Category Archives: Hírek

A nyári hónapok sokak számára a kikapcsolódásról, utazásról és a természetben eltöltött időről szólnak, ilyenkor gyakran túrázunk, piknikezünk, sátrazunk fesztiválokon vagy pihenünk egy csendes tóparton. A szabadtéri élmények azonban nemcsak kellemes emlékeket tartogathatnak, hanem bizonyos kockázatokat is rejtenek. Ilyenkor rendszeresen felmerül a kérdés: hogyan védekezhetünk a kullancsok ellen, és mit tegyünk, ha mégis találkozunk eggyel?

A közhiedelemmel ellentétben nem a nyári hónapok számítanak a kullancsok szempontjából a legaktívabb időszaknak. Ezeknek az apró vérszívóknak két dologra van szükségük: melegre és viszonylag magas páratartalomra. A száraz, perzselő hőség azonban már nekik is túl sok – ilyenkor visszahúzódnak, és az árnyékos aljnövényzetben megbújva várják a kedvezőbb körülményeket. Az az érzet, hogy nyáron van a legtöbb kullancs, valószínűleg onnan ered, hogy ebben az időszakban töltjük a legtöbb időt a szabadban – így, bár a kullancsok száma kevesebb lehet, a velük való találkozás esélye mégis nagyobb.

Ha mégis találkozunk nyáron kullanccsal, a legfontosabb, hogy minél előbb eltávolítsuk, ezzel ugyanis jelentősen csökkenthetjük annak esélyét, hogy a kullancs kórokozókat adjon át. Nem szükséges olajjal, ecettel vagy más szerekkel bekenni, és a csavargatás is felesleges: a leghatékonyabb módszer, ha a kullancsot a bőrhöz minél közelebb megfogjuk – csipesszel vagy akár körömmel – és határozott, egyenes mozdulattal kihúzzuk.

A leghatékonyabb megelőzés szintén egyszerű, de némileg időigényes: minden szabadtéri tevékenység után, legyen szó túrázásról, piknikezésről vagy akár kerti munkáról, alaposan vizsgáljuk át a testfelületünket. A különféle kullancsriasztó szerek és eszközök – bár sokszor hasznosak és hatékonyak – önmagukban nem nyújtanak teljes védelmet, ezért az önellenőrzés kulcsfontosságú része a megelőzésnek. A hatékony megelőzéshez a tájékozódás is elengedhetetlen. Magyarországon nagyjából 22–23 kullancsfaj él, ám ezek nem mindegyike jelent azonos veszélyt ránk vagy a háziállatainkra. Egyes fajok kizárólag bizonyos kórokozókat hordoznak, amelyek közül némelyik az emberekre, mások például kutyákra vagy lovakra veszélyesek. A klímaváltozás következményeként pedig olyan, eddig hazánkban nem jellemző fajok is megjelenhetnek – mint például a Hyalomma kullancsok – amelyek akár új, nálunk eddig ismeretlen patogéneket is behurcolhatnak, többek között a Krími – Kongói vérzéses láz vírusát.

A tájékoztatás és a tudományos igényű monitorozás támogatására jött létre a PRAGMATICK nevű mobilalkalmazás, amely elérhető iOS és Android rendszeren is. Az applikáció segítségével néhány kattintással bejelenthetjük, ha kullancsot találtunk – így nemcsak hasznos visszajelzést kapunk a talált fajról és annak jellemzőiről, hanem hozzájárulunk egy részletes, folyamatosan frissülő adatbázis kialakításához is a hazai kullancshelyzetről.

A kullancsok jelentette veszély tehát valós, ám ha betartunk néhány egyszerű szabályt, kevesebb aggodalommal élvezhetjük a nyári hónapokat – ebben pedig segítségünkre lehet a PRAGMATICK alkalmazás is, amely hasznos információkkal segíti a tájékozódást és a megelőzést.

A szívférgességet okozó parazita (Dirofilaria immitis) napjainkban egyre komolyabb állategészségügyi problémát jelent a kutyák számára Magyarországon. Ez a szúnyogok által terjesztett betegség kezeletlenül súlyos állapotot idézhet elő, és előfordulása az utóbbi években egyértelműen növekvő tendenciát mutat.

A nyári időszak, különösen a kutyasétáltatások és kirándulások idején, fokozott kockázatot hordoz, mivel a szúnyogok ilyenkor a legaktívabbak. Éppen ezért fontos, hogy a gazdik ne feledkezzenek meg a rendszeres gyógyszeres megelőzésről, amely jelentősen csökkenti a fertőzés kialakulásának esélyét. A szívférgesség korai jelei közé tartozhat a fáradékonyság, köhögés vagy általános gyengeség, ezek észlelésekor javasolt mielőbb állatorvoshoz fordulni.

Kutatásunk célja az volt, hogy jobban megértsük, hol és milyen gyakorisággal fordul elő a szívférgesség, illetve milyen tényezők növelhetik a megfertőződés kockázatát. Ehhez két megközelítést alkalmaztunk: egyrészt szúnyogokat vizsgáltunk molekularis módszerekkel, másrészt egy online kérdőív segítségével a kutyatartók saját tapasztalataira építettünk.

Ez utóbbi különösen értékes információkkal szolgált: körülbelül 1600 kutyáról kaptunk adatokat az ország minden részéből. A válaszok alapján a fertőzöttség aránya a délkeleti (47,8%) és keleti (43,4%) régiókban a legmagasabb. Az idősebb és a főként kint tartott kutyák esetében a fertőzés jóval gyakoribb, feltehetően a szúnyogoknak való hosszabb és rendszeresebb kitettség miatt. A szúnyogmintákban a parazita jelenlétét megtaláltuk inváziós fajokban is, amelyek lehetséges terjesztői a kórokozónak, mint az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) és a koreai szúnyog (Aedes koreicus), de az őshonos és gyakori gyötrő szúnyog (Aedes vexans) is gyakran fertőzöttnek bizonyult. Az inváziós szúnyogok elterjedése a Szúnyogmonitor honlapunkon is nyomon követhető.

Eredményeink jól mutatják, milyen kulcsszerepe van a kutyatartóknak abban, hogy pontosabb képet kapjunk a szívférgesség hazai terjedéséről. Az ilyen citizen science alapú, kérdőíves felmérések révén olyan területekről is adatokat gyűjthetünk, ahol szúnyogok gyűjtése es vizsgálata nem elérhető, vagy idő- és költségigényes – így a gazdik visszajelzései pótolhatatlanul fontosak a megelőzés és a védekezés szempontjából is. Kollégáink tudományos cikket is jelentettek meg a témában, melyben részletesen vizsgálták az ún. közösségi tudomány ilyenfajta hasznosulását.

Ezúton is hálás köszönetünket fejezzük ki minden kutyatartónak, aki kitöltötte a kérdőívet, valamint az esztergomi Bogáncs Kisállatotthonnak, a budapesti Rex Kutyaotthon Alapítványnak és a debreceni Net Vet Kft.-nek, akik további adatokkal és értékes tanácsokkal támogatták munkánkat a felmérés során. Külön köszönet illeti Tóth Andrást és a Qubit szerkesztőségét is, amiért korábban beszámoltak előzetes eredményeinkről, és bíztatták az olvasókat, különösen a kutyatartó gazdikat, hogy vegyenek részt a kutatásban.

A nyestkutya (Nyctereutes procyonoides) a kutyafélék családjába tartozó, Kelet-Ázsiában őshonos faj, mely szerepel a legtöbb problémát jelentő idegenhonos fajok között Európában (EU regulation 1143/2014). Ezt az inváziós ragadozót a XX. század közepén hozták be Európába, elsősorban a prémje miatt. Napjainkra Észak-, Kelet- és Közép-Európában széleskörben elterjedt.

Hazai állománya – a terítékadatok alapján – ugyan önmagában nem jelentős (éves szinten kevesebb, mint 20 egyed esik), de hosszútávon emelkedő trendet mutat, ami a tartós megtelepedését és szétterjedését is jelezheti. A nyestkutya bejelentésekkel érintett vadgazdálkodási tájegységek túlnyomó részt a Kelet-Magyarországi régióban találhatók, elsősorban a Tiszántúli területeken. Az utóbbi években a teríték jelentős részét 3 vármegye jelentette (Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar). 2024-ben a Sárospatakhoz közeli, Bodrog-menti, viszonylag kis területen összesen 6 nyestkutya esett.
A nyestkutya ökológiai generalista, rugalmas élőhelyhasználattal és mindenevő táplálkozási szokásokkal jellemezhető, melyek inváziós képességeit, hatékony terjeszkedését segítik. Mivel ideiglenesen táplálkozhat folyamatosan ugyanazzal a prédafajjal, ezért az alacsony egyedszámú és veszélyeztetett madár- és kétéltű populációkra komoly veszélyt jelenthet.

A földön fészkelő madárfajok fészekaljai a szakirodalom alapján – bizonyos területeken – komoly kárt szenvedhetnek a nyestkutya fészekpredációs viselkedése miatt. Hazai viszonyok között azonban még soha nem végeztek konkrétan erre terepi kísérletet. Ez adta az ötletet, hogy a fent említett Bodrog-menti területekre megtervezzük és elindítsuk a vizsgálatunkat. A két érintett/kiválasztott vadászatra jogosult (Bodrog Vadásztársaság, Sárospataki Kossuth Vadásztársaság) képviselőivel, hivatásos vadászaival történt egyeztetést követően megkezdtük a felmérés előkészítését. Mivel e vadászterületeken is ritka vendég a nyestkutya, a vizsgálatba bevont vadkamerákat azokra a helyekre telepítettük, amelyek vagy az eddigi elejtések/megfigyelések közelében voltak, vagy a területek ismeretében potenciálisan esélyt adhattak a faj előfordulásának igazolására (pl. jellemző váltók, utak). Így esett a választás a Bodrog két partján elterülő Long-erdő természetvédelmi területére. A siker érdekében szem előtt tartottuk, hogy megfelelő távolság legyen az egyes kamerák között (legalább 200 m), illetve, hogy minél jobban lefedjük a területet. Mindkét területen egymást követően 1-1 hétig üzemeltettünk 10-10 db vadkamerát. E kameracsapdák kétféle típusúak voltak: 5 db Uovision Green 30 (SD kártyára rögzítő) és 5 db UOVision Select 30 4G LTE (felhős vadkamera, mely GSM hálózati lefedettség esetén azonnal küldi a képet egy szerverre, így az előfizetésnek köszönhetően a felhasználó számára elérhetővé teszi azt). A vizsgálat során ugyanazokkal a beállításokkal dolgoztak a kamerák, típustól függetlenül (24 órás készenlét, kép és video rögzítése …stb.). Ezek a kameracsapdák már a legújabb technológiával működnek. Legfontosabb tulajdonságuk, hogy teljes sötétségben is jó minőségű felvételt tudnak készíteni a láthatatlan (940 nm hullámhosszúságú), nagy teljesítményű infravörös LED vakunak köszönhetően. Így szinte észrevehetetlen nemcsak az erdőt járó „illetéktelenek” számára, de a vadállatokat sem zavarják működés közben. A kihelyezés során kézi GPS készülékkel (Garmin GPSMAP 62) rögzítettük a pontos koordinátákat – többek között – annak érdekében, hogy beszedéskor (1 hét elteltével) megtaláljuk azokat. Minden egyes vizsgálati ponton elhelyeztünk egy a helyszínen talált lágyszárúakból készített műfészket, melybe 5-5 db normál méretű tyúktojást helyeztünk gumikesztyűt viselve. A fészek elkészítése után az általunk legoptimálisabbnak vélt fatörzsre rögzítettük a kamerát, s a beállítások után élesítettük. Ezután magára hagytuk, hogy helyettünk (is) dolgozzon éjt nappallá téve. Egy hét után begyűjtöttük mind a 10 kamerát, majd áttelepítettük a másik területre (azonos szempontok szerint) a hivatásos vadász segítségével. Innen szintén 1 hét múltán szedtük össze a kameracsapdákat. Ezt követően úgy döntöttünk, hogy 5 db képküldős (felhő alapú működés) kamerát kint hagyunk hosszabb időre (elsősorban útkereszteződésekre irányítva – hiszen a ragadozók is előszeretettel használják az utakat), bízva abban, hogy előbb utóbb nyestkutya is kerül a lencse elé.

A kamerákban rögzítésre használt memóriakártyák letöltése után konstatáltuk, hogy a kihelyezett fényképezőgépek rendkívül változatosan működtek. Voltak, amelyek szinte nem is készítettek felvételt látogatók hiányában, míg mások azonban számos vadfaj előfordulását bizonyították egyértelműen. Ragadozó emlősök (aranysakál, róka, vadmacska, borz, nyuszt, görény) éppúgy lencsevégre kerültek, mint mindenevő fajok (pl. vaddisznó), vagy akár nagytestű növényevők (őz, gímszarvas, dám), rágcsálók (pl. vörös mókus), vagy madárfajok (pl. fakopáncs). Hím és nőstény egyedek, valamint felnőttek és fiatalok is megjelentek a kamera képeken. Jól láthatók egyes esetekben, hogy mely fajok egyedei mennek el a fészek mellett úgy, hogy oda sem fordulnak, vagy melyek fogyasztják el a kihelyezett tojásokat. Minden igyekezetünk ellenére a célfaj (nyestkutya) jelenlétét nem sikerült igazolnunk a vizsgálati területen. Ezt vehetjük örömhírnek is!

A felvételek előzetes elemzése arra enged következtetni, hogy legtöbb esetben egy kistestű ragadozó, a nyuszt keresi fel a műfészket, s hordja (fogyasztja) el a kihelyezett tojásokat.

A tudományos vizsgálat a technikának köszönhetően új információkkal, ismeretekkel, sőt esetenként meglepetésekkel segíti a kutatókat, s a jövőbeni folytatásra, komplexebb vizsgálatok kivitelezésére csábítja, ösztönzi őket.

A kutatás az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divízió kutatási programjának részeként, a Széchenyi Terv Plusz program keretében az RRF-2.3.1-21-2022-00006 számú projekt támogatásával valósult meg.

Dr. Szabó László, Dr. Katona Krisztián, MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet

Örömmel számolunk be róla, hogy kutatóink részt vettek a Magyar Egészségügyi Gázmesterek Egyesületének XXII. Országos Konferenciáján, amelyet idén Tapolcán rendeztek meg. A rendezvény remek lehetőséget nyújtott számunkra, hogy bemutassuk a Szúnyogmonitor projekt eddigi eredményeit, és értékes szakmai kapcsolatokat alakítsunk ki olyan cégekkel és szervezetekkel, amelyek felelősek a hazai szúnyogkontrollért.

A konferencia során több izgalmas és tanulságos előadást is meghallgattunk, amelyek inspirációt nyújtottak a jövőbeli munkánkhoz. A tapasztalatcsere és a kapcsolatépítés révén hozzájárulhatunk egy hatékonyabb és ökológiai szempontból átgondoltabb szúnyogirtási stratégia tervezéséhez és megvalósításához.

A természetes élőhelyek feldarabolódása (fragmentáció) számos közvetlen negatív hatása mellett elősegítheti az inváziós növények megtelepedését és terjedését, ami tovább károsíthatja az őshonos élővilágot. E hatások pontos jellege azonban az érintett élőhelyektől és a vizsgálat tárgyát képező élőlénycsoporttól függően változhat. Legtöbbet az őshonos növényeket érintő hatásokról tudunk, azonban az ízeltlábú közösségekben bekövetkezett változások kevéssé ismertek. Ezért megvizsgáltuk a fragmentáció és az Alföldön komoly természetvédelmi problémákat okozó selyemkóró jelenlétének gerinctelen közösségekre gyakorolt hatását homoki erdőssztyepp élőhelyek gyepterületein.

Összesen 60 élőhelyfolton mértük fel a beporzókat (vadméheket) és gyűjtöttünk talajlakó ízeltlábúakat, elsősorban növényevőket (poloskákat) és ragadozókat (pókok) és vizsgáltuk jellegeiket. Kimutattuk a fragmentáció és az invázió hatásának interakcióját, amelyek általában egymás hatását módosítják, erősíthetik. A selyemkóró közvetlenül a növényevő poloskákra és beporzókra hat erősebben, a talaj felszínén élő pókokra csak közvetve van hatással. A fragmentáció, az invázió és a biológiai sokféleség megőrzése közötti kölcsönhatás igen összetett, hatékony kezeléséhez elengedhetetlen a folyamatos monitorozás és az adaptív természetvédelmi technikák alkalmazása.

Az éghajlatváltozás és a biológiai inváziók napjaink két legjelentősebb kihívását jelentik az ökológiai helyreállítás számára. A magyarországi homoki gyepekben ezek a hatások összetett módon befolyásolják a helyreállított ökoszisztémák fejlődését. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, Egészségbiztonsági Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divíziójának kutatói egy hosszú távú vizsgálatot végeztek annak megértésére, hogy az aszály súlyossága és a helyreállítást szolgáló kaszálás miként hat a homoki gyepek regenerációjára és sérülékenységére.

A kutatás három, a Kiskunság területén található helyszínre összpontosított, ahol 1994 és 1995 között eltávolították az inváziós akác állományait (Robinia pseudoacacia), majd 2001-ig rendszeres kaszálással akadályozták meg az akác visszatelepedését. Az 1995 és 2019 között gyűjtött részletes vegetációs adatok, valamint hosszú távú időjárási adatok felhasználásával a kutatócsoport a bennszülött célfajok, az inváziós fajok és az aszálytűrő C4 növények dinamikáját vizsgálta a változó környezeti feltételek mellett.

Az eredmények azt mutatták, hogy a homoki gyep bennszülött fajai figyelemre méltó ellenállóképességet mutattak az aszállyal szemben, még a gyakoribbá és súlyosabbá váló nyári aszályok idején is. Ezzel szemben az inváziós fajok aránya súlyos aszályok alatt csökkent, míg az aszálytűrő C4 növények térnyerése megnövekedett. Bár a kaszálás — amelyet széles körben alkalmaznak a helyreállítás elősegítésére — sikeresen megakadályozta az akác újbóli betelepülését, nem gyorsította fel a bennszülött fajok regenerációját. Ehelyett kedvezett más, főként lágyszárú idegenhonos fajok elterjedésének, különösen aszályos körülmények között. Ez a nem várt következmény rávilágít a helyreállítási beavatkozások összetettségére: egy probléma kezelése más típusú sérülékenységet teremthet. A fragmentált tájakon, ahol a környező élőhelyek inváziós fajok forrásai lehetnek, ez a kockázat tovább növekszik.

A kutatás hangsúlyozza, hogy a homoki gyepek természetüknél fogva ellenállók sokféle zavarással szemben, de hosszú távú stabilitásuk érdekében több ökológiai tényezőt is figyelembe kell venni. A sikeres helyreállítási stratégiák nem korlátozódhatnak lokális beavatkozásokra, hanem a táji léptékű dinamikák figyelembevételére van szükség. A kutatás rámutat arra is, hogy az alkalmazkodó, rugalmas helyreállítási gyakorlatok elengedhetetlenek a jövőbeli éghajlati stresszhatások és inváziós kockázatok kezelésére. Emellett kiemeli a hosszútávú, gyakori monitorozás fontosságát, amely képes feltárni az ökoszisztémák késleltetett és sokszor rejtett válaszreakcióit a környezeti változásokra.

Az eredetileg Dél-Afrikából származó és a törpeszúnyogok (Culicoides spp.) által terjesztett kéknyelv-betegség vírusa utoljára 2015-ben jelent meg Magyarországon, melynek terjedését sikerült akkor megfékezni. Most a betegség újra megjelent több nyugat-európai országban, a szomszédos Ausztriában többszáz telepen mutatták ki a kórokozó jelenlétét, mely komoly fenyegetést jelent a haszonállat és vad állományokra nézve egyaránt. A vírust még nem detektálták hazánkban a mostani hullámban, potenciális megjelenése egy új inváziós esemény (behurcolás és az azt követő elterjedés) következtében alakulhat ki. Mivel az inváziós folyamatok korai szakaszában hatékony védekezést lehet elérni, javasoljuk egy megelőző védekezési stratégia kialakítását még a jelenlegi, még fertőzésmentes fázisban. Ezzel eredményesebben tudjuk a járvány Magyarországra történő betörését kivédeni vagy az esetleges káros hatásokat mérsékelni, mint egy, a vírus hazai felbukkanása után megindított cselekvési lánccal. A kéknyelv-betegség járványdinamikája több, egymással összefüggő tényező – a vírus mozgása, a vektorpopulációk terjedése és az állományok vakcinázottsági státusza – mentén alakul. Ezért egy több rétegű, integrált stratégia mentén az alábbi intézkedéseket javasoljuk mielőbb kidolgozni és bevezetni:

1. Mezőgazdasági import fokozott ellenőrzése: Az élőállat és állati termékek importjának fokozott biobiztonsági ellenőrzése, különös tekintettel az Ausztriából és más fertőzött területekről érkező szállítmányokra. Átmeneti behozatali korlátozások bevezetése indokolt lehet magas kockázatú régiókból. A fogékony állatfajok (szarvasmarhafélék, juh, kecske) beszállítására vonatkozó aktuális szabályozások megtalálhatók a nébih honlapján.

2. Oltási program bevezetése a veszélyeztetett térségekben: A rendelkezésre álló vakcinák alkalmazásával megelőzhető a betegség klinikai megjelenése, valamint csökkenthető a vírus terjedésének esélye. Elsőként a nyugati határ menti megyék kérődző állományainak vakcinázását javasoljuk – ingyenes program keretein belül. A vakcinával való védekezés azonban a jelenleg hatályos magyar jogszabályok szerint Magyarországon tilos, ezért javasoljuk a főállatorvos intézkedését a tiltás feloldása érdekében. Az engedélyeztetésen túl kiemelt fontosságú, hogy a konkrét vírustörzzsel (szerotípus) vonatkozó oltóanyag álljon rendelkezésre.

3. Monitoring és szűrési program elindítása: Az országos szintű monitoring program keretében javasolt a kérődző állományok rendszeres szerológiai és virológiai vizsgálata, különös tekintettel a fertőzés szempontjából kockázatos térségeken. Javasolt a monitoring programok összekapcsolása nemzetközi szinten – fókuszálva a fertőzött egyedek és terjedési zónák mielőbbi beazonosítására. Ez lehetővé teszi a vírus behurcolásának korai észlelését, és az azonnali beavatkozást szükség esetén.

4. Járványdinamikai modellezés: Szükség van olyan innovatív adatelemző és szimulációs módszerek kifejlesztésére és használatára, melyek képesek megbízható előrejelzéseket tenni a járványügyi helyzetre vonatkozólag. A kapcsolódó hazai és nemzetközi monitoring és szűrési adatok integrálásával, illetve a korábbi járványok során kifejlesztett modellek alkalmazásával és további fejlesztésével kockázati térképek készíthetők, melyeken kijelölhetők a veszélyeztetett zónák.

5. A fertőzésnek kitett állatállomány mozgatásának korlátozása, karanténintézkedések: A vektorok aktivitási szezonjában az állatállományok mozgatásának korlátozására lehet szükség a fertőzésgyanús vagy kockázatos régiók között. A legnagyobb nehézséget az jelenti egy esetleges járványügyi helyzetben, hogy a vírus intenzív terjedési periódusában (nyáron) a veszélyeztetett állományok kültéri karámban vagy szabad legelőn vannak. Ezért érdemes felkészülni arra, hogy a jószágokat időszakosan az istállókban tartsák a gazdálkodók. Hasonló okok miatt, előnyben részesítendő az éjszakai szállítás, amikor a vektorok aktivitása csökken. Fertőzött állatot mielőbb izolálni szükséges, továbbá karantént kell majd bevezetni azon állatokra, amelyek potenciálisan ki voltak téve fertőzésnek. A kapcsolódó protokoll és feltételrendszer kidolgozását javasoljuk már most megkezdeni – az elszállítás előtti szerológiai/virológiai negatív státusz igazolásának kötelezővé tételével.

6. A vektorszervezetek elleni védekezési stratégiák kidolgozása: A fertőzést terjesztő Culicoides törpeszúnyogok ellen szelektíven ható írtószer nem ismeretes, de a forgalomban lévő, csípőszúnyogok ellen használt rovarirtó szerek csökkenteni tudják egyedszámukat. Mivel az ilyen szerek (piretroidkészítmények) jelentős környezeti terhelést jelentenek, és önmagukban nem nyújtanak hatékony védelmet, csak a fenti intézkedések kiegészítése mellett javasoljuk a rovarirtók alkalmazását a haszonállat állományok közötti terjedés mérséklésére, komoly járványügyi helyzet esetén, a fertőzött állattartó telepek megfigyelési zónájában. A törpeszúnyogok tenyészőhelyeinek azonosítása és kezelése is kulcsfontosságú. Ez magában foglalja a nedves, szerves anyagokban gazdag területek, például iszapos, trágyás vagy növényi maradványokkal teli helyek kezelését. A vektorok elleni védekezés intézkedései közé tartozik a rovarhálók és más fizikai akadályok használata az istállókban, és az állatok egyedi kezelése rovarriasztó szerekkel. Emellett, járvány esetén, az üres istállókban szintén javasolt a rejtett életmódú rovarok elleni felületpermetező készítmények alkalmazása, melyek kikereshetőek a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ adatbázisában. A keresőben a termékcsoport („Rovarirtószer”) megadása után, a „Célszervezetek” alpontnál a „rejtett életmódú rovarok” lehetőséget kell kiválasztani. Kiegészítő előírás, hogy az állatok fejmagasságában nem szabad a felületet permetezni, nehogy nyalogassák az irtószert.

Összegzés:
A fenti integrált stratégia célja a kéknyelv-betegség hazai megjelenésének megelőzése, illetve a fertőzés gyors lokalizálása és visszaszorítása abban az esetben, ha a vírus mégis behatol az ország területére. A megelőző intézkedések összehangolt bevezetése hozzájárul a magyar állattenyésztés védelméhez és az esetleges gazdasági károk minimalizálásához. A hatékony védekezés alapeleme, hogy a megfelelő együttműködések időben kialakuljanak az érintett tudományos területek (járványtan, ökológia), gyakorlati szakemberek (gazdálkodók, állatorvosok, kártevőírtók) és a döntéshozók között.

A mosómedve az egyik legelterjedtebb inváziós emlősfaj Európában. Terjeszkedésének története a kontinensen 1934-ig nyúlik vissza, amikor Németországban szabadon engedték az első néhány egyedet. Azóta már náluk is többszázezer példányra nőtt a létszámuk, és számos más európai országban is egyre gyakoribb a faj, köztük hazánkban is.

Nemrégiben tartották a 3. EURORACCOON Meeting találkozót, ahol mosómedve kutatók mutatták be legfrissebb munkáikat és egyeztettek a faj kezeléséről. Az eseményen a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemről hárman részt vettünk, és előadást tartottunk az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divíziójában végzett munkáinkról. Az előadásainkban bemutattuk a mosómedve vadkamerás vizsgálatait, mellyel igazoltuk a faj fészekpredációs hatását, és leírtuk a mosómedve éves előfordulását a hazai legfontosabb élőhelyükön; a magyarországi mosómedvék kondíciójára, szaprodásbiológiájára vonatkozó eredményeinket; ill. az első a fajra végrehajtott hazai gyérítési program tapasztalatait.

A konferencia azon a történelmi helyszínen zajlott, ahol a mosómedve európai hódítása elkezdődött; a Kellerwald-Edersee Nemzeti Parkban, a Seminarzentrum Edersee rendezvényhelyszínen, Németországban.

A háromnapos rendezvény során a szakmai eszmecsere mellett a kutatók bejárták azokat a természetközeli élőhelyeket, köztük egy ősbükköst, ahol a mosómedve már az életközösség egyre jelentősebb elemét képezi, illetve tettek egy esti mosómedve-leső túrát is a közeli “mosómedve fővárosban”, Kasselban, ahol nagyszámban figyelték meg a városiasodó állatfajt és beszéltek azok helyi kezeléséről. A vállalkozó kedvűek számára a programot “raccoon barbecue” színesítette.

A találkozó egyik fontos megállapítása volt, hogy bár a mosómedve rendkívül sikeresen terjeszkedő, változatos táplálkozású ragadozófaj, ami ráadásul fertőzéseket is terjeszthet, alig van olyan vizsgálat, ami tényleges jelentős hatását igazolná. Ezért nagy szükség lenne ilyen jellegű célzott kutatásokra. Egyes helyeken a faj teljes kiirtása már reménytelennek tűnik, de a még el nem foglalt területekre való beterjedését akadályozni lehet. Magyarországon jól szervezett beavatkozásokkal még kordában lehetne tartani az állományát

A jövő évi konferenciát a rendezvény résztvevői szívesen látnák a gödöllői campuson.

Résztvevők az ENL Invázióbiológiai Divíziójából: Dr. Katona Krisztián, Dr. Biró Zsolt, Bócsi Balázs

Magyarországon az első konferencia a témában lehetővé tette az idegenhonos inváziós fajokról szóló országos és nemzetközi vitát – végre egy közös cselekvési terv a láthatáron

A konferenciára 2025. február 26-28. között került sor Sarlóspusztán, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és az EBNL Invázióbiológiai Divíziójának szervezésében. Célja az volt, hogy elősegítse a kutatók, gyakorlati szakemberek és politikai döntéshozók közötti tudáscserét és proaktivitást az inváziós fajok kezelésével kapcsolatban az interdiszciplináris „One Biosecurity” (ökobiztonság) keretrendszeren keresztül. Ez a megközelítés integrálja a növényi, állati, emberi és környezeti egészséget a biológiai inváziók hatásainak enyhítése érdekében.

Az első napon az ökobiztonság koncepciót a nap plenáris előadója, Dr. Philip Hulme, az új-zélandi Lincoln Egyetem professzora mutatta be. A koncepció lényege az ágazatok közötti egységes döntéshozatal és az ökobiztonsági fenyegetések holisztikus megközelítése. A nap további előadói bemutatták eredményeiket az ökobiztonság témakörében, az emberi, állati és növényi parazitákról és vektoraikról, például idegen szúnyogfajok és terjesztett betegségeikről, vagy növényi gomba kórokozókról. Több előadás is kitért az őshonos állatokra és a környezet egészségére nagy kockázatot jelentő inváziós fajok, például a mosómedve és a nyestkutya, vagy a szabadon engedett egzotikus kedvtelésből tartott hal- és hüllőfajok által jelentett biológiai biztonsági fenyegetésre.

A második napon tudományos előadások hangzottak el olyan invázióbiológiai témákról, mint a terjedési mechanizmusok, monitorozás és kontroll, az ökológiai, társadalmi és gazdasági hatások. Dr. Petr Pyšek, a Cseh Tudományos Akadémia vezető kutatója és Dr. Piero Genovesi, az IUCN SSC Inváziós fajok szakértői csoportjának elnöke plenáris előadásokat tartottak a legmodernebb kutatási és kontroll módszerekről. Dr. Petr Pyšek előadásának középpontjában a fajok inváziós mechanizmusai és az idegenhonos növényfajok globális biogeográfiája állt. Míg Dr. Piero Genovesi az inváziós fajok elleni védekezés stratégiáit és a kapcsolódó szakpolitikai döntéshozatalt tárgyalta. A második nap gazdag tudományos programjában számos témakör került bemutatásra: inváziós növényfajok terjedésének térképezése mesterséges intelligencia alkalmazásával, a növényi magvak ember általi terjesztése, az inváziós fásszárúak célzott kontrolja, rovarkártevők elleni biológiai védekezés, a nutriával és az idegenhonos vízi makrofaunával kapcsolatos kontroll problémái, az általuk okozott károk, valamint az inváziós halak káros hatásának csökkentési lehetőségei a hódok visszatelepítésével.

Végül a konferencia harmadik napján egész napos szakmai tanácskozásra került sor, témák szerinti csoportokra bontva, melynek célja a különböző területek kutatói és gyakorlati szakemberei közötti diskurzus elősegítése volt, az inváziós fajok hatékony kezelését szolgáló, gyakorlati tudás együttes előállítására összpontosítva. Az inváziós fajok problémaköre több aspektusból került megvitatásra, beleértve a biológiai és vegyszeres védekezést, az inváziós fajok hatásait, az egészség- és élelmiszerbiztonságot, klímaváltozást, valamint az ökoszisztémák átalakulását. Fontos célként fogalmazták meg a társadalom széles rétegeinek bevonását a biológiai inváziók kezelésébe és az előfordulási adatok gyűjtésébe, valamint a gazdákkal, erdészekkel, kertészekkel és más ágazatok szakembereivel való együttműködés erősítését. Az idegen inváziós fajok terjedésének megértéséhez és mérsékléséhez a társadalom minden rétegének együttes erőfeszítésére van szükség, és ennek egyik kulcstényezője az egyes csoportok számára megfelelő kommunikációs csatornák megtalálása. A workshop üzeneteit és javaslatait összegyűjtő lista elérhető az alábbi linken keresztül:

Workshop és vitanap, üzenetek listája »

Összefoglalva: a konferencia hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az inváziós fajok kezelésére irányuló erőfeszítések a magas kockázatú, korai stádiumban lévő inváziókra összpontosítsanak. A földrajzi kontextus döntő fontosságúnak bizonyult, mivel a szigetországoknak érdemesebb a határellenőrzésre összpontosítaniuk, míg a nyitott határokkal rendelkező szárazföldi országoknak, mint például Magyarországnak, ajánlott inkább az országos szintű megfigyelést és a nagy kockázatú utazási és kereskedelmi csomópontok ellenőrzését előtérbe helyezniük. A legfontosabb ajánlások között szerepeltek a jogszabályi fejlesztések, az állami támogatás és befektetés növelése, az érdekelt felek és ágazatok közötti együttműködés, az ökobiztonság oktatása az iskolákban, valamint a világos és egyértelmű terminológiai használata a médiában.

A konferencia egyik fő, máris elért célja a „One Biosecurity”, vagyis új magyar nevén ökobiztonság koncepció magyar nyelvre történő lefordítása volt, a médiacsatornákon keresztüli hatékonyabb kommunikáció érdekében.

Absztrakt kötet »
One Biosecurity workshop, Mentimeter eredmények »

Bolygónk biodiverzitásának csökkenését részint az idegenhonos inváziós fajok megtelepedése és terjedése idézi elő. Ha egy inváziós faj meghonosodott egy új élőhelyen, oly mértékben megváltoztathatja az ökoszisztéma szerkezetét és működését, hogy az az eltávolítás után is hat, visszaszorításuk és kiirtásuk igen körülményessé válik. Az ökológiai restauráció, ha hatékonyan és fenntartható módon hajtják végre, hozzájárul a biológiai sokféleség védelméhez, valamint az éghajlatváltozás enyhítéséhez, vagy az azzal szembeni ellenálló képesség vagy alkalmazkodóképesség növeléséhez, hatékony módszernek bizonyult továbbá az inváziós fajok visszaszorítása ellen. Az inváziós fajok jelenléte a tájban ugyanakkor veszélyeztetheti a restaurációs célok elérését. A kutatás célja értékelni, hogy a lokáció, az égtáji orientáció és a távolság függvényében hogyan változik az egyéves és évelő inváziós fajok abundanciája a restaurációs helyszíneken és környékén, továbbá mely faktorokat kell esetlegesen figyelembe venni a restaurációs beavatkozások tervezésénél.