Category Archives: Hírek

Megkezdődött a Magyarországon terjedő inváziós emlős- és madárfajok közösségi alapú (citizen science) monitorozása a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet és az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet együttműködésében.
Az Ökológiai Kutatóközpont HódTérkép nevű adatgyűjtő felületén a kutatók már nem csak a természetvédelmi jelentőségű, őshonos hódról gyűjtenek adatokat, hanem más vízhez kötődő emlősfajokról, az idegenhonos inváziós nutriáról, amerikai nyércről és pézsmapocokról, valamint a fokozottan védett, őshonos vidráról is. Amennyiben az adatközlő bizonytalan abban, hogy melyik emlősfajt sikerült megfigyelnie, határozási kérést küldhet a kutatóknak. A feltöltés során szükség van legalább egy, a megfigyelést bizonyító fotó feltöltésére, a helyszín térképen való bejelölésére és egy rövid kérdőív kitöltésére. A kérdőíves felületen a fajok életmódjával és hatásaival kapcsolatos tapasztalatok, vélemények megosztására is lehetőség van.
A MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet inváziós vadfajok bejelentésére szolgáló adatgyűjtő felületén az alábbi fajok észlelési helyének bejelentésére kínálkozik lehetőség: nyestkutya, mosómedve, pézsmapocok, nutria, amerikai nyérc, kanadai lúd, nílusi lúd. Az oldalon fotók és leírások alapján lehetőség nyílik a megfigyelt faj biztos határozására. A regisztrált felhasználóktól ezek alapján várjuk a fajokra vonatkozó megfigyelések adatait, lehetőség szerint fényképpel alátámasztva.

A növényi invázió és az élőhelyek feldarabolódása szinte minden ökoszisztémában káros hatással van a biológiai sokféleségre. Kutatásunkban feltártuk a selyemkóró (Asclepias syriaca) inváziójának közvetlen és közvetett hatásait a növények és az ízeltlábúak biológiai sokféleségre. Vizsgálatunkhoz kijelöltünk 30 különböző méretű magyarországi erdőssztyepp-fragmentumot. Mindegyiken mintát vettünk a selyemkóró által elözönlött és egy kontrol területről. Feljegyezük a vegetáció szerkezetét, megmértük a hőmérsékletet és a talajnedvességet, és adatokat gyűjtöttünk különböző ökológiai szerepeket betöltő az ízeltlábúakról fragmentumok elözönlött és kontrol területein. Így vizsgáltuk a növényeket, méheket, nappali lepkéket, viráglátogató darazsakat és legyek, poloskákat és pókokat.

A hőmérséklet és a talajnedvesség alacsonyabb volt az inváziós területen, mint a kontrol területen. A selyemkorónak pozitív hatása volt a növényfajok gazdagságára és a virágok denzitására. Elsősorban az invázió közvetett hatásait találtuk az ízeltlábúakra az élőhely mikroklimatikus jellemzőinek és a táplálékforrások megváltozásán keresztül. A beporzók pozitívan reagáltak az őshonos virágok mennyiségére, így a selyemkóró közvetve pozitívan befolyásolta a beporzókat. Hasonlóképpen, magasabb poloska fajszámot találtunk az inváziós területeken, mint a kontrollterületeken, mivel a poloskák fajgazdagsága is nőtt az őshonos növényfajok diverzitásának növekedésével. A ragadozókra pozitívan hatott az összetett vegetáció-szerkezet, a magasabb talajnedvesség és az alacsonyabb hőmérséklet. Továbbá, a növekvő fragmentumméret erős negatív hatással volt a pókok fajgazdagságra a kontrol területeken, de nem volt hatása a selyemkórós területeken. A gyepi specialista pókok érzékenyebbek a fragmentum méretére, mint a generalisták, míg a generalista pókfajok inkább az invázióra reagáltak érzékenyen.

A selyemkóró generalista fajokra gyakorolt pozitív hatása hosszú távon homogenizálhatja a közösségeket. A selyemkóró terjedési sikere és denzitása a fragmentációval nőhet, ezért javasoljuk az inváziós növények eltávolítását a kisebb élőhelyfragmentumokból az őshonos élővilág megőrzése érdekében. A generalista fajok vizsgálata és az invázió közvetett hatásainak feltárására elengedhetetlen az inváziós növényi jelenlét hatásának megértéséhez.

Az urbanizáció, más néven városiasodás, jelentősen hozzájárulhat az inváziós szúnyog fajok és az általuk terjesztett betegségek terjedéséhez. Az urbanizált élőhelyek nagy mennyiségű táplálékforráshoz (emberek és háziállatok) biztosítanak hozzáférést, és bőséges szaporodási helyet kínálnak a szúnyogok számára. Bár az ember által alkotott tájakat gyakran hozzák összefüggésbe az invazív szúnyogfajok jelenlétével, még mindig kevés ismerettel rendelkezünk az egyes fajok és az épített környezet közötti kapcsolatról. A jelen tanulmányban az urbanizáció mértékét és az inváziós szúnyog fajok jelenlétének kapcsolatát vizsgálták, melyben az ázsiai tigrisszúnyog, a japán bozótszúnyog és a koreiai szúnyog elterjedésére koncentráltak elsősorban a kutatók. Az adatokat citizen science program segítségével gyűjtötték, a szunyogmonitor.hu keretein belül, amibe a lakosság hozzájárulásával érkeztek be inváziós szúnyog elfordulási adatok 2019 és 2022 között.

A kutatás során azt találták, hogy az egyes fajok és az urbanizált tájak közötti kapcsolat eltérőnek bizonyul. Az ázsiai tigrisszúnyog jelenléte statisztikailag szignifikáns és pozitív kapcsolatot mutatott az urbanizációval, míg a másik két inváziós szúnyogfaj előfordulása nem mutatott összefüggést az urbanizáció mertékével.

Az eredmények rávilágítanak a citizen science fontosságára a tudományos kutatásban, mivel ezzel a megközelítéssel gyűjtött adatok felhasználhatóak arra, hogy jobban megértsük az invázió hajtó erejét és az inváziós fajok ökológiai igényeit.

Publikációk:
Garamszegi, László Zsolt; Soltész, Zoltán; Kurucz, Kornélia; Szentiványi, Tamara: Using community science data to assess the association between urbanization and the presence of invasive Aedes species in Hungary Parasites & Vectors, 2023

Az idegenhonos fajok inváziója a természetes és az ember által kezelt ökoszisztémákat egyaránt fenyegető biodiverzitás csökkenés egyik fő okozója. Az élőhelyek ökológiai helyreállítása kulcsfontosságú az invázió megfékezésében, és megfelelő fajok vetésével a helyreállított élőhelyek invázióval szembeni ellenállóképessége növelhető. Az Ökológiai Kutatóközpont Restaurációs Ökológiai Kutatócsoportja ebben a kutatásban arra kereste a választ, hogy a növényi tulajdonságok hasonlósága vagy az őshonos fajok nagyobb mennyiségben történő vetése hatékonyabb az inváziós fajok visszaszorítására a fejlődés korai szakaszában?

Vetési kísérletet állítottak fel a Nemzeti Botanikuskert területén három Magyarországon elterjedt, idegenhonos inváziós fajjal: közönséges selyemkóró (Asclepias syriaca), kanadai betyárkóró (Conyza canadensis) és bugás tövisperje (Tragus racemosus). Az inváziós fajokat külön és honos fajokkal együtt vetve is nevelték cserepekben. Három kétszikű fajt (tejoltó galaj Galium verum), buglyos fátyolvirág Gypsophila paniculata, orvosi szappanfű Saponaria officinalis) választottak ki a pannon homoki flórából, amelyek hasonló növényi tulajdonságokkal rendelkeznek, emiatt várhatóan hasonló a forrásigényük és erősebb a versengésük a kiválasztott inváziós fajokkal. Emellett a kísérletben vetették a homoki csenkeszt (Festuca vaginata), a homoki gyepek egyik fő alkotó fűfaját, illetve az összes faj keverékét is. Minden honos fajt kétféle mennyiségben is vetettek: azonos mennyiségben az inváziós fajjal (12-12 mag) vagy ötszörös mennyiségben vetve a honos fajokat (60 mag).

Az őshonos és az idegenhonos inváziós fajok laborban tesztelt csírázóképessége és a cserepekben történő kelése tekintetében nem voltak jelentős különbségek. Megállapították viszont, hogy az idegenhonos fajok csíraszáma, és ezzel összefüggésben a megtelepedése lecsökkent, ha velük egy időben az őshonos fajokat nagyobb mennyiségben vetették, bár fajonként eltérő mértékben. A hasonló tulajdonságokkal rendelkező fajok helyett a homoki gyepek évelő fű fajának (F. vaginata) vetése csökkentette leginkább az összes vizsgált inváziós faj kelését.

Ezek az eredmények megerősítik, hogy az idegenhonos inváziós fajok hatékonyan szoríthatók vissza őshonos magok vetésével a korai, megtelepedési szakaszban, különösen nagyobb sűrűségben vetve és versenyképes fajok alkalmazásával. Az inváziónak ellenálló élőhely helyreállítás több tényező kombinációjával érhető el legjobban. Fontos, hogy nagy mennyiségben történjen a honos fajok vetése, és az alkalmazott magkeverékek tartalmazzanak olyan fajokat, pl. domináns füveket, amelyek már a korai fejlődési szakaszban versenyképesek az inváziós fajokkal szemben.

Publikáció:
Csákvári, E., Sáradi, N., Berki, B., Csecserits, A., Csonka, A. C., Reis, B. P., … & Halassy, M. (2023). Native species can reduce the establishment of invasive alien species if sown in high density and using competitive species. Restoration Ecology, e13901. Doi: 10.1111/rec.13901

Az útszegélyek az inváziós fajok terjedésének egyik legfontosabb folyosói, és gyakran inváziós forrópontnak tekinthetőek. Az inváziós növényfajok az utak kezelői és a természetvédelem számára egyaránt komoly problémák forrásai. Ezen fajok visszaszorítására az őshonos gyepi növényfajok magjaival végzett gyeprekonstrukció ígéretes megoldást jelent. Az ÖK Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoportja legújabb publikációjában az útszegélyeken végzett gyeprekonstrukciós módszereket tekinti át.

A globális úthálózat több mint 64 millió km hosszú és kiterjedése egyre nő, az útszegélyek a fejlett országok területének közel 1%-át foglalják el. Az útszegélyek általában nem alkalmasak ipari, mezőgazdasági vagy egyéb hasznosításra, így megfelelő helyszínei lehetnek a természetes élőhelyek helyreállításának és ökológiai folyosók kialakításának. Az utak kezelői számára az az ideális, ha az útszegélyeken egy a termőhelyi viszonyokhoz alkalmazkodott, kis ráfordítással kezelhető, hosszú távon megmaradó növényzet telepíthető meg. Számos biogeográfiai régióban az adott régióban őshonos, szárazságtűrő gyepi fajok számára az útszegélyek megfelelő élőhelyet nyújthatnak, így a megfelelően kivitelezett gyeprekonstrukció természetvédelmi szempontból és az útkezelés szempontjait is figyelembe véve egyaránt ideális megoldás lehet. A kutatók a cikkben e két szempontrendszer közötti szinergiákra, az útszegélyek őshonos fajokkal való gyepesítésének lehetőségeire és korlátaira hívják fel a figyelmet. Az inváziós növényfajok elleni védekezés leghatékonyabb módszere az adott régióban őshonos, szárazságtűrő és jó versenyképességű növényfajokból álló magkeverékek vetése. Bár ezen keverékek beszerzési költsége meghaladhatja a kereskedelmi forgalomban általánosan elérhető kommersz magkeverékek beszerzési költségét, mégis költség-hatékonyabb megoldást jelenthetnek. A kommersz magkeverékek ugyanis többségében nem őshonos, illetve nem az adott termőhelyi viszonyokhoz alkalmazkodott fajok magjait tartalmazzák, így a vetett fajok megtelepedése és fennmaradása sok esetben sikertelen. Az összefoglaló cikk legfőbb üzenete, hogy az útmenti élőhelyeken végzett gyeprekonstrukció egyedülálló lehetőséget jelent az inváziós fajok visszaszorítására, zöld folyosók kialakítására, új élőhelyek teremtésére és számos ökoszisztéma szolgáltatás biztosítására.

A cikk hivatkozása és elérhetősége:
Valkó, O., Fekete, R., Molnár V., A., Halassy, M., Deák, B. (2023): Roadside grassland restoration: Challenges and opportunities in the UN decade on ecosystem restoration. Current Opinion in Environmental Science and Health 34:100490.

Az eurázsiai hód egy természetvédelmi jelentőségű, őshonos emlősfajunk, mely korábban kipusztult Magyarországról, ma azonban intenzíven terjed hazánkban, visszafoglalva korábbi élőhelyeit. Szelektív rágásával képes jelentős mértékben átalakítani a vízparti fásszárú növényzetet, befolyásolva ezzel a különböző őshonos és inváziós növényfajok versengését, valamint a vegetáció szerkezetét is.

Az Ökológiai és Botanikai Intézet munkatársai az ország számos térségében vizsgálták a hód rágási stratégiáját. Részletesen elemezték azt, hogy milyen gyakorisággal hasznosítja a különböző növénynemzetségek tagjait, valamint azt, hogy a törzsátmérő miként befolyásolja a hasznosítást. Eredményeik szerint a hódrágás erősebb direkt hatást gyakorol az őshonos fűz- és nyárfajokra, mint a kínálatban jelenlévő egyéb őshonos és inváziós fajokra. Bár a hód a vékonyabb törzseket preferálja, a fűz- és nyárfajok esetén a vastagabb törzsek hasznosítása is nagy arányú.

A növényzet rágásra adott válaszának részletes elemzése még a jövő feladata. Az, hogy milyen módon változik meg a vízparti sáv növényzete a hódrágást követően, függ a kínálatban jelenlévő fajok túlélési, sarjadási és felújulási képességeitől. Az ártéri ökoszisztémában nagy jelentőséggel bíró, őshonos fűz- és nyár fajok regenerálódását a hidrológiai viszonyok javításával, táji szintű vízvisszatartással segíthetjük.

Publikáció:
Juhász, E., Molnár, Z., Bede-Fazekas, Á., & Biró, M. (2023). General patterns of beavers’ selective foraging: how to evaluate the effects of a re-emerging driver of vegetation change along Central European small watercourses. Biodiversity and Conservation 1-24.

A magvetéses gyeprekonstrukciónál az időzítés, valamint az elvetett magok mennyiségének és arányának helyes megválasztása kulcsfontosságú. Az Ökológiai Kutatóközpont kutatása arra kereste a választ, hogy a magkeverékek komponenseinek vetését hogyan érdemes időzíteni a gyepi fajok legsikeresebb megtelepedése és az inváziós fajok hatékony visszaszorítása érdekében. A magkeverékek gerincét általában a füvek adják: a gyep mátrixát ezek a fajok alkotják, valamint jelentős szerepük van a gyomosodás megakadályozásában. A tájléptékű élőhelyrekonstrukciós projekteknél sokszor nincs lehetőség nagy területen diverz magkeverékek vetésére, mivel sokszor nem áll rendelkezésre a kellő mennyiségű, megfelelő fajösszetételű magkeverék. A kialakult fajszegény, zárt gyepekben a rekonstrukció későbbi fázisaiban a kísérőfajok megtelepítése és az inváziós fajok visszaszorítása további erőfeszítéseket és többletmunkát igényel.

Jelen kísérletben egy 20 szárazgyepi fajból álló diverz magkeverék, valamint a fűmagok (veresnadrág csenkesz – Festuca pseudovina) vetését kombinálták a ’Lendület’ Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport kutatói. Tesztelték, hogy a kialakult növényközösségek összetétele hogyan változik attól függően, hogy a fűmagvetéssel egyszerre, vagy az azt követő 1., 2. vagy 3. évben vetették el a kétszikű kísérőfajokat.

A kutatás rámutatott, hogy a gyeprekonstrukció korai fázisaiban befektetett nagyobb munkamennyiség megtérül, és sikeresebb végkimenetelhez vezet. Az eredmények alapján a legjobb megoldás az, ha a fűmagvetéssel egy időben vetjük el a kísérőfajok magjait is. Ezekben a parcellákban volt a legnagyobb a kialakult gyepek diverzitása, itt volt a legkisebb a gyomosodás mértéke és az inváziós fajok borítása és itt telepedtek meg a legsikeresebben a kísérőfajok. A kutatás eredményei alapján a leginkább költségkímélő és leghatékonyabb módszer az, ha a fűmagvetéssel egy időben, a rekonstrukció elején történik a diverz magkeverék vetése is.

A közlemény első szerzője, Kiss Réka az eredmények elismeréseként elnyerte az MTA Környezetvédelmi Ifjúsági Díját.

Publikáció:

Kiss, R., Deák, B., Tóth, K., Lukács, K., Rádai, Z., Kelemen, A., Miglécz, T., Tóth, Á., Godó, L., Valkó, O. (2022). Co-seeding grasses and forbs supports restoration of species-rich grasslands and improves weed control in ex-arable land. Scientific Reports 12: 21239. Doi: 10.1038/s41598-022-25837-4

Az idegenhonos fajok megjelenése, megtelepedése Magyarországon is számtalan ökológiai, gazdasági és társadalmi konfliktus forrása. A betelepülő fajok sok esetben invázióra és az őshonos rendszerek gyors megváltoztatására is képesek lehetnek. A beszélgetés az inváziós fajok által okozott problémák kialakulásának folyamatát, kezelési lehetőségeit járja körül, bemutatva azok széles tárházát többek között a gerinctelen, a vadászható madár- és emlős-, valamint a különböző növényfajok példáin keresztül.

2023. MÁJUS 13., SZOMBAT, 18:00–22:00
Nemzeti Botanikus Kert, Vácrátót

Program

15.00-18.00 Gyerekfoglalkozások és kutatói programok:
– Hódos sátor
– Magbemutató sátor
– Vadbiológia sátor
– Virológia sátor
– Szúnyogos sátor
– Kullancsos sátor
– Méz-ízbogozó sátor
– Viráginvázió beporzó szemmel (beporzós játék)
– Vezetett túra a szabadföldes kísérleti rendszerbe

18.00-19.00 Tudós beszélgetés

19.00-19.30 Gasztro-piknik

19.30-20.30 Budapest Gipsy Swing koncert

A dísznövények az emberi ültetés során új élőhelyre kerülnek, a gondozással megteremtődnek a számukra alkalmas életkörülmények. Később a természetes élőhelyeken a nyílt élettereket a kertekből kiszökve könnyen elfoglalják, és invázióssá válhatnak. Ilyen utat járt be a kokárdavirág is, amelynek ökológiai hatásaival az Ökológiai Kutatóközpont kutatói foglalkoztak.

A sárga kokárdavirág és rokonai világszerte ültetett dísznövényfajok. A kertekből való kiszökéséről és meghonosodásáról már több országban beszámoltak, de inváziós viselkedése eddig ismeretlen volt. Azonban ez a faj Magyarországon megtalálta a számára szükséges élőhelyfoltokat, néhol invázióssá is vált. Ezért a kutatók célja az volt, hogy feltérképezzék a sárga kokárdavirág magyarországi elterjedését, felmérjék a betelepedésének hatását a helyi növényközösségre, és meghatározzák a faj inváziós potenciálját.

Az elterjedési adatok alapján a sárga kokárdavirág főként alkalmi kivadulásokként fordul elő, viszont jelentős számban találtak meghonosodott és invaziós populációkat is szerte az országban. A faj elsősorban kertek és zavart, homoktalajú élőhelyek közelében terjed sikeresen, de természetközeli és őshonos gyepekben is megjelent. Megtelepedése csökkentette a helyi növényközösség fajgazdagságát. Inváziós terjedésében a jó csírázási képessége, a hosszú virágzási időszaka, és a legelő állatállomány szőrén történő terjedése segítheti. A sárga kokárdavirág egyelőre nem tűnik erős ökoszisztéma-átalakító fajnak, de több figyelmet kell fordítani rá, mert a klímaváltozás okozta szárazabb időjárás miatt a jövőben erősen terjedhet és invázióssá válhat.

A kutatás eredményei alapján nem ajánlott a kokárdavirág fajok ültetése a kertekben, mert onnan kikerülve könnyen megtelepedhetnek természetes növényközösségekben, valamint magkeverékekben való forgalmazásuk sem javasolt. Szükség lenne a sárga kokárdavirág és hozzá hasonló idegenhonos dísznövény állományok felmérésére, hosszú távú monitoringjukra, és terjedésüket befolyásoló tulajdonságaik részletesebb kiértékelésére.

Publikáció:

Süle, G., Miholcsa, Z., Molnár, C., Kovács-Hostyánszki, A., Fenesi, A., Bauer, N., Szigeti, V. Escape from the garden: spreading, effects and traits. NEOBIOTA, 83 pp. 43-69. , 27 p. (2023)

Az inváziós növény fajok a vegetáció átalakítása, a virágkínálat leuralása által, a helyi faunára, például a beporzó rovarokra is negatívan hatnak. Az Ökológiai Kutatóközpont és a Babeş-Bolyai Egyetem kutatói három nemrég megjelent tanulmányukban, tizenkét – különböző tulajdonságokkal rendelkező – lágyszárú inváziós növényfaj vegetációra (Fenesi et al. 2023), beporzó-közösségekre (Kovács-Hostyánszki et al. 2022), és a beporzó rovarok funkcionális tulajdonságaira (Szigeti et al. 2023) gyakorolt hatását tárták fel. Eredményeik alapján a növényi inváziónak nincs egyetemleges hatása, néhány általános mintázatot kivéve (pl. csökkentik az őshonos növényzet diverzitását), szinte minden vizsgált ökológiai indikátor esetében vannak eltérések a vizsgált inváziós növények között. Az inváziós fajok által elözönlött területek beporzó szemszögből hasonlóan működnek, mint a repce- vagy napraforgótáblák: virágzásuk alatt igen jelentős mennyiségű táplálékot nyújtanak, az épp ott és akkor jelen lévő, az inváziós növények virágaival kompatibilis beporzó rovaroknak, míg virágzásukon kívüli időszakban ezek a területek rendkívül szegények beporzó táplálékban. Az inváziós növényfajok elleni eredményes természetvédelmi fellépés a beporzók védelme szempontjából is fontos. Ugyanakkor egyes inváziós fajok fontos táplálékot szolgáltathatnak akár védett beporzó rovaroknak. Így a szimpla irtásuk helyett, inváziós fajonként, lokalitásonként és adott helyzetenként érdemes mérlegelni, hogy mi a legmegfelelőbb lépés a visszaszorításuk mellett a hozzájuk kötődő fontos fajok fenntartása érdekében.

Publikációk:

Fenesi, A., Botta-Dukát, Z., Miholcsa, Zs., Szigeti, V., Molnár, Cs., Sándor, D., Szabó, A., Kuhn, T., Kovács-Hostyánszki, A. (2023). No consistencies in abundance-impact relationships across herbaceous invasive species and ecological impact metrics. Journal of Ecology;

Kovács-Hostyánszki, A., Szigeti, V., Miholcsa, Zs., Sándor, D., Soltész, Z., Török, E., Fenesi, A. (2022). Threats and benefits of invasive alien plant species on pollinators. Basic and Applied Ecology, 64:89–102;

Szigeti, V., Fenesi, A., Botta-Dukát, Z., Kuhlmann, M., Potts, S.G., Roberts, S., Soltész, Z., Török, E., Kovács-Hostyánszki, A. (2023) Trait-based effects of plant invasion on floral resources, hoverflies and bees; Insect Conservation and Diversity;