Category Archives: Hírek

Az éghajlatváltozás és a biológiai inváziók napjaink két legjelentősebb kihívását jelentik az ökológiai helyreállítás számára. A magyarországi homoki gyepekben ezek a hatások összetett módon befolyásolják a helyreállított ökoszisztémák fejlődését. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, Egészségbiztonsági Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divíziójának kutatói egy hosszú távú vizsgálatot végeztek annak megértésére, hogy az aszály súlyossága és a helyreállítást szolgáló kaszálás miként hat a homoki gyepek regenerációjára és sérülékenységére.

A kutatás három, a Kiskunság területén található helyszínre összpontosított, ahol 1994 és 1995 között eltávolították az inváziós akác állományait (Robinia pseudoacacia), majd 2001-ig rendszeres kaszálással akadályozták meg az akác visszatelepedését. Az 1995 és 2019 között gyűjtött részletes vegetációs adatok, valamint hosszú távú időjárási adatok felhasználásával a kutatócsoport a bennszülött célfajok, az inváziós fajok és az aszálytűrő C4 növények dinamikáját vizsgálta a változó környezeti feltételek mellett.

Az eredmények azt mutatták, hogy a homoki gyep bennszülött fajai figyelemre méltó ellenállóképességet mutattak az aszállyal szemben, még a gyakoribbá és súlyosabbá váló nyári aszályok idején is. Ezzel szemben az inváziós fajok aránya súlyos aszályok alatt csökkent, míg az aszálytűrő C4 növények térnyerése megnövekedett. Bár a kaszálás — amelyet széles körben alkalmaznak a helyreállítás elősegítésére — sikeresen megakadályozta az akác újbóli betelepülését, nem gyorsította fel a bennszülött fajok regenerációját. Ehelyett kedvezett más, főként lágyszárú idegenhonos fajok elterjedésének, különösen aszályos körülmények között. Ez a nem várt következmény rávilágít a helyreállítási beavatkozások összetettségére: egy probléma kezelése más típusú sérülékenységet teremthet. A fragmentált tájakon, ahol a környező élőhelyek inváziós fajok forrásai lehetnek, ez a kockázat tovább növekszik.

A kutatás hangsúlyozza, hogy a homoki gyepek természetüknél fogva ellenállók sokféle zavarással szemben, de hosszú távú stabilitásuk érdekében több ökológiai tényezőt is figyelembe kell venni. A sikeres helyreállítási stratégiák nem korlátozódhatnak lokális beavatkozásokra, hanem a táji léptékű dinamikák figyelembevételére van szükség. A kutatás rámutat arra is, hogy az alkalmazkodó, rugalmas helyreállítási gyakorlatok elengedhetetlenek a jövőbeli éghajlati stresszhatások és inváziós kockázatok kezelésére. Emellett kiemeli a hosszútávú, gyakori monitorozás fontosságát, amely képes feltárni az ökoszisztémák késleltetett és sokszor rejtett válaszreakcióit a környezeti változásokra.

Az eredetileg Dél-Afrikából származó és a törpeszúnyogok (Culicoides spp.) által terjesztett kéknyelv-betegség vírusa utoljára 2015-ben jelent meg Magyarországon, melynek terjedését sikerült akkor megfékezni. Most a betegség újra megjelent több nyugat-európai országban, a szomszédos Ausztriában többszáz telepen mutatták ki a kórokozó jelenlétét, mely komoly fenyegetést jelent a haszonállat és vad állományokra nézve egyaránt. A vírust még nem detektálták hazánkban a mostani hullámban, potenciális megjelenése egy új inváziós esemény (behurcolás és az azt követő elterjedés) következtében alakulhat ki. Mivel az inváziós folyamatok korai szakaszában hatékony védekezést lehet elérni, javasoljuk egy megelőző védekezési stratégia kialakítását még a jelenlegi, még fertőzésmentes fázisban. Ezzel eredményesebben tudjuk a járvány Magyarországra történő betörését kivédeni vagy az esetleges káros hatásokat mérsékelni, mint egy, a vírus hazai felbukkanása után megindított cselekvési lánccal. A kéknyelv-betegség járványdinamikája több, egymással összefüggő tényező – a vírus mozgása, a vektorpopulációk terjedése és az állományok vakcinázottsági státusza – mentén alakul. Ezért egy több rétegű, integrált stratégia mentén az alábbi intézkedéseket javasoljuk mielőbb kidolgozni és bevezetni:

1. Mezőgazdasági import fokozott ellenőrzése: Az élőállat és állati termékek importjának fokozott biobiztonsági ellenőrzése, különös tekintettel az Ausztriából és más fertőzött területekről érkező szállítmányokra. Átmeneti behozatali korlátozások bevezetése indokolt lehet magas kockázatú régiókból. A fogékony állatfajok (szarvasmarhafélék, juh, kecske) beszállítására vonatkozó aktuális szabályozások megtalálhatók a nébih honlapján.

2. Oltási program bevezetése a veszélyeztetett térségekben: A rendelkezésre álló vakcinák alkalmazásával megelőzhető a betegség klinikai megjelenése, valamint csökkenthető a vírus terjedésének esélye. Elsőként a nyugati határ menti megyék kérődző állományainak vakcinázását javasoljuk – ingyenes program keretein belül. A vakcinával való védekezés azonban a jelenleg hatályos magyar jogszabályok szerint Magyarországon tilos, ezért javasoljuk a főállatorvos intézkedését a tiltás feloldása érdekében. Az engedélyeztetésen túl kiemelt fontosságú, hogy a konkrét vírustörzzsel (szerotípus) vonatkozó oltóanyag álljon rendelkezésre.

3. Monitoring és szűrési program elindítása: Az országos szintű monitoring program keretében javasolt a kérődző állományok rendszeres szerológiai és virológiai vizsgálata, különös tekintettel a fertőzés szempontjából kockázatos térségeken. Javasolt a monitoring programok összekapcsolása nemzetközi szinten – fókuszálva a fertőzött egyedek és terjedési zónák mielőbbi beazonosítására. Ez lehetővé teszi a vírus behurcolásának korai észlelését, és az azonnali beavatkozást szükség esetén.

4. Járványdinamikai modellezés: Szükség van olyan innovatív adatelemző és szimulációs módszerek kifejlesztésére és használatára, melyek képesek megbízható előrejelzéseket tenni a járványügyi helyzetre vonatkozólag. A kapcsolódó hazai és nemzetközi monitoring és szűrési adatok integrálásával, illetve a korábbi járványok során kifejlesztett modellek alkalmazásával és további fejlesztésével kockázati térképek készíthetők, melyeken kijelölhetők a veszélyeztetett zónák.

5. A fertőzésnek kitett állatállomány mozgatásának korlátozása, karanténintézkedések: A vektorok aktivitási szezonjában az állatállományok mozgatásának korlátozására lehet szükség a fertőzésgyanús vagy kockázatos régiók között. A legnagyobb nehézséget az jelenti egy esetleges járványügyi helyzetben, hogy a vírus intenzív terjedési periódusában (nyáron) a veszélyeztetett állományok kültéri karámban vagy szabad legelőn vannak. Ezért érdemes felkészülni arra, hogy a jószágokat időszakosan az istállókban tartsák a gazdálkodók. Hasonló okok miatt, előnyben részesítendő az éjszakai szállítás, amikor a vektorok aktivitása csökken. Fertőzött állatot mielőbb izolálni szükséges, továbbá karantént kell majd bevezetni azon állatokra, amelyek potenciálisan ki voltak téve fertőzésnek. A kapcsolódó protokoll és feltételrendszer kidolgozását javasoljuk már most megkezdeni – az elszállítás előtti szerológiai/virológiai negatív státusz igazolásának kötelezővé tételével.

6. A vektorszervezetek elleni védekezési stratégiák kidolgozása: A fertőzést terjesztő Culicoides törpeszúnyogok ellen szelektíven ható írtószer nem ismeretes, de a forgalomban lévő, csípőszúnyogok ellen használt rovarirtó szerek csökkenteni tudják egyedszámukat. Mivel az ilyen szerek (piretroidkészítmények) jelentős környezeti terhelést jelentenek, és önmagukban nem nyújtanak hatékony védelmet, csak a fenti intézkedések kiegészítése mellett javasoljuk a rovarirtók alkalmazását a haszonállat állományok közötti terjedés mérséklésére, komoly járványügyi helyzet esetén, a fertőzött állattartó telepek megfigyelési zónájában. A törpeszúnyogok tenyészőhelyeinek azonosítása és kezelése is kulcsfontosságú. Ez magában foglalja a nedves, szerves anyagokban gazdag területek, például iszapos, trágyás vagy növényi maradványokkal teli helyek kezelését. A vektorok elleni védekezés intézkedései közé tartozik a rovarhálók és más fizikai akadályok használata az istállókban, és az állatok egyedi kezelése rovarriasztó szerekkel. Emellett, járvány esetén, az üres istállókban szintén javasolt a rejtett életmódú rovarok elleni felületpermetező készítmények alkalmazása, melyek kikereshetőek a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ adatbázisában. A keresőben a termékcsoport („Rovarirtószer”) megadása után, a „Célszervezetek” alpontnál a „rejtett életmódú rovarok” lehetőséget kell kiválasztani. Kiegészítő előírás, hogy az állatok fejmagasságában nem szabad a felületet permetezni, nehogy nyalogassák az irtószert.

Összegzés:
A fenti integrált stratégia célja a kéknyelv-betegség hazai megjelenésének megelőzése, illetve a fertőzés gyors lokalizálása és visszaszorítása abban az esetben, ha a vírus mégis behatol az ország területére. A megelőző intézkedések összehangolt bevezetése hozzájárul a magyar állattenyésztés védelméhez és az esetleges gazdasági károk minimalizálásához. A hatékony védekezés alapeleme, hogy a megfelelő együttműködések időben kialakuljanak az érintett tudományos területek (járványtan, ökológia), gyakorlati szakemberek (gazdálkodók, állatorvosok, kártevőírtók) és a döntéshozók között.

A mosómedve az egyik legelterjedtebb inváziós emlősfaj Európában. Terjeszkedésének története a kontinensen 1934-ig nyúlik vissza, amikor Németországban szabadon engedték az első néhány egyedet. Azóta már náluk is többszázezer példányra nőtt a létszámuk, és számos más európai országban is egyre gyakoribb a faj, köztük hazánkban is.

Nemrégiben tartották a 3. EURORACCOON Meeting találkozót, ahol mosómedve kutatók mutatták be legfrissebb munkáikat és egyeztettek a faj kezeléséről. Az eseményen a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemről hárman részt vettünk, és előadást tartottunk az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divíziójában végzett munkáinkról. Az előadásainkban bemutattuk a mosómedve vadkamerás vizsgálatait, mellyel igazoltuk a faj fészekpredációs hatását, és leírtuk a mosómedve éves előfordulását a hazai legfontosabb élőhelyükön; a magyarországi mosómedvék kondíciójára, szaprodásbiológiájára vonatkozó eredményeinket; ill. az első a fajra végrehajtott hazai gyérítési program tapasztalatait.

A konferencia azon a történelmi helyszínen zajlott, ahol a mosómedve európai hódítása elkezdődött; a Kellerwald-Edersee Nemzeti Parkban, a Seminarzentrum Edersee rendezvényhelyszínen, Németországban.

A háromnapos rendezvény során a szakmai eszmecsere mellett a kutatók bejárták azokat a természetközeli élőhelyeket, köztük egy ősbükköst, ahol a mosómedve már az életközösség egyre jelentősebb elemét képezi, illetve tettek egy esti mosómedve-leső túrát is a közeli “mosómedve fővárosban”, Kasselban, ahol nagyszámban figyelték meg a városiasodó állatfajt és beszéltek azok helyi kezeléséről. A vállalkozó kedvűek számára a programot “raccoon barbecue” színesítette.

A találkozó egyik fontos megállapítása volt, hogy bár a mosómedve rendkívül sikeresen terjeszkedő, változatos táplálkozású ragadozófaj, ami ráadásul fertőzéseket is terjeszthet, alig van olyan vizsgálat, ami tényleges jelentős hatását igazolná. Ezért nagy szükség lenne ilyen jellegű célzott kutatásokra. Egyes helyeken a faj teljes kiirtása már reménytelennek tűnik, de a még el nem foglalt területekre való beterjedését akadályozni lehet. Magyarországon jól szervezett beavatkozásokkal még kordában lehetne tartani az állományát

A jövő évi konferenciát a rendezvény résztvevői szívesen látnák a gödöllői campuson.

Résztvevők az ENL Invázióbiológiai Divíziójából: Dr. Katona Krisztián, Dr. Biró Zsolt, Bócsi Balázs

Magyarországon az első konferencia a témában lehetővé tette az idegenhonos inváziós fajokról szóló országos és nemzetközi vitát – végre egy közös cselekvési terv a láthatáron

A konferenciára 2025. február 26-28. között került sor Sarlóspusztán, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és az EBNL Invázióbiológiai Divíziójának szervezésében. Célja az volt, hogy elősegítse a kutatók, gyakorlati szakemberek és politikai döntéshozók közötti tudáscserét és proaktivitást az inváziós fajok kezelésével kapcsolatban az interdiszciplináris „One Biosecurity” (ökobiztonság) keretrendszeren keresztül. Ez a megközelítés integrálja a növényi, állati, emberi és környezeti egészséget a biológiai inváziók hatásainak enyhítése érdekében.

Az első napon az ökobiztonság koncepciót a nap plenáris előadója, Dr. Philip Hulme, az új-zélandi Lincoln Egyetem professzora mutatta be. A koncepció lényege az ágazatok közötti egységes döntéshozatal és az ökobiztonsági fenyegetések holisztikus megközelítése. A nap további előadói bemutatták eredményeiket az ökobiztonság témakörében, az emberi, állati és növényi parazitákról és vektoraikról, például idegen szúnyogfajok és terjesztett betegségeikről, vagy növényi gomba kórokozókról. Több előadás is kitért az őshonos állatokra és a környezet egészségére nagy kockázatot jelentő inváziós fajok, például a mosómedve és a nyestkutya, vagy a szabadon engedett egzotikus kedvtelésből tartott hal- és hüllőfajok által jelentett biológiai biztonsági fenyegetésre.

A második napon tudományos előadások hangzottak el olyan invázióbiológiai témákról, mint a terjedési mechanizmusok, monitorozás és kontroll, az ökológiai, társadalmi és gazdasági hatások. Dr. Petr Pyšek, a Cseh Tudományos Akadémia vezető kutatója és Dr. Piero Genovesi, az IUCN SSC Inváziós fajok szakértői csoportjának elnöke plenáris előadásokat tartottak a legmodernebb kutatási és kontroll módszerekről. Dr. Petr Pyšek előadásának középpontjában a fajok inváziós mechanizmusai és az idegenhonos növényfajok globális biogeográfiája állt. Míg Dr. Piero Genovesi az inváziós fajok elleni védekezés stratégiáit és a kapcsolódó szakpolitikai döntéshozatalt tárgyalta. A második nap gazdag tudományos programjában számos témakör került bemutatásra: inváziós növényfajok terjedésének térképezése mesterséges intelligencia alkalmazásával, a növényi magvak ember általi terjesztése, az inváziós fásszárúak célzott kontrolja, rovarkártevők elleni biológiai védekezés, a nutriával és az idegenhonos vízi makrofaunával kapcsolatos kontroll problémái, az általuk okozott károk, valamint az inváziós halak káros hatásának csökkentési lehetőségei a hódok visszatelepítésével.

Végül a konferencia harmadik napján egész napos szakmai tanácskozásra került sor, témák szerinti csoportokra bontva, melynek célja a különböző területek kutatói és gyakorlati szakemberei közötti diskurzus elősegítése volt, az inváziós fajok hatékony kezelését szolgáló, gyakorlati tudás együttes előállítására összpontosítva. Az inváziós fajok problémaköre több aspektusból került megvitatásra, beleértve a biológiai és vegyszeres védekezést, az inváziós fajok hatásait, az egészség- és élelmiszerbiztonságot, klímaváltozást, valamint az ökoszisztémák átalakulását. Fontos célként fogalmazták meg a társadalom széles rétegeinek bevonását a biológiai inváziók kezelésébe és az előfordulási adatok gyűjtésébe, valamint a gazdákkal, erdészekkel, kertészekkel és más ágazatok szakembereivel való együttműködés erősítését. Az idegen inváziós fajok terjedésének megértéséhez és mérsékléséhez a társadalom minden rétegének együttes erőfeszítésére van szükség, és ennek egyik kulcstényezője az egyes csoportok számára megfelelő kommunikációs csatornák megtalálása. A workshop üzeneteit és javaslatait összegyűjtő lista elérhető az alábbi linken keresztül:

Workshop és vitanap, üzenetek listája »

Összefoglalva: a konferencia hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az inváziós fajok kezelésére irányuló erőfeszítések a magas kockázatú, korai stádiumban lévő inváziókra összpontosítsanak. A földrajzi kontextus döntő fontosságúnak bizonyult, mivel a szigetországoknak érdemesebb a határellenőrzésre összpontosítaniuk, míg a nyitott határokkal rendelkező szárazföldi országoknak, mint például Magyarországnak, ajánlott inkább az országos szintű megfigyelést és a nagy kockázatú utazási és kereskedelmi csomópontok ellenőrzését előtérbe helyezniük. A legfontosabb ajánlások között szerepeltek a jogszabályi fejlesztések, az állami támogatás és befektetés növelése, az érdekelt felek és ágazatok közötti együttműködés, az ökobiztonság oktatása az iskolákban, valamint a világos és egyértelmű terminológiai használata a médiában.

A konferencia egyik fő, máris elért célja a „One Biosecurity”, vagyis új magyar nevén ökobiztonság koncepció magyar nyelvre történő lefordítása volt, a médiacsatornákon keresztüli hatékonyabb kommunikáció érdekében.

Absztrakt kötet »
One Biosecurity workshop, Mentimeter eredmények »

Bolygónk biodiverzitásának csökkenését részint az idegenhonos inváziós fajok megtelepedése és terjedése idézi elő. Ha egy inváziós faj meghonosodott egy új élőhelyen, oly mértékben megváltoztathatja az ökoszisztéma szerkezetét és működését, hogy az az eltávolítás után is hat, visszaszorításuk és kiirtásuk igen körülményessé válik. Az ökológiai restauráció, ha hatékonyan és fenntartható módon hajtják végre, hozzájárul a biológiai sokféleség védelméhez, valamint az éghajlatváltozás enyhítéséhez, vagy az azzal szembeni ellenálló képesség vagy alkalmazkodóképesség növeléséhez, hatékony módszernek bizonyult továbbá az inváziós fajok visszaszorítása ellen. Az inváziós fajok jelenléte a tájban ugyanakkor veszélyeztetheti a restaurációs célok elérését. A kutatás célja értékelni, hogy a lokáció, az égtáji orientáció és a távolság függvényében hogyan változik az egyéves és évelő inváziós fajok abundanciája a restaurációs helyszíneken és környékén, továbbá mely faktorokat kell esetlegesen figyelembe venni a restaurációs beavatkozások tervezésénél.

Mindennapjaink során a növényfajok magjai gyakran észrevétlenül is megtapadnak a ruházatunkon, ami az egyre növekvő globális mobilitásnak köszönhetően fontos esemény lehet a biológiai inváziók folyamatában. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont „Lendület” Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoportjának kutatói ezt a témát vizsgálták, és eredményeiket a „Journal of Environmental Management” c. D1 tudományos folyóiratban publikálták. A kutatás az ember által a ruházaton keresztül történő magterjedésének egy mindezidáig alig ismert mechanizmusát tárta fel. Az eredmények azt mutatják, hogy a legtöbb ruhára tapadt mag a szokásos háztartási mosási kezelések után is életképes marad, a gyakorlatban alkalmazott mosási hőmérséklet és a mosószer típusok széles skáláján. Mivel a legtöbb ruhával terjedni képes növény gyom, illetve sok köztük az inváziós faj is, az eredményeknek fontos következményei vannak ezek kezelése szempontjából. Kérdőíves felmérésük szerint a tudatosság növelése különösen fontos a természetvédelmi szakemberek körében, akik a legfontosabb potenciális terjesztők közé tartoznak.

A cikk hivatkozása:

Lukács, K., Kiss, R., Tóth, Á., Godó, L., Deák, B., Valkó, O. (2025): Effects of laundry washing on germination of cloth-dispersed seeds depends on washing intensity not on detergent type. Journal of Environmental Management 375: 124345.

A hazánkban is megjelent inváziós szúnyogfajok jelentős veszélyt jelenthetnek az emberi és állati egészségre a kórokozók átvitelében játszott potenciális szerepük miatt. Az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divíziója részéről az HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és a Pécsi Tudományegyetem, valamint az ELTE kutatói a D1-es besorolású, ‘Journal of Pest Science’ című tudományos folyóiratban publikálták eredményeiket. A kutatás során értékelték az éghajlatot, az élőhelytípust, a táplálékellátást, a forgalmat és a fajok közötti kompetíciót leíró környezeti tényezők hatását három inváziós szúnyogfaj magyarországi elterjedésére. Fajelterjedési modellek tanításához közösségi (citizen science) megfigyeléseket használtak, majd becslést adtak a fajok lehetséges elterjedésére. A kutatók fajspecifikus mintázatokat tártak fel, és megállapították, hogy a három különböző faj esetén eltérő környezeti tényezőket választottak a modellek, ugyanakkor csak az ázsiai tigrisszúnyogra vonatkozó előrejelzéseket sikerült közvetlen csapdázási adatokkal validálni. Arra a következtetésre jutottak, hogy a közösségi megfigyeléseken alapuló elterjedési térképek felhasználhatóak az inváziós szúnyogok terjedését meghatározó környezeti tényezők azonosítására.

Az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Szúnyogmonitor programjánek kutatói egy új laboratóriumot hoztak létre, ahol inváziós szúnyogokat tenyésztenek és a szúnyogok akusztikus viselkedését vizsgálják. A itt tenyésztett invazív faj, a tigrisszúnyog (Aedes albopictus) kifejlett egyedei a természetben virágnektárral táplálkoznak, a laboratóriumban viszont cukros vizet kapnak. A peték előállításához a nőstényeket steril tehénvérrel és egy kifejezetten vérszívó rovarok etetésére kifejlesztett eszközzel, a Hemotek rendszerrel etetik. A laboratórium követi az ízeltlábúak szaporítására vonatkozó irányelveket, így biztosan emegelőzik az esetleges szökéseket.

A kutatók építettek egy kamerával és mikrofonokkal felszerelt hangszigetelt dobozt, amivel a nagyon alacsony hangintenzitású állatokról is jó minőségű felvételeket tudnak rögzíteni. A hangfelvételeket speciális hangelemző programmal vizsgálják, és így számos akusztikus változót tudnak megmérni. A hang változása a szúnyog viselkedéséhez is kapcsolható, amelyet a videokamera rögzít.

Jelenleg két kutatási projekt fut a laborban. Az első a szúnyogfajok hang alapján történő azonosítását tűzte ki célul a mesterséges intelligencia segítségével. A második projekt célja, hogy a kutatók jobban megértsék a nőstény és a hím tigrisszúnyog akusztikus kommunikációját a párzás során. Néhány más szúnyogfajnál kimutatták, hogy a hím és a nőstény hangja közvetlenül a párzás előtt azonos frekvencia felé konvergál. A repülési hang megváltoztatásának és a potenciális párhoz való alkalmazkodásnak ez a képessége jelentős szerepet játszhat a párválasztásban és a szexuális szelekcióban. E jelenség jobb megértése segíthet a szúnyogok elleni védekezésben is.

A ritkán vizsgált talajban fészkelő méhek igen érzékenyek a növényi invázió okozta vegetációs, virágkínálati, és talajtulajdonságbeli változásokra. Tizenkét idegenhonos inváziós növényfaj direkt és indirekt hatását vizsgáltuk terepi körülmények között. Az invázió általánosan csökkentette a virágok nyújtotta forrásokat, növelte a vegetáció magasságát és befolyásolt egyes talajtulajdonságokat. Míg az invázió negatívan, a virágok mennyisége és diverzitása pozitívan hatott a talajban fészkelő méhekre, addig a vizsgált talajtulajdonságok és a méhek között nem találtunk összefüggést. Elemzéseink rávilágítanak, hogy érdemes lenne mélyebbre ásni a témában, például specifikusabb terepi módszereket használva, további talajparaméterek szerepét feltárva. Jelen publikációnk egy kezdeti lépés a talajtulajdonságok méhekre gyakorolt szerepét feltáró jövőbeli kutatásaink felé.

A biológiai inváziók egyre nagyobb kihívást jelentenek szerte a világban. Közben általánosan felismertté és elismertté vált, hogy az őslakos népek (Indigenous Peoples) területei kulcsfontosságú szerepet játszanak a biológiai sokféleség globális megőrzésében. Egyrészt tájhasználati módjaik sokszor természetbarátabbak mint a konvencionális tájhasználatok, másrészt területeik, a védett területekhez hasonlóan félreesőbb helyeken vannak, az urbanizációtól és a közlekedési infrastruktúrától távolabb esnek. Cikkünk, a világon először, azt vizsgálta, hogy az őslakos népek területeit milyen mértékben fenyegetik az inváziós fajok a világ többi tájához képest. Ehhez a korábban publikált globális térképünket használtuk. Számolásaink szerint átlagosan 30%-kal kevesebb az idegenhonos faj az őslakosok tájaiban, mint a világ más területein. Ha számolunk a mintavétel eltérő intenzitásával, a területek utaktól való távolságával, a főbb felszínborítási típusokkal stb., akkor a különbség ugyan csökken, de továbbra is szignifikáns marad. Azon ritka esetekben, amikor magasabb volt az inváziós fajok száma az őslakosok területein, ott okként a szomszédos, pl. városi területek felőli propagulum-nyomás volt feltételezhető.
Cikkünk egy cikksorozat része, amelyben azt vizsgáljuk, hogy az őslakos népek területei milyen mértékben járulhatnak hozzá a világ természeti örökségének fenntartásában.

Vonatkozó publikációk:
Fa, JA, Watson, JEM, Leiper, I., Potapov, Evans, Burgess, Molnár, Z., Fernández-Llamazares, Duncan, Wang, Austin, Jonas, Robinson, Malmer, Zander, Jackson, Ellis, Brondizio, Garnett (2020): Importance of Indigenous Peoples’ lands for the conservation of intact forest landscapes. Frontiers in Ecology and the Environment 18(3), 135-140.
Garnett, S.T., Burgess, N.D., Fa J.E., Fernández-Llamazares, Á., Molnár, Zs., Robinson, C.J., Watson, J.E.M., Zander, K.K. et al. (2018): A spatial overview of the global importance of Indigenous lands for conservation. Nature Sustainability 1: 369–374.
O’Bryan CJ, Garnett, ST, Fa, JE, Leiper, I., Rehbein, J, Fernández-Llamazares, Á, Jackson, MV, Jonas, HD, Brondizio, ES, Burgess, ND, Robinson, CJ, Zander, KK, Molnár, Z, Venter, O, Watson, JEM (2021): The importance of indigenous peoples’ lands for the conservation of terrestrial mammals. Conservation Biology, 35: 1002-1008.
Seebens, H., Niamir, A., Essl, F., Garnett, S.T., Kumagai, J.A., Molnár, Zs., Saeedis, H., Meyerson, L.A. (2024): Biological invasions on Indigenous peoples’ lands. Nature Sustainability (nyomdában) https://doi.org/10.1038/s41893-024-01361-3