kárpát-medence természeti öröksége nemcsak kiemelkedő érték, hanem mindennapi életminőségünk alapja is. Ezt az örökséget ma egyre nagyobb mértékben fenyegetik a nem őshonos, inváziós fajok, amelyek tömeges és folyamatos behurcolása eddig nem tapasztalt kihívások elé állítja a természetet, a mezőgazdaságot, az állattartást és az emberi egészséget.

E kihívásokra reagálva jelent meg a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont gondozásában, az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divíziója keretében az Új fajok, új kihívások – Az inváziós fajok terjedése és kezelési lehetőségei Magyarországon című, közel 60 oldalas ismeretterjesztő kiadvány. A kötet célja, hogy közérthető, mégis tudományosan megalapozott módon segítsen eligazodni az inváziós jelenségek világában, és gyakorlati kapaszkodókat adjon a károk mérsékléséhez.

A nem őshonos fajok megjelenését teljes mértékben nem tudjuk megelőzni – a globalizáció, a kereskedelem és az intenzív emberi mobilitás ezt lehetetlenné teszi. Ugyanakkor az inváziók nem szükségszerűen kontrollálhatatlanok. A terjedés üteme lassítható, a hatások mérsékelhetők, ami időt ad a természetnek és a társadalomnak az alkalmazkodásra. Ez az „időnyerés” kulcsfontosságú: nélküle sem az ökoszisztémák, sem az emberi rendszerek nem képesek hatékony válaszokat kialakítani.

A kiadvány részletesen bemutatja az inváziós folyamat lépéseit a behurcolástól a megtelepedésen és terjedésen át egészen a tömegessé válásig. Rávilágít arra, hogy az invázió nem egyetlen esemény, hanem egymásra épülő szakaszok sorozata, ahol a korai felismerés és a gyors beavatkozás döntő jelentőségű.

Az inváziós fajok hatásai messze túlmutatnak a természetvédelem klasszikus kérdésein. Egyes fajok komoly terméskiesést okoznak, mások az állattartást veszélyeztetik, vagy új kórokozók és betegségek terjedését segítik elő. Ezért az inváziók kezelése komplex társadalmi tanulási folyamat, amelyben a természet- és társadalomtudományok szakembereinek, a döntéshozóknak, a gazdálkodóknak és minden egyes állampolgárnak is szerepe van. A hatékony fellépés alapja az ágazati összefogás és az együttműködés.

A kötet több, Magyarországon már jelen lévő idegenhonos és inváziós fajt is bemutat, konkrét példákon keresztül érzékeltetve a kockázatokat és a lehetséges válaszokat.

A kiadvány szemléleti keretét az ökobiztonság (One Biosecurity) koncepció adja. Ez a megközelítés abból indul ki, hogy a természet, az ember, a tenyésztett állatok, a termesztett növények és a természet egészsége elválaszthatatlan. Egy inváziós faj megjelenése egyszerre jelenthet ökológiai, gazdasági és közegészségügyi kockázatot – ezek csak együtt értelmezhetők és kezelhetők hatékonyan.

Az Új fajok, új kihívások című kiadvány célja az ismeretterjesztés, a párbeszéd ösztönzése és egy hosszú távon is működő, összehangolt fellépés megalapozása az inváziós fajokkal szemben.

A kiadvány online elérhető a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont honlapján.
A téma iránt érdeklődők számára további tartalmak érhetők el az Invázióbiológiai Divízió Virtuális könyvespolcán.
A kötet hamarosan nyomtatott formában is megjelenik.

Az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divíziójának szervezésében, 2026. január 29-én került megrendezésre az „Aranyszínű sárgaság: A hazai helyzet értékelése és a koordinált válasz lehetőségei” című szakmai nap a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpontban. Az esemény azzal a céllal jött létre, hogy a szőlőt veszélyeztető Flavescence dorée (FD) járvány hazai terjedésének komplex, hosszú távú stratégiai kihívásaira válaszként egy ágazatok közötti összefogás jöjjön létre. E program fontos eleme az erős kutatási háttérre – különösen a HUN-REN és az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium intézményrendszerére – és integrált adatokra támaszkodó döntéshozatal.

A szakmai nap széles ágazati spektrumot lefedő részvétellel zajlott. A megjelentek között ott voltak a szakpolitikai és kormányzati szereplők (minisztériumi és agrárkamarai képviselet), a hatóságok és növényvédelmi szervek (NÉBIH, vármegyei Növény- és Talajvédelmi Osztályok), az ágazati érdekképviseletek és gyakorlati szereplők (Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, termelők, borászok), a kutatóintézetek és egyetemek (HUN-REN Ökológiai és Agrártudományi Kutatóközpontok, ÖMKI, MATE), valamint nemzetközi szakértők (francia hatósági oldal) is. A résztvevők összetétele lehetővé tette a probléma több nézőpontból való megközelítését, illetve a különböző érdekképviseletek és stakeholderek közötti együttműködések kialakítását.

A program a hazai helyzet gyakorlati értékelésével indult, melyben a hatósági és ágazati szereplők bemutatták az aranyszínű sárgaság terjedésével kapcsolatos tapasztalatokat és a jelenlegi védekezési eszközök korlátait. Ezt követően a kutatási programok ismertetése arra fókuszált, hogy a monitoring, a vektorbiológiai és járványökológiai ismeretek, valamint az agroökológiai megközelítések miként képesek javítani a védekezés hatékonyságát. A nemzetközi kitekintés a francia gyakorlat bemutatásával azt szemléltette, hogy az egységes, kutatási eredményekre épülő szabályozás és végrehajtás képes kezelhetővé tenni a járványt.

A programot záró kerekasztal-beszélgetés célja az volt, hogy feltárja azokat az intézményes együttműködési pontokat, ahol a kutatás közvetlenül becsatolható a hatósági és termelői védekezésbe: i) vektorbiológiai vizsgálatok annak felderítésére, hogy az egyes növényvédelmi technológiák mennyire hatékonyak a célszervezetek kontrollálásában, ii) agroökológiai módszerek alkalmazása további lehetőségeinek feltárása, iii) citizen science megközelítés lehetséges beépítése a társadalmi adatgyűjtésbe, kommunikációba és az érintett gazdák szemléletformálásába, iv) terjedésbiológiai vizsgálatok annak tisztázására, hogy hazánkban a kórokozó terjesztésében milyen egyéb rezervoár növények és alternatív vektorok milyen tényleges súllyal vesznek részt.

Összességében elmondható, hogy az aranyszínű sárgaság elleni küzdelem nem egyszeri beavatkozás, hanem kutatásorientált, adaptív szakpolitikai feladat, amely hosszú távú intézményi együttműködést, adatmegosztást és adatvezérelt döntéshozatalt igényel.

A Hódtérkép egy közösségi adatgyűjtést (citizen science) használó weboldal, ami azzal a céllal jött létre, hogy az őshonos és természetvédelmi jelentőségű eurázsiai hód magyarországi terjedését segítse nyomonkövetni a kutatóknak a weboldalon bejelentett lakossági megfigyelések alapján.

A tavalyi évtől kezdve azonban a hód mellett a szintén őshonos vidra és inváziós vízhez kötődő emlősök, vagyis a hóddal összetéveszthető nutria és pézsmapocok, valamint az amerikai nyérc észleléseit is jelenteni lehet az oldalon az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológia Divíziója keretében létrehozott aloldalon keresztül. A jelentés során kép is feltölthető az észlelt állatokról a helyadatok és az időpont lekérdezése mellett.

Az amerikai nyérc (Neovison vison) magyarországi jelenlétéről nemrégiben egy tanulmányt is közöltek a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói, melyhez a lakosságot telefonos megkeresésekkel célozva gyűjtöttek információt a faj szigetközi Duna-szakasz környéki előfordulásáról. A tanulmányról hír is született honlapunkon tavaly decemberben.

Bár az amerikai nyérc csak 2025-ben került fel az Európai Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok listájára, a szigetközi tanulmány eredményei alapján kimondható, hogy Magyarországon a faj már megtelepedett és valószínűleg jelentős állománnyal bír. Ezért idén, az amerikai nyérc terjedésének még pontosabb felméréséhez terepi monitorozást is terveznek a kutatók, amihez kiegészítő adatokat várnak az oldalra beérkező megfigyelésekből. Az adatfeltöltő személy engedélyével időnként blogcikkek is készülnek a leírásokból, így idén januárban az egyik nyércmegfigyelésből is megjelent már egy az oldalon, ami tartalmazza a faj részletes leírását, segítséget nyújtva más adatbeküldőknek is az azonosításban.

Az inváziós fajok elterjedésével kapcsolatos kutatás fontos részét képezik a közösségi adatgyűjtésből származó információk, ezért az Invázióbiológia Divízió kutatói továbbra is várják nemcsak az amerikai nyércről, hanem más vízhez kötődő inváziós emlősfajról is a megfigyeléseket a Hódtérkép oldalon.

Az inváziósan terjedő őshonos vaddisznó (Sus scrofa) túrása jelentős hatással van az ökoszisztéma-folyamatokra, mivel képes módosítani a talaj fizikai és kémiai tulajdonságait, különösen lejtős területeken. Ezek a hatások a növénytakaró jelenlététől függően változnak, hiszen például a cserjésedés befolyásolja a talaj tápanyagtartalmát, vízháztartását és az erózió mértékét. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem egy friss kutatásának célja az volt, hogy feltárja, hogyan alakítják a vaddisznó túrás, a lejtőhelyzet és a cserjésedés együttesen a talaj kémiai tulajdonságait egy enyhén erodált budapesti gyepterületen.

Az inváziós amerikai nyérc (Neogale vison) Európában már meghonosodott, Magyarországon azonban csak az utóbbi években észlelték többszöri előfordulását, elsősorban a Szigetköz térségében. Hazai elterjedéséről és állománynagyságáról jelenleg viszont nem állnak rendelkezésre szisztematikus, terepi felméréseken alapuló adatok.

Ezért a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói a feltételezett terjeszkedési útvonal mentén, a szigetközi Duna-szakasz környékén információt gyűjtöttek a faj előfordulásáról. Ennek érdekében helyi lakosokat és a térséget jól ismerő személyeket kérdeztek meg telefonon, valamint célzott internetes keresést is végeztek a médiában és a közösségi médiában megjelent észlelésekről. A 22 adatközlőtől származó beszámolók alapján 51 megfigyelést regisztráltak, amelyek 38 különböző előfordulási helyet tártak fel Dunakiliti és Ásványráró között.

Bár az amerikai nyérc magyarországi megjelenése már nem akadályozható meg, az inváziószerű terjedés még megfelelő cselekvési tervek kidolgozásával és végrehajtásával kordában tartható, amihez mielőbbi beavatkozás szükséges.

Darwin óta ismert hipotézis, hogy a sikeres inváziós fajok hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az őshonos fajok, mivel így könnyebben képesek az új környezetben élni. Ugyanakkor, ha nagyon hasonlítanak egymásra, az egyben azt is jelenti, hogy erős köztük a versengés. Tehát vagy az egyik (az inváziós vagy az őshonos) visszaszorul vagy valamilyen tulajdonság szempontjából eltérést mutat. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont egyik friss kutatása két gyakori, de eltérő stratégiájú inváziós növényen vizsgálta ennek valószínűségét az őshonos növényekkel összevetve: az évelő közönséges selyemkórón (Asclepias syriaca), és az egyéves kanadai betyárkórón (Conyza canadensis).

A „Journal of Vegetation Science” folyóiratban megjelent cikkükben kiskunsági gyepekben és parlagokon készült, regionálisan reprezentatív felmérésük adatait használták fel hipotézis-tesztelésre. Megvizsgálták, hogy az őshonos növényfajok mennyire hasonlítanak az inváziós fajokra olyan tulajdonságaikban, mint például az életformájuk vagy a szaporodási jellemzőik, és hogy az őshonos fajok milyen valószínűséggel fordulnak elő ott, ahol az inváziós növények is jelen vannak. A kutatás regionális szinten zajlott, sokféle kiskunsági homoki gyepben, így a lehetséges együttélések legszélesebb körét fel tudták térképezni.

A közönséges selyemkóró esetében a hozzá hasonló tulajdonságokkal rendelkező őshonos fajok gyakrabban fordultak elő vele együtt akkor, ha nagyobb volt a selyemkóró tömegessége. Míg a kanadai betyárkóró esetében nem volt ilyen kapcsolat. Ez azt jelzi, hogy az egyéves betyárkóró és a többi őshonos faj együttélését a hasonlóság kevésbé befolyásolja.

A kutatók szerint a két faj eltérő életstratégiája magyarázhatja a különbséget. A közönséges selyemkóró, mint évelő faj, több évig jelen van, így kiválogatódnak a hozzá hasonló és emiatt hasonló környezeti igényekkel rendelkező fajok és ezekkel fog a selyemkóró hosszabb távon együtt élni.

Ezzel szemben a kanadai betyárkóró, mint egyéves faj, gyorsan szaporodik és terjed minden évben, így az együttélés inkább csak a gyors megtelepedéstől függ, ezért a vele együtt élő fajok tulajdonság- eloszlása véletlenszerű. Igy nem lehet olyan csoportot sem azonosítani, amit egyértelműen kiszorítana. Ezek alapján is azt lehet mondani, hogy természetvédelmi szempontból kevésbé jelentős a terjedése a selyemkóróéval szemben.

Eredményeink arra utalnak, hogy az évelő inváziós faj, a közönséges selyemkóró (képen) esetében a tulajdonságok hasonlósága befolyásolja a közösség összetételét. Ezzel szemben az egyéves kanadai betyárkóró esetén az együttélő fajok társulása inkább véletlenszerű.

Az inváziós fajok, köztük az ázsiai tigrisszúnyog európai megjelenése nemcsak közegészségügyi, hanem ökológiai szempontból is komoly kihívást jelent. Míg a kórokozó-terjesztésük jól ismert, az őshonos szúnyogfajokra gyakorolt ökológiai hatásaik kevésbé ismertek. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói most megnézték, miként él együtt a tigrisszúnyog a hazai szúnyogfauna tagjaival.

A 2020 és 2023 közötti országos felmérés során 192 településen, 532 helyszínen, összesen 104 612 példányt azonosítottak 29 csípőszúnyog fajból. Az elemzések azt mutatták, hogy ahol az ázsiai tigrisszúnyog jelen van, ott az őshonos fajok fajgazdagsága és diverzitása is nagyobb. A részletes statisztikai elemzések alapján a kutatók szerint ez a pozitív kapcsolat elsősorban a közös környezeti igényekkel – például melegebb, urbanizált, csapadékosabb élőhelyek – magyarázható.

A vizsgálatban azt is elemezték, hogy a tigrisszúnyog milyen gyakran fordul elő egyszerre egyik vagy másik őshonos szúnyogfajjal. Egyes, a tigrisszúnyoggal alkotott fajpárok a véletlenhez képest ritkábban fordultak elő, mint a hamvas maláriaszúnyog, vagy a mocsáriszúnyog esetében, ami inkább az eltérő élőhely-preferenciákkal magyarázható, mintsem azzal, hogy a tigrisszúnyog kiszorítaná őket élőhelyükről. Más fajok, például a sziki szúnyog és a díszes szúnyog, ezzel szemben gyakrabban kerültek elő tigrisszúnyoggal együtt a csapdákból, ami közös környezeti preferenciákra, illetve hasonló életmódra utal.

Szúnyogverseny:

A csípőszúnyog fajok között többféle versengés is előfordulhat. A lárvák elsősorban az élelemért és a helyért versenyeznek ugyanabban a vízgyűjtőben. Ha kevés a tápanyag, az egyik faj gyorsabban fejlődő lárvái – például a tigrisszúnyogé – előnybe kerülnek a lassabban növekvő őshonos fajokkal szemben. Előfordulhat közvetett versengés is, ilyenkor az egyik faj jelenléte vagy anyagcseretermékei rontják a másik faj fejlődési esélyeit. A nőstény szúnyogok sokszor elkerülik azokat a víztereket, ahol más fajok lárvái már jelen vannak, így a fajok időben vagy térben elkülönülhetnek egymástól. Versengésnek számít az is, amikor az egyik fajnak időbeli vagy környezeti előnye van. A tigrisszúnyog például gyorsan fejlődik a meleg, városi mikroklímában, ezért több generációt tud létrehozni egy szezonban, mint az őshonos fajok.

A kutatás hangsúlyozza, hogy a laboratóriumi kísérletekben kimutatott versengés nem feltétlenül jelenik meg természetes populációkban. A terepi adatok inkább azt sugallják, hogy a közös ökológiai preferenciák és a környezeti szűrés dominálnak a szúnyogközösségek szerveződésében.

A kutatók szerint az ilyen elemzések segítik annak megértését, hogy miként tudnak az inváziós fajok hosszú távon beilleszkedni az őshonos faunába.

Az eredmények jól illeszkednek abba az általános mintázatba, amelyet az éghajlatváltozás és az urbanizáció együttesen formál Közép-Európában. A melegebb, csapadékos nyarak és a városi mikroklímák stabil, meleg tenyészőhelyeket teremtenek a konténerben (ember által létrehozott tárgyban felgyűlt vízben) fejlődni képes fajok – köztük az ázsiai tigrisszúnyog – számára. Az emberi környezetben lévő vízgyűjtők például virágalátétek, esővízgyűjtők, elhagyott edények pedig lehetővé teszik, hogy a faj városi ökoszisztémákban is tartósan megtelepedjen.

Ezen felül a felmelegedés meghosszabbítja az aktív időszakát, és új területeket tesz számára élhetővé, így a klímaváltozás és városiasodási trendek közvetlenül és együttesen járulnak hozzá terjedéséhez. Ebbe a környezetbe illeszkednek a kutatás magyarországi eredményei is: a tigrisszúnyog leginkább az urbanizált, melegebb régiókban vált gyakorivá, és ott mutatott pozitív kapcsolatot a fajgazdagabb őshonos közösségekkel.

A szőlő aranyszínű sárgaságát okozó Flavescence dorée (FD) fitoplazma az egyik legveszélyesebb szőlőbetegség Európában. A fitoplazmák olyan, specializált életmódú baktériumok, amelyek a növények szállítószöveteiben (a háncsrészben) élnek, és akadályozzák a tápanyagok áramlását, ezáltal gyengítve és/vagy elpusztítva a gazdanövényt. Az FD-járványok során a beteg növények száma évente akár megtízszereződhet, és ha nem történik védekezés, a tőkék akár 80–100%-a is megfertőződhet. A fertőzés lappangási ideje legalább egy vegetációs periódus (tehát körülbelül egy év), de esetenként hosszabb idő is eltelhet a tünetek megjelenéséig. A betegség tüneteiről a Nébih felhívása részletes tájékoztatást nyújt. A fertőzést követően a terméshozam akár a felére csökkenhet, majd néhány év alatt a beteg növények elpusztulnak.

Ha nem történik időben és megfelelő módon védekezés, a betegség járványszerűen terjed. Külföldi példák alapján a helyzet évről évre súlyosbodik, és hosszú távon jelentős és tartós állománycsökkenéssel kell számolni. A felderítetlen fertőzési források miatt az újrafertőződés esélye nagy, különösen a frissen telepített szőlőkben, ahol a tőkék gyakran elpusztulnak, mielőtt termőre fordulnának. Teljesen rezisztens fajták nem léteznek, és bár vannak ellenállóbb fajták, ezek nem jelentenek valódi megoldást, mivel tünetmentesen is fertőzhetnek, és kiindulópontjai lehetnek újabb járványoknak.

Az FD-fitoplazma önállóan nem képes növényről növényre terjedni. Nagy távolságokra (régiók vagy tájegységek között) emberi közvetítéssel jut el – elsősorban fertőzött szaporítóanyaggal –, míg a lokális terjedésében a vektor rovarok szerepe kulcsfontosságú. Ezek közül a legjelentősebb vektor az inváziós amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus). Ez a kabóca a szőlő levelein és hajtásain szívogatva veszi fel a kórokozót, majd új növényre szállva továbbadhatja azt. Az amerikai szőlőkabócának évente egy nemzedéke van. A tojások a szőlővesszők kérge alatt telelnek, a lárvák tavasszal kelnek ki, és nyárra fejlődnek ki. Az imágók (kifejlett egyedek) röpképesek, július végétől szeptemberig aktívak – az FD-járvány terjedésében ez a legfontosabb időszak.

A többi fitoplazmához hasonlóan az FD-betegség ellen jelenleg nincs hatékony növényvédő szer. A védekezés ezért részben a fertőzési források – a beteg növények – kötelező, azonnali eltávolítására és megsemmisítésére, valamint az amerikai szőlőkabóca elleni küzdelemre épül. Bár a fitoplazma képes más növényfajokat is fertőzni, az európai tapasztalatok azt mutatják, hogy az elhanyagolt vagy elvadult ültetvények szerepe a járvány gócok kialakulásában jelentősebb lehet. A kabócák (és más vektor szipókás rovarok) elleni védekezés hatékonysága némileg eltér a többi rovar elleni védekezéstől, mivel pusztán a populáció egyedszámának csökkentése nem feltétlenül elegendő a kártétel mérsékléséhez. Ennek oka, hogy egy növényt akár egyetlen fitoplazma-hordozó kabóca szívása is megfertőzhet. Ráadásul, bár minden a gyakorlatban itthon használt (engedélyezett) inszekticid képes elpusztítani a kabócákat, a hatás nem mindig azonnali, így sok esetben a vektor egyed csak azután pusztul el, hogy a fertőzés már megtörtént.

Emiatt az FD-járvány elleni küzdelem alapja a rendszeres monitoringra épülő, helyi szinten lehetőleg szinkronizált, a kabócapopulációk tavaszi–koranyári növekedésekor, a lárvák fejlődési szakaszában végzett inszekticides kezelés. Ennek célja, hogy az amerikai szőlőkabócák populációját még azelőtt csökkentsük (ideális esetben eradikáljuk), mielőtt a mozgékonyabb, röpképes alakok megkezdik a növények közötti mozgást, és ezáltal a fitoplazma terjesztését. Az ismert nemzetközi példák azt mutatják, hogy az egyetlen valóban hatásos beavatkozási pont a lárvák elleni védekezés, mivel az imágók elleni kezelések hatása elhanyagolható.

A jelenlegi magyarországi FD-járvány a kezdeti szakaszában van. Ez azt jelenti, hogy a következő évben akár nagyságrendekkel nagyobb mértékű fertőzést is észlelhetünk, így a járvány megfékezésében kulcsfontosságú az amerikai szőlőkabóca elleni védekezés. Éppen ezért a Invázióbiológiai Divízió Invazív Mezőgazdasági Kártevők Csoportjának (HUN-REN ATK) munkatársai olyan kísérletbe kezdtek, amelyben a jelenleg hazánkban használt és engedélyezett növényvédő szereknek a kabócák táplálkozására, kórokozó-átviteli képességére és mortalitására gyakorolt hatását vizsgálják. Terveink szerint a kísérleti eredmények birtokában, még a tavaszi munkák megkezdése előtt ajánlásokat tudunk megfogalmazni a gazdálkodók és döntéshozók számára, segítve ezzel az FD elleni hatékonyabb védekezést.

Az eredetileg Dél-Afrikából származó és a törpeszúnyogok (Culicoides spp.) által terjesztett kéknyelv-betegség vírusa legutóbb 2015-ben jelent meg Magyarországon, melynek terjedését sikerült akkor megfékezni. A vírus domesztikált és vadonélő kérődző állatokat támad meg, jószágról jószágra viszont nem terjed közvetlenül, csak a törpeszúnyogok által közvetítve fertőz. A betegségre fogékony fajok különböző módon reagálhatnak a megfertőződésre, például juhok esetében a kór súlyos lesoványodással és elhullással is járhat, szarvasmarháknál viszont a tünetek általában enyhébbek, vagy nem jelennek meg – azonban az állományok egyfajta gyűjtőhelyként hozzásegíthetnek a vírus terjedéséhez. A betegség állatról emberre nem terjed és a fertőzött állatból készült termékek fogyasztása sem jelent élelmiszerbiztonsági kockázatot.

Az utóbbi időben a betegség újra megjelent több nyugat-európai országban, a szomszédos Ausztriában többszáz telepen mutatták ki a kórokozó jelenlétét, mely komoly fenyegetést jelent a haszonállat és vad állományokra nézve egyaránt. A vírust pedig nemrégiben Magyarországon is detektálták több telephelyen is, amit a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriuma is igazolt az éves, országosszintű járványvédelmi monitoring során. Az első kimutatás szeptemberben történt két Somogy vármegyei nagy létszámú, de egy tartási területen tartott szarvasmarha-állománynál, amit a Nébih a vizsgálatot követően jelentett az EU és a WOAH (World Organisation for Animal Health) felé. Egy másik esetben, most októberben a kéknyelv vírus egy új változatát is kimutatták a Zala vármegyei Páka településen, egy legelőn tartott, klinikai tüneteket mutató szarvasmarha-állományban. A laboratóriumi vizsgálatok szerint a vírus 8-as szerotípusa jelent meg Magyarországon, ami eltér a szeptemberben detektált 3-as szerotípustól. Ez azért is jelentős, mert az egyik szerotípusra készült vakcina nem biztosít keresztvédettséget más szerotípusokkal szemben. Európában több, központi engedéllyel rendelkező vakcina is beszerezhető: a készítmények Magyarországon az állatgyógyászati termékek kereskedelmével foglalkozó cégeken keresztül érhetőek el. További információ a beszerezhető vakcinákról, hatályos rendeletekről és kereskedelmi szabályozásról elérhető a Nébih oldalán.

Idén tavasszal, amikor a vírust még nem detektálták hazánkban, ismertettük javaslatcsomagunkat a járvány megelőzésére és megfékezésére, melyben részleteztük a járvány korai szakaszában szükséges és célszerű lépéseket is. Az általunk javasolt integrált stratégiának a vírus megjelenése után is célja a kéknyelv-betegség gyors lokalizálása és visszaszorítása, aminek továbbra is részét képezi a mezőgazdasági import fokozott ellenőrzése, oltási program bevezetése a veszélyeztetett térségekben, rendszeres virológiai és szerológiai vizsgálatok az országos szintű monitoring program részeként, járványdinamikai modellezés, a fertőzésnek kitett állatállomány mozgatásának korlátozása, a szúnyogirtószerek felelős és lokalizált használata indokolt esetben és a betegséget terjesztő törpeszúnyogok elleni védelem egyéb stratégiai módszereinek kidolgozása.

A fenti intézkedések összehangolt bevezetése és működtetése hozzájárul a magyar állattenyésztés védelméhez és az esetleges gazdasági károk minimalizálásához. A hatékony védekezés alapeleme, hogy a megfelelő együttműködések időben kialakuljanak az érintett tudományos területek (járványtan, ökológia), gyakorlati szakemberek (gazdálkodók, állatorvosok, kártevőirtók) és a döntéshozók között.