Category Archives: Hírek

Az inváziós fajok, köztük az ázsiai tigrisszúnyog európai megjelenése nemcsak közegészségügyi, hanem ökológiai szempontból is komoly kihívást jelent. Míg a kórokozó-terjesztésük jól ismert, az őshonos szúnyogfajokra gyakorolt ökológiai hatásaik kevésbé ismertek. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói most megnézték, miként él együtt a tigrisszúnyog a hazai szúnyogfauna tagjaival.

A 2020 és 2023 közötti országos felmérés során 192 településen, 532 helyszínen, összesen 104 612 példányt azonosítottak 29 csípőszúnyog fajból. Az elemzések azt mutatták, hogy ahol az ázsiai tigrisszúnyog jelen van, ott az őshonos fajok fajgazdagsága és diverzitása is nagyobb. A részletes statisztikai elemzések alapján a kutatók szerint ez a pozitív kapcsolat elsősorban a közös környezeti igényekkel – például melegebb, urbanizált, csapadékosabb élőhelyek – magyarázható.

A vizsgálatban azt is elemezték, hogy a tigrisszúnyog milyen gyakran fordul elő egyszerre egyik vagy másik őshonos szúnyogfajjal. Egyes, a tigrisszúnyoggal alkotott fajpárok a véletlenhez képest ritkábban fordultak elő, mint a hamvas maláriaszúnyog, vagy a mocsáriszúnyog esetében, ami inkább az eltérő élőhely-preferenciákkal magyarázható, mintsem azzal, hogy a tigrisszúnyog kiszorítaná őket élőhelyükről. Más fajok, például a sziki szúnyog és a díszes szúnyog, ezzel szemben gyakrabban kerültek elő tigrisszúnyoggal együtt a csapdákból, ami közös környezeti preferenciákra, illetve hasonló életmódra utal.

Szúnyogverseny:

A csípőszúnyog fajok között többféle versengés is előfordulhat. A lárvák elsősorban az élelemért és a helyért versenyeznek ugyanabban a vízgyűjtőben. Ha kevés a tápanyag, az egyik faj gyorsabban fejlődő lárvái – például a tigrisszúnyogé – előnybe kerülnek a lassabban növekvő őshonos fajokkal szemben. Előfordulhat közvetett versengés is, ilyenkor az egyik faj jelenléte vagy anyagcseretermékei rontják a másik faj fejlődési esélyeit. A nőstény szúnyogok sokszor elkerülik azokat a víztereket, ahol más fajok lárvái már jelen vannak, így a fajok időben vagy térben elkülönülhetnek egymástól. Versengésnek számít az is, amikor az egyik fajnak időbeli vagy környezeti előnye van. A tigrisszúnyog például gyorsan fejlődik a meleg, városi mikroklímában, ezért több generációt tud létrehozni egy szezonban, mint az őshonos fajok.

A kutatás hangsúlyozza, hogy a laboratóriumi kísérletekben kimutatott versengés nem feltétlenül jelenik meg természetes populációkban. A terepi adatok inkább azt sugallják, hogy a közös ökológiai preferenciák és a környezeti szűrés dominálnak a szúnyogközösségek szerveződésében.

A kutatók szerint az ilyen elemzések segítik annak megértését, hogy miként tudnak az inváziós fajok hosszú távon beilleszkedni az őshonos faunába.

Az eredmények jól illeszkednek abba az általános mintázatba, amelyet az éghajlatváltozás és az urbanizáció együttesen formál Közép-Európában. A melegebb, csapadékos nyarak és a városi mikroklímák stabil, meleg tenyészőhelyeket teremtenek a konténerben (ember által létrehozott tárgyban felgyűlt vízben) fejlődni képes fajok – köztük az ázsiai tigrisszúnyog – számára. Az emberi környezetben lévő vízgyűjtők például virágalátétek, esővízgyűjtők, elhagyott edények pedig lehetővé teszik, hogy a faj városi ökoszisztémákban is tartósan megtelepedjen.

Ezen felül a felmelegedés meghosszabbítja az aktív időszakát, és új területeket tesz számára élhetővé, így a klímaváltozás és városiasodási trendek közvetlenül és együttesen járulnak hozzá terjedéséhez. Ebbe a környezetbe illeszkednek a kutatás magyarországi eredményei is: a tigrisszúnyog leginkább az urbanizált, melegebb régiókban vált gyakorivá, és ott mutatott pozitív kapcsolatot a fajgazdagabb őshonos közösségekkel.

A szőlő aranyszínű sárgaságát okozó Flavescence dorée (FD) fitoplazma az egyik legveszélyesebb szőlőbetegség Európában. A fitoplazmák olyan, specializált életmódú baktériumok, amelyek a növények szállítószöveteiben (a háncsrészben) élnek, és akadályozzák a tápanyagok áramlását, ezáltal gyengítve és/vagy elpusztítva a gazdanövényt. Az FD-járványok során a beteg növények száma évente akár megtízszereződhet, és ha nem történik védekezés, a tőkék akár 80–100%-a is megfertőződhet. A fertőzés lappangási ideje legalább egy vegetációs periódus (tehát körülbelül egy év), de esetenként hosszabb idő is eltelhet a tünetek megjelenéséig. A betegség tüneteiről a Nébih felhívása részletes tájékoztatást nyújt. A fertőzést követően a terméshozam akár a felére csökkenhet, majd néhány év alatt a beteg növények elpusztulnak.

Ha nem történik időben és megfelelő módon védekezés, a betegség járványszerűen terjed. Külföldi példák alapján a helyzet évről évre súlyosbodik, és hosszú távon jelentős és tartós állománycsökkenéssel kell számolni. A felderítetlen fertőzési források miatt az újrafertőződés esélye nagy, különösen a frissen telepített szőlőkben, ahol a tőkék gyakran elpusztulnak, mielőtt termőre fordulnának. Teljesen rezisztens fajták nem léteznek, és bár vannak ellenállóbb fajták, ezek nem jelentenek valódi megoldást, mivel tünetmentesen is fertőzhetnek, és kiindulópontjai lehetnek újabb járványoknak.

Az FD-fitoplazma önállóan nem képes növényről növényre terjedni. Nagy távolságokra (régiók vagy tájegységek között) emberi közvetítéssel jut el – elsősorban fertőzött szaporítóanyaggal –, míg a lokális terjedésében a vektor rovarok szerepe kulcsfontosságú. Ezek közül a legjelentősebb vektor az inváziós amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus). Ez a kabóca a szőlő levelein és hajtásain szívogatva veszi fel a kórokozót, majd új növényre szállva továbbadhatja azt. Az amerikai szőlőkabócának évente egy nemzedéke van. A tojások a szőlővesszők kérge alatt telelnek, a lárvák tavasszal kelnek ki, és nyárra fejlődnek ki. Az imágók (kifejlett egyedek) röpképesek, július végétől szeptemberig aktívak – az FD-járvány terjedésében ez a legfontosabb időszak.

A többi fitoplazmához hasonlóan az FD-betegség ellen jelenleg nincs hatékony növényvédő szer. A védekezés ezért részben a fertőzési források – a beteg növények – kötelező, azonnali eltávolítására és megsemmisítésére, valamint az amerikai szőlőkabóca elleni küzdelemre épül. Bár a fitoplazma képes más növényfajokat is fertőzni, az európai tapasztalatok azt mutatják, hogy az elhanyagolt vagy elvadult ültetvények szerepe a járvány gócok kialakulásában jelentősebb lehet. A kabócák (és más vektor szipókás rovarok) elleni védekezés hatékonysága némileg eltér a többi rovar elleni védekezéstől, mivel pusztán a populáció egyedszámának csökkentése nem feltétlenül elegendő a kártétel mérsékléséhez. Ennek oka, hogy egy növényt akár egyetlen fitoplazma-hordozó kabóca szívása is megfertőzhet. Ráadásul, bár minden a gyakorlatban itthon használt (engedélyezett) inszekticid képes elpusztítani a kabócákat, a hatás nem mindig azonnali, így sok esetben a vektor egyed csak azután pusztul el, hogy a fertőzés már megtörtént.

Emiatt az FD-járvány elleni küzdelem alapja a rendszeres monitoringra épülő, helyi szinten lehetőleg szinkronizált, a kabócapopulációk tavaszi–koranyári növekedésekor, a lárvák fejlődési szakaszában végzett inszekticides kezelés. Ennek célja, hogy az amerikai szőlőkabócák populációját még azelőtt csökkentsük (ideális esetben eradikáljuk), mielőtt a mozgékonyabb, röpképes alakok megkezdik a növények közötti mozgást, és ezáltal a fitoplazma terjesztését. Az ismert nemzetközi példák azt mutatják, hogy az egyetlen valóban hatásos beavatkozási pont a lárvák elleni védekezés, mivel az imágók elleni kezelések hatása elhanyagolható.

A jelenlegi magyarországi FD-járvány a kezdeti szakaszában van. Ez azt jelenti, hogy a következő évben akár nagyságrendekkel nagyobb mértékű fertőzést is észlelhetünk, így a járvány megfékezésében kulcsfontosságú az amerikai szőlőkabóca elleni védekezés. Éppen ezért a Invázióbiológiai Divízió Invazív Mezőgazdasági Kártevők Csoportjának (HUN-REN ATK) munkatársai olyan kísérletbe kezdtek, amelyben a jelenleg hazánkban használt és engedélyezett növényvédő szereknek a kabócák táplálkozására, kórokozó-átviteli képességére és mortalitására gyakorolt hatását vizsgálják. Terveink szerint a kísérleti eredmények birtokában, még a tavaszi munkák megkezdése előtt ajánlásokat tudunk megfogalmazni a gazdálkodók és döntéshozók számára, segítve ezzel az FD elleni hatékonyabb védekezést.

Az eredetileg Dél-Afrikából származó és a törpeszúnyogok (Culicoides spp.) által terjesztett kéknyelv-betegség vírusa legutóbb 2015-ben jelent meg Magyarországon, melynek terjedését sikerült akkor megfékezni. A vírus domesztikált és vadonélő kérődző állatokat támad meg, jószágról jószágra viszont nem terjed közvetlenül, csak a törpeszúnyogok által közvetítve fertőz. A betegségre fogékony fajok különböző módon reagálhatnak a megfertőződésre, például juhok esetében a kór súlyos lesoványodással és elhullással is járhat, szarvasmarháknál viszont a tünetek általában enyhébbek, vagy nem jelennek meg – azonban az állományok egyfajta gyűjtőhelyként hozzásegíthetnek a vírus terjedéséhez. A betegség állatról emberre nem terjed és a fertőzött állatból készült termékek fogyasztása sem jelent élelmiszerbiztonsági kockázatot.

Az utóbbi időben a betegség újra megjelent több nyugat-európai országban, a szomszédos Ausztriában többszáz telepen mutatták ki a kórokozó jelenlétét, mely komoly fenyegetést jelent a haszonállat és vad állományokra nézve egyaránt. A vírust pedig nemrégiben Magyarországon is detektálták több telephelyen is, amit a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriuma is igazolt az éves, országosszintű járványvédelmi monitoring során. Az első kimutatás szeptemberben történt két Somogy vármegyei nagy létszámú, de egy tartási területen tartott szarvasmarha-állománynál, amit a Nébih a vizsgálatot követően jelentett az EU és a WOAH (World Organisation for Animal Health) felé. Egy másik esetben, most októberben a kéknyelv vírus egy új változatát is kimutatták a Zala vármegyei Páka településen, egy legelőn tartott, klinikai tüneteket mutató szarvasmarha-állományban. A laboratóriumi vizsgálatok szerint a vírus 8-as szerotípusa jelent meg Magyarországon, ami eltér a szeptemberben detektált 3-as szerotípustól. Ez azért is jelentős, mert az egyik szerotípusra készült vakcina nem biztosít keresztvédettséget más szerotípusokkal szemben. Európában több, központi engedéllyel rendelkező vakcina is beszerezhető: a készítmények Magyarországon az állatgyógyászati termékek kereskedelmével foglalkozó cégeken keresztül érhetőek el. További információ a beszerezhető vakcinákról, hatályos rendeletekről és kereskedelmi szabályozásról elérhető a Nébih oldalán.

Idén tavasszal, amikor a vírust még nem detektálták hazánkban, ismertettük javaslatcsomagunkat a járvány megelőzésére és megfékezésére, melyben részleteztük a járvány korai szakaszában szükséges és célszerű lépéseket is. Az általunk javasolt integrált stratégiának a vírus megjelenése után is célja a kéknyelv-betegség gyors lokalizálása és visszaszorítása, aminek továbbra is részét képezi a mezőgazdasági import fokozott ellenőrzése, oltási program bevezetése a veszélyeztetett térségekben, rendszeres virológiai és szerológiai vizsgálatok az országos szintű monitoring program részeként, járványdinamikai modellezés, a fertőzésnek kitett állatállomány mozgatásának korlátozása, a szúnyogirtószerek felelős és lokalizált használata indokolt esetben és a betegséget terjesztő törpeszúnyogok elleni védelem egyéb stratégiai módszereinek kidolgozása.

A fenti intézkedések összehangolt bevezetése és működtetése hozzájárul a magyar állattenyésztés védelméhez és az esetleges gazdasági károk minimalizálásához. A hatékony védekezés alapeleme, hogy a megfelelő együttműködések időben kialakuljanak az érintett tudományos területek (járványtan, ökológia), gyakorlati szakemberek (gazdálkodók, állatorvosok, kártevőirtók) és a döntéshozók között.

Dr. Garamszegi László a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója a Közgazdaság- és Regionális Kutatóközpont (KRTK) szeptemberi éves konferenciáján adott elő az inváziós fajok okozta gazdasági hatásokról és költségekről. A témáról nemrégiben Fertő Imrével, a HUN-REN ELTE-KRTK főigazgatójával, is jelentettek meg publikációt a Közgazdasági Szemlében.

Az inváziós fajok növekvő jelenléte nemcsak ökológiai, de súlyos gazdasági károkat is jelent szerte a világon, így Magyarországon is. A klímaváltozás miatt sok faj elterjedési területe kitolódik, a globális kereskedelem és turizmus következményeként pedig számos idegenhonos élőlény tud könnyebben eljutni és megtelepedni új országokban. A helyi életközösségek viszont a klímaváltozás és urbanizáció miatt egyre kevésbé ellenállóak a jól alkalmazkodó betolakodókkal szemben, melyek így könnyebben szorítják ki az őshonos fajokat, ezáltal felborítva az addig fennállt ökológiai egyensúlyt.

Rengeteg inváziós faj súlyos mezőgazdasági, halászati, erdészeti és egészségügyi kárt is okoz, illetve az általuk behurcolt kórokozók is gyakran veszélyt jelenthetnek a terményre vagy haszonállatokra, sőt, sok esetben akár az emberre is (pl.: szúnyogok által terjesztett betegségek). Ezért a behurcolt és megtelepedő fajok költségei javarészt a gazdaságban csapódnak le a védekezés és a károk helyreállítási költségei, terméskiesés, vagy egészségügyi kiadások formájában. Emellett a károkozás ugyanúgy kiterjedhet az infrastruktúrára (pl.: megrongált utak és csatornák), illetve egyes helyeken a turizmus is visszaeshet az inváziós fajok által átalakított természeti kincsek miatt (pl.: rekreációra alkalmatlanná vált tó).

A biológiai inváziók költsége világszerte több száz milliárd dollárban mérhető, melynek mértéke évről évre növekszik. Gondot jelent az is, hogy az inváziók gyakran akkor válnak csak láthatóvá, amikor már nagy a baj, a költség felelősége pedig a jelenség természeténél fogva egyre inkább szétmosódik és az elodázott megoldások miatt a társadalomnak még több költsége keletkezik. A közgazdaságban használt ún. puha költségvetési korlát fogalma jól érzékelteti ezt a jelenséget: a gazdasági szereplők nem érzik kényszerítve magukat, hogy előrelátóan gazdálkodjanak, mert még várhatnak külső mentőövre, támogatásra, vagy ráérnek halogatni. Az így keletkező veszteséget pedig végül mindig más fizeti meg: az adófizetők, a hitelező, vagy a természet maga. Pedig a biológiai invázió legköltséghatékonyabb megoldása a megelőzés és védekezés lenne, ami lényegesen olcsóbb, mint a már megtelepedett károkozó inváziós fajok kezelése vagy visszaszorítása.

Persze az összes inváziót a leghatékonyabb védekezési stratégiával sem lehetne kivédeni, de az inváziós fajok korai észlelésével és szigorúbb szabályozással mérsékelni és lassítani lehetne azok előre nyomulását, csökkentve az inváziók hatásának mértékét. Ehhez folyamatos monitorozásra, naprakész fajlistákra és prioritási listákra lenne szükség, illetve kiskapumentes biobiztonsági szabályozásra, mely lehetővé teszi a szigorúbb határellenőrzéseket, bírságokat és ösztönzőket a civil lakosság bevonására. Továbbá szükséges lehet egy erre a célra létrehozott külön alap, ami folyamatos finanszírozást tesz lehetővé, a többletköltségeket pedig a mulasztó hatóságoknak kellene állniuk. A különböző ágazatoknak a társadalom bevonásával kell közösen együttműködniük, oktatási és kommunikációs programokkal. A döntéshozóknak figyelembe kell venniük a nem piaci értékeket is, úgy, mint az ún. ökoszisztéma-szolgáltatásokat (a természet kínálta emberi jóllétet segítő tényezők), melyek hosszútávon szolgálják a társadalom javát. Végezetül fontos, hogy a biológiai inváziókkal szemben regionális és nemzetközi szinten is együttműködjünk a megfigyelés, a szabályozás és a védekezés területén.

Inváziós fajok nem csak a kártevők, gyomnövények vagy élősködők körében fordulnak elő, hanem potenciálisan hasznos állatcsoportokban is, mint például a pókok. Bár itt kérdés, hogy egy „betolakodó” megjelenése mennyire bontja meg például a biológiai védekezés ökoszisztéma szolgáltatást nyújtó őshonos pókközösséget. Ezt a kérdést vizsgáltuk és mutattuk be eredményeinket egy poszter formájában a szeptember első hetében a Zadari Egyetemen megrendezett 35. Európai Arachnológiai Kongresszuson.

A kongresszuson különösképpen fontos téma volt egyes pókfajok betelepülése vagy a klímaváltozás hatására történő terjedése, mert ezek közt pl. Újzélandon akad emberre veszedelmes mérgű faj is. Az ATK és ÖK kutatói közös tanulmányukban egy aprótermetű és ártalmatlan Észak-Amerikai vitorláspók, a Mermessus trilobatus terjedését vizsgálták a Kárpát-medencében. A fajt eredetileg németországi amerikai katonai bázisra hurcolhatták be, ahonnan elindult egyre gyorsuló inváziós terjedése. A számos kutatótól begyűjtött magyarországi adatok a faj megjelenését 10 évvel ezelőttre datálják, amikortól sporadikus szinten minden évben észlelték. Úgy tűnik, hogy az utóbbi 4-5 évben nemcsak a faj területi terjedése történik meg, hanem számos természetes élőhelyen a faj dominanciája is egyre hangsúlyosabb, a vitorláspókok gyakorisági rangsorában egyre feljebb találjuk – 2023-ban volt olyan élőhely, ahol egyenesen ez az inváziós pókfaj volt a leggyakoribb képviselője a pókcsaládjának. A következő vizsgálatoknak azt kell kideríteniük, hogy csupán az inváziós pókfaj egyedszáma nőtt-e meg önmagában, vagy pedig ez a növekedés a többi őshonos faj visszaszorulásával jár-e együtt.

A pókközösségek diverzitása, a fajok egyenként eltérő vadászati módja, különböző préda preferenciáik, illetve évszakos megjelenésük is nagyban hozzájárul a teljes pókközösség hasznosságához, az általuk nyújtott ökoszisztéma szolgáltatáshoz, ezért ennek az egyensúlynak a felborulása, egyetlen faj térnyerése semmiképpen nem lenne kívánatos, és a folyamat mélyebb ökológiai megértése mindenképpen fontos feladat.

A vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont augusztus végén tartotta a Kert a köbön című eseménysorozat nyári záró piknikjét, melynek fókuszában a hazai inváziós fajok voltak. A látogatók rövid, szórakoztató tudományos stand-up előadásokat hallgathattak meg arról, hogy valójában miért jelentenek problémát az inváziós állatok és növények, valamint változatos bemutató standokon és játékokon keresztül ismerhettek meg számos inváziós fajt és a velük kapcsolatos kutatásokat.

Az előadó kutatók témái többek között érintették az inváziós szúnyogfajokat és az általuk terjesztett kórokozókat, a hobbi állattartásból elszabadult édesvízi rákféléket, halakat, kétéltűeket és hüllőket, illetve szó esett a vízimadarak által terjesztett növénymagokról is. A standoknál pedig bemutatásra kerültek a kertekből elszabadult dísznövények (pl.: bambusz, pozsgások), a tigrisszúnyog, nutria, pézsmapocok és édesvízi medúzák. A látogatók szintén megismerkedhettek növényvírust terjesztő kabócákkal, őshonos beporzók túlélését veszélyeztető inváziós virágokkal, valamint betekintést nyerhettek a Kiskunság juhászainak helyi inváziós növényekkel kialakult kapcsolatába és ismeretébe is.

A szakmai előadásokat és bemutatókat a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont, valamint a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének munkatársai biztosították. Az eseményen részt vett továbbá az ELTE Konfociuszi Intézet és előadott a Micheller Myrtill és Pintér Tibor ének-gitár duó.

Az elmúlt évek rendszeressé váló szélsőséges aszályaiban a Kiskunság nyílt homokpusztagyepjein nagyon sok olyan évelő fű is elpusztult, amelyek a „normális” szárazsághoz alkalmazkodtak, tapasztalták a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói. A jelenség nagymértékben kedvezhet az extrém szárasságtűrő inváziós fajoknak. Némi reményre adhat okot viszont, hogy a buckák északi lejtőin, illetve a facsoportok közelében élő fű egyedek nagyobb eséllyel éltek túl.

A magyar csenkesz és a homoki árvalányhaj a szárazságot legjobban tűrő fűfajaink közé tartoznak. Ezért is vizsgálták őket a 2022-es nagy aszály után a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének munkatársai.

Az ökológusok a kiskunsági Fülöpháza melletti homokpusztagyepen már sok éve monitorozzák a helyi élővilág változásait több száz állandó mintavételi pont segítségével. Amikor 2022-ben még a mostanában megszokotthoz képest is kevés eső esett, miközben forróság volt, a kutatók elhatározták, a következő évben felmérik, hogy ezt a szélsőséges időjárást hogyan képesek átvészelni az őshonos füveink. Az eredmények, amelyek nemrég jelentek meg a Global Ecology and Conservation című folyóiratban, rendkívül aggasztó képet mutattak.
Az ökológusok kétszáz darab véletlenszerűen elhelyezett 4×4 méteres négyzetben mérték fel a halott és az élő füvek arányát. Emellett rögzítették, hogy az adott négyzet a homokbuckák kissé hűvösebb északi, vagy a forróbb déli lejtőin helyezkedik-e el, illetve hogy van-e a környezetében fa- vagy cserjecsoport. A kutatók hipotézise az volt, hogy az északi kitettségű és a facsoportok közelében élő füvek nagyobb eséllyel vészelik át a szélsőséges szárazságot.

A kétszáz mintavételi négyzet közül 85-ben a füvek több mint 95 százaléka elpusztult, gyakorlatilag nem maradt életben egy egyed sem. 167 négyzetben a füvek legalább fele pusztult el. „Bár ezek elvileg szárazságtűrő fűfajok voltak, rendkívül drasztikus volt a pusztulás, a 2022-es aszály már az ő tűrőképességüket is meghaladta” – mondta Csecserits Anikó, a kutatás vezetője.
A facsoportok környékén, illetve a buckák északi kitettségű lejtőin sokkal kisebb mértékű volt a fűpusztulás. Míg a teljesen fátlan területeken a füvek nagy része elpusztult, ha a vizsgált négyzet tíz méteres környezetében a talaj legalább húsz százalékát fás szárú növények borították, akkor a füvek 80-90 százaléka életben maradt. Tehát ez a hatás egészen jelentős.

Ha az állandósuló aszályt már a leginkább szárazságtűrő őshonos évelő fűfélék sem lesznek képesek elviselni, ott marad a nyílt terület, amelyet szabadon elfoglalhatnak a még szárazságtűrőbb idegenhonos inváziós növényfajok, például a homoki prérifű vagy kaktuszfajok. Emellett elterjedhetnek az egyéves fűfajok is, amelyek télen, illetve a csapadékosabb időszakokban aktívak, majd „nyári álomra” vonulnak, azaz elpusztulnak és mag alakjában vészelik át a szárazságot. Az őshonos fajok pusztulása hatalmas lehetőséget kínál a biológiai invázió számára, figyelmeztetnek a ökológusaink.

A búza törpülés vírus (wheat dwarf virus, WDV) a gabonatáblák jelentős kórokozója, mely nagy terméskiesést okoz árpán és búzán, így nagy mezőgazdasági jelentőséggel bír. Egyetlen ismert vektora a csíkos gabonakabóca (Psammotettix alienus), mely aratás után táplálkozása révén más füveket is megfertőzhet a vírussal. Ez a rovarfaj bár hazánkban őshonos, vizsgálata kulcsfontosságú lehet ahhoz, hogy a későbbiekben más, hasonló elven működő, inváziós patogén-vektor rendszerek működését modellezzük, a megszerzett ismereteket és kipróbált technikákat az újonnan megjelenő inváziós fajok és az általuk terjesztett kórokozók elleni védekezésben felhasználjuk.

A vírus tünetei ugyan jellegzetesek, ám nem minden növényen jelennek meg, emiatt a vírusjelenlét kimutatását molekuláris módszerekkel végezzük. Az általunk összegyűjtött, ellenőrzött és használt polimeráz-láncreakció (PCR) indítószekvenciák (primerek) segítségével számos helyszínről mutattuk ki a vírus jelenlétét Magyarországon, eddig le nem írt füvekből is, a vírus két törzsének (árpa- és búzatörzs) megkülönböztetésével, mely tovább pontosítja a hazai vírusjelenlét-feltérképezés eredményeit.

Egy módszer, az ún. LAMP fejlesztésén jelenleg is dolgozunk, ám eddigi eredményeink alapján elmondható, hogy a technika alkalmas a WDV helyszíni kimutatására, mindennemű komolyabb laboratóriumi előkészület és felszerelés nélkül is. Mozgó minilaborunkban sikeres terepi, törzsszelektív LAMP reakciókat végeztünk hagyományos termosz segítségével. Mindez arra enged következtetni minket, hogy a módszer a jövőben nem csak szakértők (kutatók), de pl. gazdák által is elvégezhető lehet különböző betegségek jelenlétének gyors kimutatására a gabonatáblában, és alkalmazását érdemes közösségi tudományi szempontból is vizsgálni.

A nyári hónapok sokak számára a kikapcsolódásról, utazásról és a természetben eltöltött időről szólnak, ilyenkor gyakran túrázunk, piknikezünk, sátrazunk fesztiválokon vagy pihenünk egy csendes tóparton. A szabadtéri élmények azonban nemcsak kellemes emlékeket tartogathatnak, hanem bizonyos kockázatokat is rejtenek. Ilyenkor rendszeresen felmerül a kérdés: hogyan védekezhetünk a kullancsok ellen, és mit tegyünk, ha mégis találkozunk eggyel?

A közhiedelemmel ellentétben nem a nyári hónapok számítanak a kullancsok szempontjából a legaktívabb időszaknak. Ezeknek az apró vérszívóknak két dologra van szükségük: melegre és viszonylag magas páratartalomra. A száraz, perzselő hőség azonban már nekik is túl sok – ilyenkor visszahúzódnak, és az árnyékos aljnövényzetben megbújva várják a kedvezőbb körülményeket. Az az érzet, hogy nyáron van a legtöbb kullancs, valószínűleg onnan ered, hogy ebben az időszakban töltjük a legtöbb időt a szabadban – így, bár a kullancsok száma kevesebb lehet, a velük való találkozás esélye mégis nagyobb.

Ha mégis találkozunk nyáron kullanccsal, a legfontosabb, hogy minél előbb eltávolítsuk, ezzel ugyanis jelentősen csökkenthetjük annak esélyét, hogy a kullancs kórokozókat adjon át. Nem szükséges olajjal, ecettel vagy más szerekkel bekenni, és a csavargatás is felesleges: a leghatékonyabb módszer, ha a kullancsot a bőrhöz minél közelebb megfogjuk – csipesszel vagy akár körömmel – és határozott, egyenes mozdulattal kihúzzuk.

A leghatékonyabb megelőzés szintén egyszerű, de némileg időigényes: minden szabadtéri tevékenység után, legyen szó túrázásról, piknikezésről vagy akár kerti munkáról, alaposan vizsgáljuk át a testfelületünket. A különféle kullancsriasztó szerek és eszközök – bár sokszor hasznosak és hatékonyak – önmagukban nem nyújtanak teljes védelmet, ezért az önellenőrzés kulcsfontosságú része a megelőzésnek. A hatékony megelőzéshez a tájékozódás is elengedhetetlen. Magyarországon nagyjából 22–23 kullancsfaj él, ám ezek nem mindegyike jelent azonos veszélyt ránk vagy a háziállatainkra. Egyes fajok kizárólag bizonyos kórokozókat hordoznak, amelyek közül némelyik az emberekre, mások például kutyákra vagy lovakra veszélyesek. A klímaváltozás következményeként pedig olyan, eddig hazánkban nem jellemző fajok is megjelenhetnek – mint például a Hyalomma kullancsok – amelyek akár új, nálunk eddig ismeretlen patogéneket is behurcolhatnak, többek között a Krími – Kongói vérzéses láz vírusát. A Hyalomma kullancsokkal kapcsolatos tájékoztatás céljából indult 2021-ben a Kullancsfigyelő program (www.kullancsfigyelo.hu). Ezen a honlapon az érdeklődők megismerhetik a csoport életmódját, elterjedtségét és látványos ábrák segítségével elsajátíthatják a Hyalommák és a hazai fajok sikeres megkülönböztetését. Mindemellett a program lehetőséget kínál a lakosság által talált szokatlan kullancsok emailen vagy postai úton történő bejelentésére is – ebben az esetben nagy segítség, ha egy jól záródó tégelyben eltesszük az állatot későbbi vizsgálatok céljából, ám ha erre nincs lehetőség, egy emailen keresztül beküldött fotó is segít a Hyalommák hazai terjedésének feltérképezésében.

A tájékoztatás és a tudományos igényű monitorozás támogatására jött létre a PRAGMATICK nevű mobilalkalmazás, amely elérhető iOS és Android rendszeren is. Az applikáció segítségével néhány kattintással bejelenthetjük, ha kullancsot találtunk – így nemcsak hasznos visszajelzést kapunk a talált fajról és annak jellemzőiről, hanem hozzájárulunk egy részletes, folyamatosan frissülő adatbázis kialakításához is a hazai kullancshelyzetről.

A kullancsok jelentette veszély tehát valós, ám ha betartunk néhány egyszerű szabályt, kevesebb aggodalommal élvezhetjük a nyári hónapokat – ebben pedig segítségünkre lehet a PRAGMATICK alkalmazás is, amely hasznos információkkal segíti a tájékozódást és a megelőzést.

A szívférgességet okozó parazita (Dirofilaria immitis) napjainkban egyre komolyabb állategészségügyi problémát jelent a kutyák számára Magyarországon. Ez a szúnyogok által terjesztett betegség kezeletlenül súlyos állapotot idézhet elő, és előfordulása az utóbbi években egyértelműen növekvő tendenciát mutat.

A nyári időszak, különösen a kutyasétáltatások és kirándulások idején, fokozott kockázatot hordoz, mivel a szúnyogok ilyenkor a legaktívabbak. Éppen ezért fontos, hogy a gazdik ne feledkezzenek meg a rendszeres gyógyszeres megelőzésről, amely jelentősen csökkenti a fertőzés kialakulásának esélyét. A szívférgesség korai jelei közé tartozhat a fáradékonyság, köhögés vagy általános gyengeség, ezek észlelésekor javasolt mielőbb állatorvoshoz fordulni.

Kutatásunk célja az volt, hogy jobban megértsük, hol és milyen gyakorisággal fordul elő a szívférgesség, illetve milyen tényezők növelhetik a megfertőződés kockázatát. Ehhez két megközelítést alkalmaztunk: egyrészt szúnyogokat vizsgáltunk molekularis módszerekkel, másrészt egy online kérdőív segítségével a kutyatartók saját tapasztalataira építettünk.

Ez utóbbi különösen értékes információkkal szolgált: körülbelül 1600 kutyáról kaptunk adatokat az ország minden részéből. A válaszok alapján a fertőzöttség aránya a délkeleti (47,8%) és keleti (43,4%) régiókban a legmagasabb. Az idősebb és a főként kint tartott kutyák esetében a fertőzés jóval gyakoribb, feltehetően a szúnyogoknak való hosszabb és rendszeresebb kitettség miatt. A szúnyogmintákban a parazita jelenlétét megtaláltuk inváziós fajokban is, amelyek lehetséges terjesztői a kórokozónak, mint az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) és a koreai szúnyog (Aedes koreicus), de az őshonos és gyakori gyötrő szúnyog (Aedes vexans) is gyakran fertőzöttnek bizonyult. Az inváziós szúnyogok elterjedése a Szúnyogmonitor honlapunkon is nyomon követhető.

Eredményeink jól mutatják, milyen kulcsszerepe van a kutyatartóknak abban, hogy pontosabb képet kapjunk a szívférgesség hazai terjedéséről. Az ilyen citizen science alapú, kérdőíves felmérések révén olyan területekről is adatokat gyűjthetünk, ahol szúnyogok gyűjtése es vizsgálata nem elérhető, vagy idő- és költségigényes – így a gazdik visszajelzései pótolhatatlanul fontosak a megelőzés és a védekezés szempontjából is. Kollégáink tudományos cikket is jelentettek meg a témában, melyben részletesen vizsgálták az ún. közösségi tudomány ilyenfajta hasznosulását.

Ezúton is hálás köszönetünket fejezzük ki minden kutyatartónak, aki kitöltötte a kérdőívet, valamint az esztergomi Bogáncs Kisállatotthonnak, a budapesti Rex Kutyaotthon Alapítványnak és a debreceni Net Vet Kft.-nek, akik további adatokkal és értékes tanácsokkal támogatták munkánkat a felmérés során. Külön köszönet illeti Tóth Andrást és a Qubit szerkesztőségét is, amiért korábban beszámoltak előzetes eredményeinkről, és bíztatták az olvasókat, különösen a kutyatartó gazdikat, hogy vegyenek részt a kutatásban.