Category Archives: Hírek

Magyarországon az első konferencia a témában lehetővé tette az idegenhonos inváziós fajokról szóló országos és nemzetközi vitát – végre egy közös cselekvési terv a láthatáron

A konferenciára 2025. február 26-28. között került sor Sarlóspusztán, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és az EBNL Invázióbiológiai Divíziójának szervezésében. Célja az volt, hogy elősegítse a kutatók, gyakorlati szakemberek és politikai döntéshozók közötti tudáscserét és proaktivitást az inváziós fajok kezelésével kapcsolatban az interdiszciplináris „One Biosecurity” (ökobiztonság) keretrendszeren keresztül. Ez a megközelítés integrálja a növényi, állati, emberi és környezeti egészséget a biológiai inváziók hatásainak enyhítése érdekében.

Az első napon az ökobiztonság koncepciót a nap plenáris előadója, Dr. Philip Hulme, az új-zélandi Lincoln Egyetem professzora mutatta be. A koncepció lényege az ágazatok közötti egységes döntéshozatal és az ökobiztonsági fenyegetések holisztikus megközelítése. A nap további előadói bemutatták eredményeiket az ökobiztonság témakörében, az emberi, állati és növényi parazitákról és vektoraikról, például idegen szúnyogfajok és terjesztett betegségeikről, vagy növényi gomba kórokozókról. Több előadás is kitért az őshonos állatokra és a környezet egészségére nagy kockázatot jelentő inváziós fajok, például a mosómedve és a nyestkutya, vagy a szabadon engedett egzotikus kedvtelésből tartott hal- és hüllőfajok által jelentett biológiai biztonsági fenyegetésre.

A második napon tudományos előadások hangzottak el olyan invázióbiológiai témákról, mint a terjedési mechanizmusok, monitorozás és kontroll, az ökológiai, társadalmi és gazdasági hatások. Dr. Petr Pyšek, a Cseh Tudományos Akadémia vezető kutatója és Dr. Piero Genovesi, az IUCN SSC Inváziós fajok szakértői csoportjának elnöke plenáris előadásokat tartottak a legmodernebb kutatási és kontroll módszerekről. Dr. Petr Pyšek előadásának középpontjában a fajok inváziós mechanizmusai és az idegenhonos növényfajok globális biogeográfiája állt. Míg Dr. Piero Genovesi az inváziós fajok elleni védekezés stratégiáit és a kapcsolódó szakpolitikai döntéshozatalt tárgyalta. A második nap gazdag tudományos programjában számos témakör került bemutatásra: inváziós növényfajok terjedésének térképezése mesterséges intelligencia alkalmazásával, a növényi magvak ember általi terjesztése, az inváziós fásszárúak célzott kontrolja, rovarkártevők elleni biológiai védekezés, a nutriával és az idegenhonos vízi makrofaunával kapcsolatos kontroll problémái, az általuk okozott károk, valamint az inváziós halak káros hatásának csökkentési lehetőségei a hódok visszatelepítésével.

Végül a konferencia harmadik napján egész napos szakmai tanácskozásra került sor, témák szerinti csoportokra bontva, melynek célja a különböző területek kutatói és gyakorlati szakemberei közötti diskurzus elősegítése volt, az inváziós fajok hatékony kezelését szolgáló, gyakorlati tudás együttes előállítására összpontosítva. Az inváziós fajok problémaköre több aspektusból került megvitatásra, beleértve a biológiai és vegyszeres védekezést, az inváziós fajok hatásait, az egészség- és élelmiszerbiztonságot, klímaváltozást, valamint az ökoszisztémák átalakulását. Fontos célként fogalmazták meg a társadalom széles rétegeinek bevonását a biológiai inváziók kezelésébe és az előfordulási adatok gyűjtésébe, valamint a gazdákkal, erdészekkel, kertészekkel és más ágazatok szakembereivel való együttműködés erősítését. Az idegen inváziós fajok terjedésének megértéséhez és mérsékléséhez a társadalom minden rétegének együttes erőfeszítésére van szükség, és ennek egyik kulcstényezője az egyes csoportok számára megfelelő kommunikációs csatornák megtalálása. A workshop üzeneteit és javaslatait összegyűjtő lista elérhető az alábbi linken keresztül:

Workshop és vitanap, üzenetek listája »

Összefoglalva: a konferencia hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az inváziós fajok kezelésére irányuló erőfeszítések a magas kockázatú, korai stádiumban lévő inváziókra összpontosítsanak. A földrajzi kontextus döntő fontosságúnak bizonyult, mivel a szigetországoknak érdemesebb a határellenőrzésre összpontosítaniuk, míg a nyitott határokkal rendelkező szárazföldi országoknak, mint például Magyarországnak, ajánlott inkább az országos szintű megfigyelést és a nagy kockázatú utazási és kereskedelmi csomópontok ellenőrzését előtérbe helyezniük. A legfontosabb ajánlások között szerepeltek a jogszabályi fejlesztések, az állami támogatás és befektetés növelése, az érdekelt felek és ágazatok közötti együttműködés, az ökobiztonság oktatása az iskolákban, valamint a világos és egyértelmű terminológiai használata a médiában.

A konferencia egyik fő, máris elért célja a „One Biosecurity”, vagyis új magyar nevén ökobiztonság koncepció magyar nyelvre történő lefordítása volt, a médiacsatornákon keresztüli hatékonyabb kommunikáció érdekében.

Absztrakt kötet »
One Biosecurity workshop, Mentimeter eredmények »

Bolygónk biodiverzitásának csökkenését részint az idegenhonos inváziós fajok megtelepedése és terjedése idézi elő. Ha egy inváziós faj meghonosodott egy új élőhelyen, oly mértékben megváltoztathatja az ökoszisztéma szerkezetét és működését, hogy az az eltávolítás után is hat, visszaszorításuk és kiirtásuk igen körülményessé válik. Az ökológiai restauráció, ha hatékonyan és fenntartható módon hajtják végre, hozzájárul a biológiai sokféleség védelméhez, valamint az éghajlatváltozás enyhítéséhez, vagy az azzal szembeni ellenálló képesség vagy alkalmazkodóképesség növeléséhez, hatékony módszernek bizonyult továbbá az inváziós fajok visszaszorítása ellen. Az inváziós fajok jelenléte a tájban ugyanakkor veszélyeztetheti a restaurációs célok elérését. A kutatás célja értékelni, hogy a lokáció, az égtáji orientáció és a távolság függvényében hogyan változik az egyéves és évelő inváziós fajok abundanciája a restaurációs helyszíneken és környékén, továbbá mely faktorokat kell esetlegesen figyelembe venni a restaurációs beavatkozások tervezésénél.

Mindennapjaink során a növényfajok magjai gyakran észrevétlenül is megtapadnak a ruházatunkon, ami az egyre növekvő globális mobilitásnak köszönhetően fontos esemény lehet a biológiai inváziók folyamatában. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont „Lendület” Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoportjának kutatói ezt a témát vizsgálták, és eredményeiket a „Journal of Environmental Management” c. D1 tudományos folyóiratban publikálták. A kutatás az ember által a ruházaton keresztül történő magterjedésének egy mindezidáig alig ismert mechanizmusát tárta fel. Az eredmények azt mutatják, hogy a legtöbb ruhára tapadt mag a szokásos háztartási mosási kezelések után is életképes marad, a gyakorlatban alkalmazott mosási hőmérséklet és a mosószer típusok széles skáláján. Mivel a legtöbb ruhával terjedni képes növény gyom, illetve sok köztük az inváziós faj is, az eredményeknek fontos következményei vannak ezek kezelése szempontjából. Kérdőíves felmérésük szerint a tudatosság növelése különösen fontos a természetvédelmi szakemberek körében, akik a legfontosabb potenciális terjesztők közé tartoznak.

A cikk hivatkozása:

Lukács, K., Kiss, R., Tóth, Á., Godó, L., Deák, B., Valkó, O. (2025): Effects of laundry washing on germination of cloth-dispersed seeds depends on washing intensity not on detergent type. Journal of Environmental Management 375: 124345.

A hazánkban is megjelent inváziós szúnyogfajok jelentős veszélyt jelenthetnek az emberi és állati egészségre a kórokozók átvitelében játszott potenciális szerepük miatt. Az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divíziója részéről az HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és a Pécsi Tudományegyetem, valamint az ELTE kutatói a D1-es besorolású, ‘Journal of Pest Science’ című tudományos folyóiratban publikálták eredményeiket. A kutatás során értékelték az éghajlatot, az élőhelytípust, a táplálékellátást, a forgalmat és a fajok közötti kompetíciót leíró környezeti tényezők hatását három inváziós szúnyogfaj magyarországi elterjedésére. Fajelterjedési modellek tanításához közösségi (citizen science) megfigyeléseket használtak, majd becslést adtak a fajok lehetséges elterjedésére. A kutatók fajspecifikus mintázatokat tártak fel, és megállapították, hogy a három különböző faj esetén eltérő környezeti tényezőket választottak a modellek, ugyanakkor csak az ázsiai tigrisszúnyogra vonatkozó előrejelzéseket sikerült közvetlen csapdázási adatokkal validálni. Arra a következtetésre jutottak, hogy a közösségi megfigyeléseken alapuló elterjedési térképek felhasználhatóak az inváziós szúnyogok terjedését meghatározó környezeti tényezők azonosítására.

Az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Szúnyogmonitor programjánek kutatói egy új laboratóriumot hoztak létre, ahol inváziós szúnyogokat tenyésztenek és a szúnyogok akusztikus viselkedését vizsgálják. A itt tenyésztett invazív faj, a tigrisszúnyog (Aedes albopictus) kifejlett egyedei a természetben virágnektárral táplálkoznak, a laboratóriumban viszont cukros vizet kapnak. A peték előállításához a nőstényeket steril tehénvérrel és egy kifejezetten vérszívó rovarok etetésére kifejlesztett eszközzel, a Hemotek rendszerrel etetik. A laboratórium követi az ízeltlábúak szaporítására vonatkozó irányelveket, így biztosan emegelőzik az esetleges szökéseket.

A kutatók építettek egy kamerával és mikrofonokkal felszerelt hangszigetelt dobozt, amivel a nagyon alacsony hangintenzitású állatokról is jó minőségű felvételeket tudnak rögzíteni. A hangfelvételeket speciális hangelemző programmal vizsgálják, és így számos akusztikus változót tudnak megmérni. A hang változása a szúnyog viselkedéséhez is kapcsolható, amelyet a videokamera rögzít.

Jelenleg két kutatási projekt fut a laborban. Az első a szúnyogfajok hang alapján történő azonosítását tűzte ki célul a mesterséges intelligencia segítségével. A második projekt célja, hogy a kutatók jobban megértsék a nőstény és a hím tigrisszúnyog akusztikus kommunikációját a párzás során. Néhány más szúnyogfajnál kimutatták, hogy a hím és a nőstény hangja közvetlenül a párzás előtt azonos frekvencia felé konvergál. A repülési hang megváltoztatásának és a potenciális párhoz való alkalmazkodásnak ez a képessége jelentős szerepet játszhat a párválasztásban és a szexuális szelekcióban. E jelenség jobb megértése segíthet a szúnyogok elleni védekezésben is.

A ritkán vizsgált talajban fészkelő méhek igen érzékenyek a növényi invázió okozta vegetációs, virágkínálati, és talajtulajdonságbeli változásokra. Tizenkét idegenhonos inváziós növényfaj direkt és indirekt hatását vizsgáltuk terepi körülmények között. Az invázió általánosan csökkentette a virágok nyújtotta forrásokat, növelte a vegetáció magasságát és befolyásolt egyes talajtulajdonságokat. Míg az invázió negatívan, a virágok mennyisége és diverzitása pozitívan hatott a talajban fészkelő méhekre, addig a vizsgált talajtulajdonságok és a méhek között nem találtunk összefüggést. Elemzéseink rávilágítanak, hogy érdemes lenne mélyebbre ásni a témában, például specifikusabb terepi módszereket használva, további talajparaméterek szerepét feltárva. Jelen publikációnk egy kezdeti lépés a talajtulajdonságok méhekre gyakorolt szerepét feltáró jövőbeli kutatásaink felé.

A biológiai inváziók egyre nagyobb kihívást jelentenek szerte a világban. Közben általánosan felismertté és elismertté vált, hogy az őslakos népek (Indigenous Peoples) területei kulcsfontosságú szerepet játszanak a biológiai sokféleség globális megőrzésében. Egyrészt tájhasználati módjaik sokszor természetbarátabbak mint a konvencionális tájhasználatok, másrészt területeik, a védett területekhez hasonlóan félreesőbb helyeken vannak, az urbanizációtól és a közlekedési infrastruktúrától távolabb esnek. Cikkünk, a világon először, azt vizsgálta, hogy az őslakos népek területeit milyen mértékben fenyegetik az inváziós fajok a világ többi tájához képest. Ehhez a korábban publikált globális térképünket használtuk. Számolásaink szerint átlagosan 30%-kal kevesebb az idegenhonos faj az őslakosok tájaiban, mint a világ más területein. Ha számolunk a mintavétel eltérő intenzitásával, a területek utaktól való távolságával, a főbb felszínborítási típusokkal stb., akkor a különbség ugyan csökken, de továbbra is szignifikáns marad. Azon ritka esetekben, amikor magasabb volt az inváziós fajok száma az őslakosok területein, ott okként a szomszédos, pl. városi területek felőli propagulum-nyomás volt feltételezhető.
Cikkünk egy cikksorozat része, amelyben azt vizsgáljuk, hogy az őslakos népek területei milyen mértékben járulhatnak hozzá a világ természeti örökségének fenntartásában.

Vonatkozó publikációk:
Fa, JA, Watson, JEM, Leiper, I., Potapov, Evans, Burgess, Molnár, Z., Fernández-Llamazares, Duncan, Wang, Austin, Jonas, Robinson, Malmer, Zander, Jackson, Ellis, Brondizio, Garnett (2020): Importance of Indigenous Peoples’ lands for the conservation of intact forest landscapes. Frontiers in Ecology and the Environment 18(3), 135-140.
Garnett, S.T., Burgess, N.D., Fa J.E., Fernández-Llamazares, Á., Molnár, Zs., Robinson, C.J., Watson, J.E.M., Zander, K.K. et al. (2018): A spatial overview of the global importance of Indigenous lands for conservation. Nature Sustainability 1: 369–374.
O’Bryan CJ, Garnett, ST, Fa, JE, Leiper, I., Rehbein, J, Fernández-Llamazares, Á, Jackson, MV, Jonas, HD, Brondizio, ES, Burgess, ND, Robinson, CJ, Zander, KK, Molnár, Z, Venter, O, Watson, JEM (2021): The importance of indigenous peoples’ lands for the conservation of terrestrial mammals. Conservation Biology, 35: 1002-1008.
Seebens, H., Niamir, A., Essl, F., Garnett, S.T., Kumagai, J.A., Molnár, Zs., Saeedis, H., Meyerson, L.A. (2024): Biological invasions on Indigenous peoples’ lands. Nature Sustainability (nyomdában) https://doi.org/10.1038/s41893-024-01361-3

2024. március 27-én a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Kísérletes Vegetációökológia Kutatócsoportja és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság szervezésében Kecskeméten megrendezésre került ez a szakmai találkozó. A rendezvényre meghívást kaptak a fajjal eddig foglalkozó kutatóhelyek (Debreceni Egyetem, a Soproni Egyetem, Szegedi Tudományegyetem és HUN-REN Ökológia Kutatóközpont) és érintett nemzeti parkok (Kiskunsági NP és Hortobágyi NP) szakemberei. A találkozó elsődleges célja az volt, hogy kapcsolatot teremtsen a fajjal foglalkozó kutatók és a gyakorlati természetvédelem szakemberei között.
Az első szekcióban a prérifűvel kapcsolatos hazai kutatások kerültek bemutatásra. Dr. Tölgyesi Csaba a prérifű félparazitákkal és kompetítorokkal való visszaszorításának lehetőségeiről beszélt, Dr. Torma Attila a prérifű ízeltlábú közösségekre gyakorolt hatásait ismertette, míg Dr. Kröel-Dulay György (a találkozó főszervezője és moderátora) a faj kiskunsági térképezésének eredményeit és az elindított hosszú távú monitorozásokat és kísérletes vizsgálatokat mutatta be. A következő szekcióban egy moderált beszélgetés keretében a résztvevők megvitatták, hogyan látják a prérifű invázióját a következő évtizedekben és mik lehetnek a védekezés lehetséges módjai. A következő szekciót Rigó Attila előadása nyitotta, melyben ismertette az előfordulási adatok összehangolt gyűjtésének lehetséges módjait és szóba került a lakosság bevonásának lehetősége is (citizen science), majd Dr. Tanács Eszter beszélt távérzékelési módszerek lehetséges felhasználásáról a prérifű hazai elterjedésének monitorozásában. Ezek után Dr. Sipos Ferenc, a KNP igazgatóhelyettese ismertette a Nemzeti Park eddigi tapasztalatait a fajjal kapcsolatban, a faj ökológiájától kezdve az irtás gyakorlati kihívásaiig. Végül a résztvevők kísérletet tettek az eddigi tudás szintetizálására és megegyeztek a további teendőkről.

A találkozó eredményeként megalakult egy informális “Sporobolus-munkacsoport”, a résztvevők megállapodtak, hogy a jövőben egyeztetnek egymással a folyó és tervezett kutatásokról és eredményekről, ezekről évente egyszer egy hasonló találkozó keretein belül számolnak be egymásnak. A résztvevők összeállították továbbá a legfontosabb kutatási feladatok listáját és azonosították a legfontosabb nem kutatási feladatokat is. A csoporthoz való csatlakozás lehetősége mindenki számára adott; kifejezett cél is lenne a fajjal foglalkozó kutatók és természetvédelmi szakemberek összefogása, a kutatások és a természetvédelmi beavatkozások összehangolása.

Kapcsolattartó: Rigó Attila (rigo.attila@ecolres.hu) és Kröel-Dulay György (kroel-dulay.gyorgy@ecolres.hu)

A kanadai University of Alberta kutatóinak vezetésével az ÖK ’Lendület’ Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport tagjai is részt vettek egy nemzetközi vizsgálatban, ami az inváziós fűfajok sikerességének kulcsát kutatta. A kutatás eredményeiből nemrég jelent meg az első publikáció az Oikos c. folyóiratban. A vizsgált három fűfaj az eurázsiai gyepek őshonos fajai – az árva rozsnok (Bromus inermis), a keskenylevelű perje (Poa angustifolia) és a taréjos tarackbúza (Agropyron cristatum) – voltak, melyek az észak-amerikai prériken komoly természetvédelmi problémákat okozó inváziós fajoknak számítanak. Kísérletünkben arra kerestük a választ, hogy a mag eredete vagy a talaj által közvetített hatások járulnak-e hozzá a három fűfaj inváziós képességéhez. A nem őshonos (Kanada) és az őshonos (Magyarország, Kazahsztán, Németország, Ukrajna) elterjedési területről származó populációkból magokat és talajt gyűjtöttünk (összesen 47 populációból), és az összes lehetséges kombinációban csíráztattuk a magokat (saját populációból, az őshonos elterjedési terület más populációjából, valamint invazív elterjedési területről származó talajon) és összehasonlítottuk a fejlődő csíranövények biomasszáját.

Bár biológiailag és ökológiailag hasonló fajokat vizsgáltunk, eredményeink alapján az egyes fajok sikerességének kulcsa eltérő, fajspecifikus. A taréjos tarackbúza esetében eredményeink arra utalnak, hogy az invázió óta a faj evolúciósan egyre sikeresebbé vált (vagyis a kanadai populációkból származó magokból nagyobb növények fejlődtek, talajtípustól függetlenül) és a talaj által közvetített hatások is hozzájárultak a sikeréhez (a növények gyökér biomasszája nagyobb volt a kanadai populációkból származó talajban, függetlenül a mag eredetétől). Az árva rozsnok esetében pedig a helyi adaptáció lehet a siker kulcsa. Ez azt jelenti, hogy az inváziós elterjedési területen belül egy adott populációból származó magokból a saját termőhelyük talaján fejlődtek a legnagyobb biomasszájú egyedek, míg más kanadai populációkból származó talajokon kisebb növények fejlődtek. Összességében a vizsgálat rámutat arra, hogy egy-egy inváziós kulcsfaj sikerességét számos tényező befolyásolja, ezek sokszor együttesen is hatnak és egymás hatásait erősíthetik. Emiatt nagyon fontos a természetvédelmi szempontból leginkább fontos kulcsfajok célzott kutatása, hiszen az inváziós fajok elleni hatékony fellépéshez meg kell ismernünk a sikerességüket meghatározó tényezőket.

A Pilis Üzemmód Kísérlet egyik kutatási témája a különböző erdőgazdálkodási módok aljnövényzetre tett hatásának vizsgálata középhegységi gyertyános-tölgyesben. A kísérletben két, egymástól jelentősen eltérő erdészeti üzemmód beavatkozásaiban figyeltük meg 2014 és 2020 között. A Magyarországon legnagyobb területen alkalmazott ún. vágásos erdőgazdálkodás állapotait három beavatkozás modellezte: egy tarvágott terület, a tarvágott területen lévő hagyásfacsoport, és egy ún. bontott állomány, ahol a fák fele el lett távolítva. A folyamatos erdőborítást biztosító örökerdő üzemmód hazánkban még csak kis területen alkalmazzák, ennek egyik legfontosabb eleme a zárt lombkoronában – néhány fa kivágásával – létrehozott lék. Az örökerdő üzemmódot ezért lékvágással modelleztük. A fenti beavatkozásokon túl a kísérlet tartalmazott egy kontrolterületet is, ahol nem történt semmilyen beavatkozás. Az öt beavatkozástípus hatását 6 ismétlésben (blokk) figyeltük meg.

Megvizsgáltuk, hogyan változnak az aljnövényzeti attribútumok a különböző erdészeti kezelésekre adott válaszként, és hogyan változnak ezek a válaszok az idő múlásával. Ezt követően értékeltük, hogy a kezelések mennyire képesek megőrizni a növényzet erdei jellegét. Az egyik legfeltűnőbb különbség a kísérleti területek között a zavarástűrő és invazív fajok viselkedése volt. A tarvágott területekhez kötődő indikátor fajok nagyrésze zavarástűrő (Cirsium arvense, Calamagrostis epigeios), és inváziós fénykedvelő faj volt (Erigeron annuus, Conyza canadensis, Solidago gigantea).

Sárgálló aranyvesszők a Pilis Üzemmód Kísérlet egyik kísérleti tarvágásában 2017-ben (fotó: Tinya Flóra)

Ezek a fajok egyike sem volt jelen a beavatkozások előtt a területen. A zavarástűrő siskanádtippan (Calamagrostis epigeios) és az invazív aranyvessző (Solidago gigantea) a beavatkozásokat követő harmadik évtől (2017) kezdtek gyakorivá válni a tarvágott területeken. Az aranyvessző csak néhány területen volt domináns, de néhányban még hat évvel a beavatkozások után (2020) is jelen volt. A siskanádtippan átlagos borítottsága öt évvel a beavatkozás után 9% volt, és néhány tarvágásban elérte a 25-50%-os borítottságot. Ezen fajok egyike sem volt jellemző a lékekben, és ha néhány egyed meg is jelent az egyik évben, a következő évben eltűnt. A tarvágásokhoz képest a lékekben magasabb a talajnedvesség és páratartalom jellemző. Valószínűleg ezek a mikroklímatikus tényezők álltak amögött a jelenség mögött, hogy a kísérleti lékek jobban megőrizték az aljnövényzet erdei jellegét, mert ellenállóbbnak bizonyultak a zavarástűrő és invazív fajokkal szemben, mint a tarvágások.

A tanulmány rávilágít arra, hogy az örökerdő üzemmóddal kezelt területek ellenállóbbak lehetnek a zavarástűrő és invazív fajokkal szemben, mint a vágásos gazdálkodás alatt lévő területek, ezért az örökerdő üzemmóddal kezelt területek arányának növelése hazánkban mind ökológiai, mind természetvédelmi szempontból fontos lenne.