Category Archives: Hírek

Dr. Garamszegi László a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója a Közgazdaság- és Regionális Kutatóközpont (KRTK) szeptemberi éves konferenciáján adott elő az inváziós fajok okozta gazdasági hatásokról és költségekről. A témáról nemrégiben Fertő Imrével, a HUN-REN ELTE-KRTK főigazgatójával, is jelentettek meg publikációt a Közgazdasági Szemlében.

Az inváziós fajok növekvő jelenléte nemcsak ökológiai, de súlyos gazdasági károkat is jelent szerte a világon, így Magyarországon is. A klímaváltozás miatt sok faj elterjedési területe kitolódik, a globális kereskedelem és turizmus következményeként pedig számos idegenhonos élőlény tud könnyebben eljutni és megtelepedni új országokban. A helyi életközösségek viszont a klímaváltozás és urbanizáció miatt egyre kevésbé ellenállóak a jól alkalmazkodó betolakodókkal szemben, melyek így könnyebben szorítják ki az őshonos fajokat, ezáltal felborítva az addig fennállt ökológiai egyensúlyt.

Rengeteg inváziós faj súlyos mezőgazdasági, halászati, erdészeti és egészségügyi kárt is okoz, illetve az általuk behurcolt kórokozók is gyakran veszélyt jelenthetnek a terményre vagy haszonállatokra, sőt, sok esetben akár az emberre is (pl.: szúnyogok által terjesztett betegségek). Ezért a behurcolt és megtelepedő fajok költségei javarészt a gazdaságban csapódnak le a védekezés és a károk helyreállítási költségei, terméskiesés, vagy egészségügyi kiadások formájában. Emellett a károkozás ugyanúgy kiterjedhet az infrastruktúrára (pl.: megrongált utak és csatornák), illetve egyes helyeken a turizmus is visszaeshet az inváziós fajok által átalakított természeti kincsek miatt (pl.: rekreációra alkalmatlanná vált tó).

A biológiai inváziók költsége világszerte több száz milliárd dollárban mérhető, melynek mértéke évről évre növekszik. Gondot jelent az is, hogy az inváziók gyakran akkor válnak csak láthatóvá, amikor már nagy a baj, a költség felelősége pedig a jelenség természeténél fogva egyre inkább szétmosódik és az elodázott megoldások miatt a társadalomnak még több költsége keletkezik. A közgazdaságban használt ún. puha költségvetési korlát fogalma jól érzékelteti ezt a jelenséget: a gazdasági szereplők nem érzik kényszerítve magukat, hogy előrelátóan gazdálkodjanak, mert még várhatnak külső mentőövre, támogatásra, vagy ráérnek halogatni. Az így keletkező veszteséget pedig végül mindig más fizeti meg: az adófizetők, a hitelező, vagy a természet maga. Pedig a biológiai invázió legköltséghatékonyabb megoldása a megelőzés és védekezés lenne, ami lényegesen olcsóbb, mint a már megtelepedett károkozó inváziós fajok kezelése vagy visszaszorítása.

Persze az összes inváziót a leghatékonyabb védekezési stratégiával sem lehetne kivédeni, de az inváziós fajok korai észlelésével és szigorúbb szabályozással mérsékelni és lassítani lehetne azok előre nyomulását, csökkentve az inváziók hatásának mértékét. Ehhez folyamatos monitorozásra, naprakész fajlistákra és prioritási listákra lenne szükség, illetve kiskapumentes biobiztonsági szabályozásra, mely lehetővé teszi a szigorúbb határellenőrzéseket, bírságokat és ösztönzőket a civil lakosság bevonására. Továbbá szükséges lehet egy erre a célra létrehozott külön alap, ami folyamatos finanszírozást tesz lehetővé, a többletköltségeket pedig a mulasztó hatóságoknak kellene állniuk. A különböző ágazatoknak a társadalom bevonásával kell közösen együttműködniük, oktatási és kommunikációs programokkal. A döntéshozóknak figyelembe kell venniük a nem piaci értékeket is, úgy, mint az ún. ökoszisztéma-szolgáltatásokat (a természet kínálta emberi jóllétet segítő tényezők), melyek hosszútávon szolgálják a társadalom javát. Végezetül fontos, hogy a biológiai inváziókkal szemben regionális és nemzetközi szinten is együttműködjünk a megfigyelés, a szabályozás és a védekezés területén.

Inváziós fajok nem csak a kártevők, gyomnövények vagy élősködők körében fordulnak elő, hanem potenciálisan hasznos állatcsoportokban is, mint például a pókok. Bár itt kérdés, hogy egy „betolakodó” megjelenése mennyire bontja meg például a biológiai védekezés ökoszisztéma szolgáltatást nyújtó őshonos pókközösséget. Ezt a kérdést vizsgáltuk és mutattuk be eredményeinket egy poszter formájában a szeptember első hetében a Zadari Egyetemen megrendezett 35. Európai Arachnológiai Kongresszuson.

A kongresszuson különösképpen fontos téma volt egyes pókfajok betelepülése vagy a klímaváltozás hatására történő terjedése, mert ezek közt pl. Újzélandon akad emberre veszedelmes mérgű faj is. Az ATK és ÖK kutatói közös tanulmányukban egy aprótermetű és ártalmatlan Észak-Amerikai vitorláspók, a Mermessus trilobatus terjedését vizsgálták a Kárpát-medencében. A fajt eredetileg németországi amerikai katonai bázisra hurcolhatták be, ahonnan elindult egyre gyorsuló inváziós terjedése. A számos kutatótól begyűjtött magyarországi adatok a faj megjelenését 10 évvel ezelőttre datálják, amikortól sporadikus szinten minden évben észlelték. Úgy tűnik, hogy az utóbbi 4-5 évben nemcsak a faj területi terjedése történik meg, hanem számos természetes élőhelyen a faj dominanciája is egyre hangsúlyosabb, a vitorláspókok gyakorisági rangsorában egyre feljebb találjuk – 2023-ban volt olyan élőhely, ahol egyenesen ez az inváziós pókfaj volt a leggyakoribb képviselője a pókcsaládjának. A következő vizsgálatoknak azt kell kideríteniük, hogy csupán az inváziós pókfaj egyedszáma nőtt-e meg önmagában, vagy pedig ez a növekedés a többi őshonos faj visszaszorulásával jár-e együtt.

A pókközösségek diverzitása, a fajok egyenként eltérő vadászati módja, különböző préda preferenciáik, illetve évszakos megjelenésük is nagyban hozzájárul a teljes pókközösség hasznosságához, az általuk nyújtott ökoszisztéma szolgáltatáshoz, ezért ennek az egyensúlynak a felborulása, egyetlen faj térnyerése semmiképpen nem lenne kívánatos, és a folyamat mélyebb ökológiai megértése mindenképpen fontos feladat.

A vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont augusztus végén tartotta a Kert a köbön című eseménysorozat nyári záró piknikjét, melynek fókuszában a hazai inváziós fajok voltak. A látogatók rövid, szórakoztató tudományos stand-up előadásokat hallgathattak meg arról, hogy valójában miért jelentenek problémát az inváziós állatok és növények, valamint változatos bemutató standokon és játékokon keresztül ismerhettek meg számos inváziós fajt és a velük kapcsolatos kutatásokat.

Az előadó kutatók témái többek között érintették az inváziós szúnyogfajokat és az általuk terjesztett kórokozókat, a hobbi állattartásból elszabadult édesvízi rákféléket, halakat, kétéltűeket és hüllőket, illetve szó esett a vízimadarak által terjesztett növénymagokról is. A standoknál pedig bemutatásra kerültek a kertekből elszabadult dísznövények (pl.: bambusz, pozsgások), a tigrisszúnyog, nutria, pézsmapocok és édesvízi medúzák. A látogatók szintén megismerkedhettek növényvírust terjesztő kabócákkal, őshonos beporzók túlélését veszélyeztető inváziós virágokkal, valamint betekintést nyerhettek a Kiskunság juhászainak helyi inváziós növényekkel kialakult kapcsolatába és ismeretébe is.

A szakmai előadásokat és bemutatókat a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont, valamint a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének munkatársai biztosították. Az eseményen részt vett továbbá az ELTE Konfociuszi Intézet és előadott a Micheller Myrtill és Pintér Tibor ének-gitár duó.

Az elmúlt évek rendszeressé váló szélsőséges aszályaiban a Kiskunság nyílt homokpusztagyepjein nagyon sok olyan évelő fű is elpusztult, amelyek a „normális” szárazsághoz alkalmazkodtak, tapasztalták a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói. A jelenség nagymértékben kedvezhet az extrém szárasságtűrő inváziós fajoknak. Némi reményre adhat okot viszont, hogy a buckák északi lejtőin, illetve a facsoportok közelében élő fű egyedek nagyobb eséllyel éltek túl.

A magyar csenkesz és a homoki árvalányhaj a szárazságot legjobban tűrő fűfajaink közé tartoznak. Ezért is vizsgálták őket a 2022-es nagy aszály után a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének munkatársai.

Az ökológusok a kiskunsági Fülöpháza melletti homokpusztagyepen már sok éve monitorozzák a helyi élővilág változásait több száz állandó mintavételi pont segítségével. Amikor 2022-ben még a mostanában megszokotthoz képest is kevés eső esett, miközben forróság volt, a kutatók elhatározták, a következő évben felmérik, hogy ezt a szélsőséges időjárást hogyan képesek átvészelni az őshonos füveink. Az eredmények, amelyek nemrég jelentek meg a Global Ecology and Conservation című folyóiratban, rendkívül aggasztó képet mutattak.
Az ökológusok kétszáz darab véletlenszerűen elhelyezett 4×4 méteres négyzetben mérték fel a halott és az élő füvek arányát. Emellett rögzítették, hogy az adott négyzet a homokbuckák kissé hűvösebb északi, vagy a forróbb déli lejtőin helyezkedik-e el, illetve hogy van-e a környezetében fa- vagy cserjecsoport. A kutatók hipotézise az volt, hogy az északi kitettségű és a facsoportok közelében élő füvek nagyobb eséllyel vészelik át a szélsőséges szárazságot.

A kétszáz mintavételi négyzet közül 85-ben a füvek több mint 95 százaléka elpusztult, gyakorlatilag nem maradt életben egy egyed sem. 167 négyzetben a füvek legalább fele pusztult el. „Bár ezek elvileg szárazságtűrő fűfajok voltak, rendkívül drasztikus volt a pusztulás, a 2022-es aszály már az ő tűrőképességüket is meghaladta” – mondta Csecserits Anikó, a kutatás vezetője.
A facsoportok környékén, illetve a buckák északi kitettségű lejtőin sokkal kisebb mértékű volt a fűpusztulás. Míg a teljesen fátlan területeken a füvek nagy része elpusztult, ha a vizsgált négyzet tíz méteres környezetében a talaj legalább húsz százalékát fás szárú növények borították, akkor a füvek 80-90 százaléka életben maradt. Tehát ez a hatás egészen jelentős.

Ha az állandósuló aszályt már a leginkább szárazságtűrő őshonos évelő fűfélék sem lesznek képesek elviselni, ott marad a nyílt terület, amelyet szabadon elfoglalhatnak a még szárazságtűrőbb idegenhonos inváziós növényfajok, például a homoki prérifű vagy kaktuszfajok. Emellett elterjedhetnek az egyéves fűfajok is, amelyek télen, illetve a csapadékosabb időszakokban aktívak, majd „nyári álomra” vonulnak, azaz elpusztulnak és mag alakjában vészelik át a szárazságot. Az őshonos fajok pusztulása hatalmas lehetőséget kínál a biológiai invázió számára, figyelmeztetnek a ökológusaink.

A búza törpülés vírus (wheat dwarf virus, WDV) a gabonatáblák jelentős kórokozója, mely nagy terméskiesést okoz árpán és búzán, így nagy mezőgazdasági jelentőséggel bír. Egyetlen ismert vektora a csíkos gabonakabóca (Psammotettix alienus), mely aratás után táplálkozása révén más füveket is megfertőzhet a vírussal. Ez a rovarfaj bár hazánkban őshonos, vizsgálata kulcsfontosságú lehet ahhoz, hogy a későbbiekben más, hasonló elven működő, inváziós patogén-vektor rendszerek működését modellezzük, a megszerzett ismereteket és kipróbált technikákat az újonnan megjelenő inváziós fajok és az általuk terjesztett kórokozók elleni védekezésben felhasználjuk.

A vírus tünetei ugyan jellegzetesek, ám nem minden növényen jelennek meg, emiatt a vírusjelenlét kimutatását molekuláris módszerekkel végezzük. Az általunk összegyűjtött, ellenőrzött és használt polimeráz-láncreakció (PCR) indítószekvenciák (primerek) segítségével számos helyszínről mutattuk ki a vírus jelenlétét Magyarországon, eddig le nem írt füvekből is, a vírus két törzsének (árpa- és búzatörzs) megkülönböztetésével, mely tovább pontosítja a hazai vírusjelenlét-feltérképezés eredményeit.

Egy módszer, az ún. LAMP fejlesztésén jelenleg is dolgozunk, ám eddigi eredményeink alapján elmondható, hogy a technika alkalmas a WDV helyszíni kimutatására, mindennemű komolyabb laboratóriumi előkészület és felszerelés nélkül is. Mozgó minilaborunkban sikeres terepi, törzsszelektív LAMP reakciókat végeztünk hagyományos termosz segítségével. Mindez arra enged következtetni minket, hogy a módszer a jövőben nem csak szakértők (kutatók), de pl. gazdák által is elvégezhető lehet különböző betegségek jelenlétének gyors kimutatására a gabonatáblában, és alkalmazását érdemes közösségi tudományi szempontból is vizsgálni.

A nyári hónapok sokak számára a kikapcsolódásról, utazásról és a természetben eltöltött időről szólnak, ilyenkor gyakran túrázunk, piknikezünk, sátrazunk fesztiválokon vagy pihenünk egy csendes tóparton. A szabadtéri élmények azonban nemcsak kellemes emlékeket tartogathatnak, hanem bizonyos kockázatokat is rejtenek. Ilyenkor rendszeresen felmerül a kérdés: hogyan védekezhetünk a kullancsok ellen, és mit tegyünk, ha mégis találkozunk eggyel?

A közhiedelemmel ellentétben nem a nyári hónapok számítanak a kullancsok szempontjából a legaktívabb időszaknak. Ezeknek az apró vérszívóknak két dologra van szükségük: melegre és viszonylag magas páratartalomra. A száraz, perzselő hőség azonban már nekik is túl sok – ilyenkor visszahúzódnak, és az árnyékos aljnövényzetben megbújva várják a kedvezőbb körülményeket. Az az érzet, hogy nyáron van a legtöbb kullancs, valószínűleg onnan ered, hogy ebben az időszakban töltjük a legtöbb időt a szabadban – így, bár a kullancsok száma kevesebb lehet, a velük való találkozás esélye mégis nagyobb.

Ha mégis találkozunk nyáron kullanccsal, a legfontosabb, hogy minél előbb eltávolítsuk, ezzel ugyanis jelentősen csökkenthetjük annak esélyét, hogy a kullancs kórokozókat adjon át. Nem szükséges olajjal, ecettel vagy más szerekkel bekenni, és a csavargatás is felesleges: a leghatékonyabb módszer, ha a kullancsot a bőrhöz minél közelebb megfogjuk – csipesszel vagy akár körömmel – és határozott, egyenes mozdulattal kihúzzuk.

A leghatékonyabb megelőzés szintén egyszerű, de némileg időigényes: minden szabadtéri tevékenység után, legyen szó túrázásról, piknikezésről vagy akár kerti munkáról, alaposan vizsgáljuk át a testfelületünket. A különféle kullancsriasztó szerek és eszközök – bár sokszor hasznosak és hatékonyak – önmagukban nem nyújtanak teljes védelmet, ezért az önellenőrzés kulcsfontosságú része a megelőzésnek. A hatékony megelőzéshez a tájékozódás is elengedhetetlen. Magyarországon nagyjából 22–23 kullancsfaj él, ám ezek nem mindegyike jelent azonos veszélyt ránk vagy a háziállatainkra. Egyes fajok kizárólag bizonyos kórokozókat hordoznak, amelyek közül némelyik az emberekre, mások például kutyákra vagy lovakra veszélyesek. A klímaváltozás következményeként pedig olyan, eddig hazánkban nem jellemző fajok is megjelenhetnek – mint például a Hyalomma kullancsok – amelyek akár új, nálunk eddig ismeretlen patogéneket is behurcolhatnak, többek között a Krími – Kongói vérzéses láz vírusát. A Hyalomma kullancsokkal kapcsolatos tájékoztatás céljából indult 2021-ben a Kullancsfigyelő program (www.kullancsfigyelo.hu). Ezen a honlapon az érdeklődők megismerhetik a csoport életmódját, elterjedtségét és látványos ábrák segítségével elsajátíthatják a Hyalommák és a hazai fajok sikeres megkülönböztetését. Mindemellett a program lehetőséget kínál a lakosság által talált szokatlan kullancsok emailen vagy postai úton történő bejelentésére is – ebben az esetben nagy segítség, ha egy jól záródó tégelyben eltesszük az állatot későbbi vizsgálatok céljából, ám ha erre nincs lehetőség, egy emailen keresztül beküldött fotó is segít a Hyalommák hazai terjedésének feltérképezésében.

A tájékoztatás és a tudományos igényű monitorozás támogatására jött létre a PRAGMATICK nevű mobilalkalmazás, amely elérhető iOS és Android rendszeren is. Az applikáció segítségével néhány kattintással bejelenthetjük, ha kullancsot találtunk – így nemcsak hasznos visszajelzést kapunk a talált fajról és annak jellemzőiről, hanem hozzájárulunk egy részletes, folyamatosan frissülő adatbázis kialakításához is a hazai kullancshelyzetről.

A kullancsok jelentette veszély tehát valós, ám ha betartunk néhány egyszerű szabályt, kevesebb aggodalommal élvezhetjük a nyári hónapokat – ebben pedig segítségünkre lehet a PRAGMATICK alkalmazás is, amely hasznos információkkal segíti a tájékozódást és a megelőzést.

A szívférgességet okozó parazita (Dirofilaria immitis) napjainkban egyre komolyabb állategészségügyi problémát jelent a kutyák számára Magyarországon. Ez a szúnyogok által terjesztett betegség kezeletlenül súlyos állapotot idézhet elő, és előfordulása az utóbbi években egyértelműen növekvő tendenciát mutat.

A nyári időszak, különösen a kutyasétáltatások és kirándulások idején, fokozott kockázatot hordoz, mivel a szúnyogok ilyenkor a legaktívabbak. Éppen ezért fontos, hogy a gazdik ne feledkezzenek meg a rendszeres gyógyszeres megelőzésről, amely jelentősen csökkenti a fertőzés kialakulásának esélyét. A szívférgesség korai jelei közé tartozhat a fáradékonyság, köhögés vagy általános gyengeség, ezek észlelésekor javasolt mielőbb állatorvoshoz fordulni.

Kutatásunk célja az volt, hogy jobban megértsük, hol és milyen gyakorisággal fordul elő a szívférgesség, illetve milyen tényezők növelhetik a megfertőződés kockázatát. Ehhez két megközelítést alkalmaztunk: egyrészt szúnyogokat vizsgáltunk molekularis módszerekkel, másrészt egy online kérdőív segítségével a kutyatartók saját tapasztalataira építettünk.

Ez utóbbi különösen értékes információkkal szolgált: körülbelül 1600 kutyáról kaptunk adatokat az ország minden részéből. A válaszok alapján a fertőzöttség aránya a délkeleti (47,8%) és keleti (43,4%) régiókban a legmagasabb. Az idősebb és a főként kint tartott kutyák esetében a fertőzés jóval gyakoribb, feltehetően a szúnyogoknak való hosszabb és rendszeresebb kitettség miatt. A szúnyogmintákban a parazita jelenlétét megtaláltuk inváziós fajokban is, amelyek lehetséges terjesztői a kórokozónak, mint az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) és a koreai szúnyog (Aedes koreicus), de az őshonos és gyakori gyötrő szúnyog (Aedes vexans) is gyakran fertőzöttnek bizonyult. Az inváziós szúnyogok elterjedése a Szúnyogmonitor honlapunkon is nyomon követhető.

Eredményeink jól mutatják, milyen kulcsszerepe van a kutyatartóknak abban, hogy pontosabb képet kapjunk a szívférgesség hazai terjedéséről. Az ilyen citizen science alapú, kérdőíves felmérések révén olyan területekről is adatokat gyűjthetünk, ahol szúnyogok gyűjtése es vizsgálata nem elérhető, vagy idő- és költségigényes – így a gazdik visszajelzései pótolhatatlanul fontosak a megelőzés és a védekezés szempontjából is. Kollégáink tudományos cikket is jelentettek meg a témában, melyben részletesen vizsgálták az ún. közösségi tudomány ilyenfajta hasznosulását.

Ezúton is hálás köszönetünket fejezzük ki minden kutyatartónak, aki kitöltötte a kérdőívet, valamint az esztergomi Bogáncs Kisállatotthonnak, a budapesti Rex Kutyaotthon Alapítványnak és a debreceni Net Vet Kft.-nek, akik további adatokkal és értékes tanácsokkal támogatták munkánkat a felmérés során. Külön köszönet illeti Tóth Andrást és a Qubit szerkesztőségét is, amiért korábban beszámoltak előzetes eredményeinkről, és bíztatták az olvasókat, különösen a kutyatartó gazdikat, hogy vegyenek részt a kutatásban.

A nyestkutya (Nyctereutes procyonoides) a kutyafélék családjába tartozó, Kelet-Ázsiában őshonos faj, mely szerepel a legtöbb problémát jelentő idegenhonos fajok között Európában (EU regulation 1143/2014). Ezt az inváziós ragadozót a XX. század közepén hozták be Európába, elsősorban a prémje miatt. Napjainkra Észak-, Kelet- és Közép-Európában széleskörben elterjedt.

Hazai állománya – a terítékadatok alapján – ugyan önmagában nem jelentős (éves szinten kevesebb, mint 20 egyed esik), de hosszútávon emelkedő trendet mutat, ami a tartós megtelepedését és szétterjedését is jelezheti. A nyestkutya bejelentésekkel érintett vadgazdálkodási tájegységek túlnyomó részt a Kelet-Magyarországi régióban találhatók, elsősorban a Tiszántúli területeken. Az utóbbi években a teríték jelentős részét 3 vármegye jelentette (Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar). 2024-ben a Sárospatakhoz közeli, Bodrog-menti, viszonylag kis területen összesen 6 nyestkutya esett.
A nyestkutya ökológiai generalista, rugalmas élőhelyhasználattal és mindenevő táplálkozási szokásokkal jellemezhető, melyek inváziós képességeit, hatékony terjeszkedését segítik. Mivel ideiglenesen táplálkozhat folyamatosan ugyanazzal a prédafajjal, ezért az alacsony egyedszámú és veszélyeztetett madár- és kétéltű populációkra komoly veszélyt jelenthet.

A földön fészkelő madárfajok fészekaljai a szakirodalom alapján – bizonyos területeken – komoly kárt szenvedhetnek a nyestkutya fészekpredációs viselkedése miatt. Hazai viszonyok között azonban még soha nem végeztek konkrétan erre terepi kísérletet. Ez adta az ötletet, hogy a fent említett Bodrog-menti területekre megtervezzük és elindítsuk a vizsgálatunkat. A két érintett/kiválasztott vadászatra jogosult (Bodrog Vadásztársaság, Sárospataki Kossuth Vadásztársaság) képviselőivel, hivatásos vadászaival történt egyeztetést követően megkezdtük a felmérés előkészítését. Mivel e vadászterületeken is ritka vendég a nyestkutya, a vizsgálatba bevont vadkamerákat azokra a helyekre telepítettük, amelyek vagy az eddigi elejtések/megfigyelések közelében voltak, vagy a területek ismeretében potenciálisan esélyt adhattak a faj előfordulásának igazolására (pl. jellemző váltók, utak). Így esett a választás a Bodrog két partján elterülő Long-erdő természetvédelmi területére. A siker érdekében szem előtt tartottuk, hogy megfelelő távolság legyen az egyes kamerák között (legalább 200 m), illetve, hogy minél jobban lefedjük a területet. Mindkét területen egymást követően 1-1 hétig üzemeltettünk 10-10 db vadkamerát. E kameracsapdák kétféle típusúak voltak: 5 db Uovision Green 30 (SD kártyára rögzítő) és 5 db UOVision Select 30 4G LTE (felhős vadkamera, mely GSM hálózati lefedettség esetén azonnal küldi a képet egy szerverre, így az előfizetésnek köszönhetően a felhasználó számára elérhetővé teszi azt). A vizsgálat során ugyanazokkal a beállításokkal dolgoztak a kamerák, típustól függetlenül (24 órás készenlét, kép és video rögzítése …stb.). Ezek a kameracsapdák már a legújabb technológiával működnek. Legfontosabb tulajdonságuk, hogy teljes sötétségben is jó minőségű felvételt tudnak készíteni a láthatatlan (940 nm hullámhosszúságú), nagy teljesítményű infravörös LED vakunak köszönhetően. Így szinte észrevehetetlen nemcsak az erdőt járó „illetéktelenek” számára, de a vadállatokat sem zavarják működés közben. A kihelyezés során kézi GPS készülékkel (Garmin GPSMAP 62) rögzítettük a pontos koordinátákat – többek között – annak érdekében, hogy beszedéskor (1 hét elteltével) megtaláljuk azokat. Minden egyes vizsgálati ponton elhelyeztünk egy a helyszínen talált lágyszárúakból készített műfészket, melybe 5-5 db normál méretű tyúktojást helyeztünk gumikesztyűt viselve. A fészek elkészítése után az általunk legoptimálisabbnak vélt fatörzsre rögzítettük a kamerát, s a beállítások után élesítettük. Ezután magára hagytuk, hogy helyettünk (is) dolgozzon éjt nappallá téve. Egy hét után begyűjtöttük mind a 10 kamerát, majd áttelepítettük a másik területre (azonos szempontok szerint) a hivatásos vadász segítségével. Innen szintén 1 hét múltán szedtük össze a kameracsapdákat. Ezt követően úgy döntöttünk, hogy 5 db képküldős (felhő alapú működés) kamerát kint hagyunk hosszabb időre (elsősorban útkereszteződésekre irányítva – hiszen a ragadozók is előszeretettel használják az utakat), bízva abban, hogy előbb utóbb nyestkutya is kerül a lencse elé.

A kamerákban rögzítésre használt memóriakártyák letöltése után konstatáltuk, hogy a kihelyezett fényképezőgépek rendkívül változatosan működtek. Voltak, amelyek szinte nem is készítettek felvételt látogatók hiányában, míg mások azonban számos vadfaj előfordulását bizonyították egyértelműen. Ragadozó emlősök (aranysakál, róka, vadmacska, borz, nyuszt, görény) éppúgy lencsevégre kerültek, mint mindenevő fajok (pl. vaddisznó), vagy akár nagytestű növényevők (őz, gímszarvas, dám), rágcsálók (pl. vörös mókus), vagy madárfajok (pl. fakopáncs). Hím és nőstény egyedek, valamint felnőttek és fiatalok is megjelentek a kamera képeken. Jól láthatók egyes esetekben, hogy mely fajok egyedei mennek el a fészek mellett úgy, hogy oda sem fordulnak, vagy melyek fogyasztják el a kihelyezett tojásokat. Minden igyekezetünk ellenére a célfaj (nyestkutya) jelenlétét nem sikerült igazolnunk a vizsgálati területen. Ezt vehetjük örömhírnek is!

A felvételek előzetes elemzése arra enged következtetni, hogy legtöbb esetben egy kistestű ragadozó, a nyuszt keresi fel a műfészket, s hordja (fogyasztja) el a kihelyezett tojásokat.

A tudományos vizsgálat a technikának köszönhetően új információkkal, ismeretekkel, sőt esetenként meglepetésekkel segíti a kutatókat, s a jövőbeni folytatásra, komplexebb vizsgálatok kivitelezésére csábítja, ösztönzi őket.

A kutatás az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divízió kutatási programjának részeként, a Széchenyi Terv Plusz program keretében az RRF-2.3.1-21-2022-00006 számú projekt támogatásával valósult meg.

Dr. Szabó László, Dr. Katona Krisztián, MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet

Az európai édesvízi ökoszisztémákat számos fenyegetés veszély fenyegeti, és a nem őshonos fajok betelepítése a biológiai sokféleség csökkenésének egyik fő mozgatórugója. A bolharákok (felemáslábú rákok a Gammaroidea családból) különösen káros csoportot alkotnak, amik rendkívül sikeresen telepednek meg és terjednek el, jelentős károkat okozva új élőhelyükön.

Egy nemrégiben készült tanulmány, amelyet James Dickey, az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázió-Biológiai Divíziójának kutatója vezetett, a Gammarus tigrinus fajra összpontosított, amely az Észak-Amerika atlanti partvidékén fekvő brakkvízi árapály-torkolatokban őshonos, és Európa-szerte megtelepedett édesvízi rendszerekben. Amellett, hogy a faj negatív hatással van az őshonos biodiverzitásra, társadalmi-gazdasági károkat okoz a halászoknak a halakon és halászfelszerelésen okozott sérüléseken keresztül. Az őshonos fajokkal való interferencia-kompetíció – ahol az egyedek gyakran agresszíven lépnek kölcsönhatásba, hogy megakadályozzák egymás erőforrásokhoz való hozzáférését – csak egy a faj számos hatásának, de ezt a témát eddig kevés tanulmány vizsgálta.

Örömmel számolunk be róla, hogy kutatóink részt vettek a Magyar Egészségügyi Gázmesterek Egyesületének XXII. Országos Konferenciáján, amelyet idén Tapolcán rendeztek meg. A rendezvény remek lehetőséget nyújtott számunkra, hogy bemutassuk a Szúnyogmonitor projekt eddigi eredményeit, és értékes szakmai kapcsolatokat alakítsunk ki olyan cégekkel és szervezetekkel, amelyek felelősek a hazai szúnyogkontrollért.

A konferencia során több izgalmas és tanulságos előadást is meghallgattunk, amelyek inspirációt nyújtottak a jövőbeli munkánkhoz. A tapasztalatcsere és a kapcsolatépítés révén hozzájárulhatunk egy hatékonyabb és ökológiai szempontból átgondoltabb szúnyogirtási stratégia tervezéséhez és megvalósításához.