Category Archives: Hírek

2024. januárjában a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Evolúciós Ökológia Kutatócsoportja életre hívta a hazai természetvédelmi és ökológiai témájú közösségi tudományos projektek hálózatát. A január 18-19-én Tatán rendezett SEEN, azaz Social Engagement in Ecology Network Konferencia elsődleges célul azt tűzte ki, hogy élő kapcsolatot teremtsen a hazai közösségi tudományos projektek, illetve a projekteken dolgozó kutatók között.

A közösségi tudomány módszerének lényege, hogy a tudományos folyamat különböző fázisaiba bekapcsolódhatnak civilek is. Olyan esetekben például, amikor az egész országból szeretnének adatokat gyűjteni a kutatók egyes fajok előfordulásáról, a civilek megfigyelései megsokszorozhatják a kutatás hatékonyságát. Ez inváziós fajok esetén különösen fontos lehet, hiszen itt kiemelt jelentőséggel bír, hogy naprakész információval rendelkezzünk a fajok elterjedéséről, tömegességéről.

A SEEN konferencián több olyan közösségi tudományos projekt is bemutatkozott, amely inváziós fajok, például kullancsok, szúnyogok vagy éppen egy borostyánfaj detektálását, monitorozását tűzte ki céljául. Az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divíziójából számos kutatócsoport képviseltette magát. A fent említett inváziós kullancsokat és szúnyogokat célzó kutatásokon túl terítékre kerültek a kertekből kiszabaduló idegenhonos növények vagy éppen egy intenzíven terjedő őshonos fajunk, a hód is. Ily módon az invázióbiológiai kutatások jelentős figyelmet kaptak.

A konferencián központi témaként a kutatások bemutatása mellett megjelent a közösségi tudomány, mint társadalmi szempontból is fontos módszer. A civilek bevonása a tudományos folyamatokba lehetőséget teremt az ismeretátadásra, arra hogy felhívjuk a figyelmet a környzetünket érintő ökológiai, egészségügyi és társadalmi problémákra, továbbá hogy növeljük a bizalmat a tudósok, a tudomány felé. Nem utolsósorban segíthet lebontani a tudósok és a társadalom között kialakult, sokak számára áthidalhatatlannak tűnő szakadék felszámolására.

A biológiai sokféleség csökkenésének egyik fő okozója a biológiai invázió, amely a gazdaságra és a társadalomra is negatív hatásokkal van. Mivel az inváziós probléma egyre súlyosabbá válik, sürgősen innovatívabb, hatékonyabb és proaktívabb stratégiák kidolgozására van szükség, amelyek – az inváziós idegen fajok megtelepedését és továbbterjedését korlátozva – segítenek javítani a honos életközösségek invázióval szembeni ellenálló képességét. A hatékony megelőzési, mérséklési és helyreállítási stratégiák kidolgozásához szükség van a biológiai invázió és az invázióval szembeni ellenállás hátterében álló folyamatok megértésére.

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium, Invázióbiológiai Divíziókeretében több kutatócsoport együttműködésével a vetőmag-alapú ökológiai restaurációs kísérletekkel kapcsolatban megjelent tanulmányok szisztematikus áttekintése és meta-analízise alapján azt vizsgálták, hogy a funkcionális hasonlóság, a vetési sűrűség és az elsőbbségi hatások milyen lehetőségeket jelentenek az invázióval szembeni ellenállás növelésében. 48 tanulmány összehasonlító elemzése azt mutatta, hogy a magvetésen alapuló ökológiai restauráció lehetőséget nyújt az inváziós idegenhonos fajok megtelepedésének és növekedésének korlátozásához. Az őshonos fajok elsőbbségben részesítése bizonyult a legjobb módszernek a növénytársulások invázióval szembeni ellenállásának növelésében, mivel ez a módszer több mint 50%-kal csökkentheti az inváziós idegenhonos fajok teljesítményét. Már a rövid távú (mindössze egyhetes) vetési előny is kedvezőnek bizonyult az őshonos fajok számára, de az elsőbbségi hatás az időbeli előny növelésével tovább erősíthető. A funkcionálisan hasonló fajok vetése általában semleges hatással volt az inváziós idegen fajokra. A nagy sűrűségű vetés alapvetően hatékony volt az inváziós idegenhonos fajok visszaszorításában, de lehetnek olyan küszöbértékek, amelyek felett a vetési sűrűség további növelése nem feltétlenül eredményezi az invázióval szembeni ellenállás növekedését.

A publikáció eredményei alapján az inváziós idegen fajok terjedésének megelőzésében és hatásuk csökkentésében elsőbbséget kell biztosítani az őshonos fajok telepítésének. A tanulmány arra is rávilágít, hogy az inváziós ökológia előrejelző képességének javítása, valamint az inváziós idegen fajok megelőzésére és visszaszorítására szolgáló legjobb helyreállítási gyakorlatok azonosítása érdekében szükség van a földrajzi régiók, a globális inváziós fajok és a potenciális rezisztenciamechanizmusok közötti kutatások integrálására.

A növényi magok hosszútávú terjedésének az ember az egyik leghatékonyabb vektora. Hatékonyságunk kulcsa abban rejlik, hogy a globális közlekedés, kereskedelem és turizmus fejlődésével a Föld távoli pontjai között is egyre könnyebben és gyorsabban közlekedünk. Az eddigi vizsgálatok alapján a ruházat segítségével terjedő növények többsége gyom- és inváziós faj, amelyek súlyos természetvédelmi problémákat okoznak, különösen az elszigetelt élőhelyeken.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport tagjai a Science of the Total Environment c. folyóiratban megjelent tanulmányukban azokat a lehetséges mechanizmusokat elemezték, amelyek befolyásolhatják a ruházattal történő magterjesztés kimenetelét. Kutatásukban 88 önkéntes bevonásával egy nagy ismétlésszámú terepi kísérletet végeztek, melyhez a mintákat Magyarország, Románia és Csehország területéről gyűjtötték. A kutatók a mintagyűjtés során 39 mintavételi alkalommal elkísérték az önkénteseket a terepi munka vagy kirándulás során, és a nap elején minden résztvevő számára biztosítottak egy új pár zoknit, melyről a nap végén a magokat összegyűjtötték. Emellett az önkéntesek cipőjének külsejére- és belsejébe került magokat is összegyűjtötték (összesen 251 mintát és 2008 részmintát gyűjtöttek). A kísérlet során feljegyezték a megtett távolságot, a meglátogatott élőhelyek típusát és az előforduló növényfajokat, valamint a résztvevő önkéntesek ruházatának és cipőjének típusát, hogy megtudják, ezek a tényezők hogyan befolyásolják a magok terjedésének esélyét.

Eredményeik rámutatnak arra, hogy a ruházattal történő magterjesztés meglepően fontos szerepet játszhat a magok élőhelyek- és régiók közötti terjedésében. A folyamat számos faj terjedését teszi lehetővé: összesen közel 230 növényfaj közel 36 000 magját találták meg a kutatók. A terjesztett fajok közel fele zavarástűrő vagy gyomfaj volt, de szintén jelentős számban terjedtek a természetes élőhelyekhez kötődő fajok is. Összesen 11 inváziós és adventív faj terjedését figyelték meg a kutatók. Érdekes módon a legtöbb magot a férfiak és a terepbiológusok terjesztették a gyepi élőhelyek látogatása során. A ruházat és cipő típusa is jelentősen befolyásolta a terjedési sikert: hosszúnadrágban és zárt magasszárú cipőben jelentősen kevesebb magot terjesztünk, mint rövidnadrág és alacsonyszárú cipő viselésekor. A vizsgálat eredményei alapján kiemelten fontos az emberek megfelelő tájékoztatása a jelenségről, hiszen egyéni döntéseinkkel csökkenteni tudják a gyomnövények és inváziós növényfajok terjedését.

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoportja és a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság főszervezésével az idén Szarvason rendezték meg az Eurázsiai Gyep Konferenciát (Eurasian Grassland Conference), amelyen az Invázióbiológiai Divízió több kutatócsoportja is bemutatta legújabb eredményeit. A nyitó plenáris előadáson Dr. Kelemen András, Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport kutatója mutatta be a Kiskunság gyepeit veszélyeztető inváziós fajokat. Ismertette a természetben előforduló kaktuszok felmérésére irányuló citizen science program, valamint a homoki prérifű visszaszorítását tesztelő vizsgálat eredményeit, és beszámolt olyan új inváziós fajok megjelenéséről, mint a villás csomósmuhar (Paspalum distichum). Lukács Katalin, aki szintén a kutatócsoport tagja, poszterével bemutatta, hogy a ruházaton maradó magok még a mosás után sem veszítik el csírázóképességüket, így tovább terjedhetnek. Színvonalas munkájáért megkapta legjobb fiatal kutató díját a poszter kategóriában. A konferencia legelső szekcióját az inváziós fajok kérdéskörének szentelték. Ebben először Dr. Halassy Melinda, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport vezetője ismertette, hogy milyen hatással van az őshonos kompetítor fajok együttes vetése az inváziós fajok megtelepedésére. Őt követte Berki Boglárka, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Durva-léptékű Vegetációökológiai Kutatócsoport PhD hallgatója, aki az egyik leggyakoribb inváziós faj, a selyemkóró lehetséges kezelésével kapcsolatos kutatásuk eredményeiről számolt be. A konferenciát követő szakmai programon Dr. Kelemen András, Dr. Kröel-Dulay György és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság szakembereinek vezetésével a részvevők élőben is megismerkedhettek a Kiskunságban előforduló inváziós fajokkal és lehetséges kezelési módszerekkel.

Megkezdődött a Magyarországon terjedő inváziós emlős- és madárfajok közösségi alapú (citizen science) monitorozása a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet és az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet együttműködésében.

Az Ökológiai Kutatóközpont HódTérkép nevű adatgyűjtő felületén a kutatók már nem csak a természetvédelmi jelentőségű, őshonos hódról gyűjtenek adatokat, hanem más vízhez kötődő emlősfajokról, az idegenhonos inváziós nutriáról, amerikai nyércről és pézsmapocokról, valamint a fokozottan védett, őshonos vidráról is. Amennyiben az adatközlő bizonytalan abban, hogy melyik emlősfajt sikerült megfigyelnie, határozási kérést küldhet a kutatóknak. A feltöltés során szükség van legalább egy, a megfigyelést bizonyító fotó feltöltésére, a helyszín térképen való bejelölésére és egy rövid kérdőív kitöltésére. A kérdőíves felületen a fajok életmódjával és hatásaival kapcsolatos tapasztalatok, vélemények megosztására is lehetőség van.

A MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet inváziós vadfajok bejelentésére szolgáló adatgyűjtő felületén az alábbi fajok észlelési helyének bejelentésére kínálkozik lehetőség: nyestkutya, mosómedve, pézsmapocok, nutria, amerikai nyérc, kanadai lúd, nílusi lúd. Az oldalon fotók és leírások alapján lehetőség nyílik a megfigyelt faj biztos határozására. A regisztrált felhasználóktól ezek alapján várjuk a fajokra vonatkozó megfigyelések adatait, lehetőség szerint fényképpel alátámasztva.

A növényi invázió és az élőhelyek feldarabolódása szinte minden ökoszisztémában káros hatással van a biológiai sokféleségre. Kutatásunkban feltártuk a selyemkóró (Asclepias syriaca) inváziójának közvetlen és közvetett hatásait a növények és az ízeltlábúak biológiai sokféleségre. Vizsgálatunkhoz kijelöltünk 30 különböző méretű magyarországi erdőssztyepp-fragmentumot. Mindegyiken mintát vettünk a selyemkóró által elözönlött és egy kontroll területről. Feljegyezzük a vegetáció szerkezetét, megmértük a hőmérsékletet és a talajnedvességet, és adatokat gyűjtöttünk különböző ökológiai szerepeket betöltő az ízeltlábúakról fragmentumok elözönlött és kontroll területein. Így vizsgáltuk a növényeket, méheket, nappali lepkéket, viráglátogató darazsakat és legyek, poloskákat és pókokat.

A hőmérséklet és a talajnedvesség alacsonyabb volt az inváziós területen, mint a kontroll területen. A selyemkorónak pozitív hatása volt a növényfajok gazdagságára és a virágok denzitására. Elsősorban az invázió közvetett hatásait találtuk az ízeltlábúakra az élőhely mikroklimatikus jellemzőinek és a táplálékforrások megváltozásán keresztül. A beporzók pozitívan reagáltak az őshonos virágok mennyiségére, így a selyemkóró közvetve pozitívan befolyásolta a beporzókat. Hasonlóképpen, magasabb poloska fajszámot találtunk az inváziós területeken, mint a kontrollterületeken, mivel a poloskák fajgazdagsága is nőtt az őshonos növényfajok diverzitásának növekedésével. A ragadozókra pozitívan hatott az összetett vegetáció-szerkezet, a magasabb talajnedvesség és az alacsonyabb hőmérséklet. Továbbá, a növekvő fragmentumméret erős negatív hatással volt a pókok fajgazdagságra a kontroll területeken, de nem volt hatása a selyemkórós területeken. A gyepi specialista pókok érzékenyebbek a fragmentum méretére, mint a generalisták, míg a generalista pókfajok inkább az invázióra reagáltak érzékenyen.

A selyemkóró generalista fajokra gyakorolt pozitív hatása hosszú távon homogenizálhatja a közösségeket. A selyemkóró terjedési sikere és denzitása a fragmentációval nőhet, ezért javasoljuk az inváziós növények eltávolítását a kisebb élőhelyfragmentumokból az őshonos élővilág megőrzése érdekében. A generalista fajok vizsgálata és az invázió közvetett hatásainak feltárására elengedhetetlen az inváziós növényi jelenlét hatásának megértéséhez.

Az urbanizáció, más néven városiasodás, jelentősen hozzájárulhat az inváziós szúnyog fajok és az általuk terjesztett betegségek terjedéséhez. Az urbanizált élőhelyek nagy mennyiségű táplálékforráshoz (emberek és háziállatok) biztosítanak hozzáférést, és bőséges szaporodási helyet kínálnak a szúnyogok számára. Bár az ember által alkotott tájakat gyakran hozzák összefüggésbe az invazív szúnyogfajok jelenlétével, még mindig kevés ismerettel rendelkezünk az egyes fajok és az épített környezet közötti kapcsolatról. A jelen tanulmányban az urbanizáció mértékét és az inváziós szúnyog fajok jelenlétének kapcsolatát vizsgálták, melyben az ázsiai tigrisszúnyog, a japán bozótszúnyog és a koreiai szúnyog elterjedésére koncentráltak elsősorban a kutatók. Az adatokat citizen science program segítségével gyűjtötték, a szunyogmonitor.hu keretein belül, amibe a lakosság hozzájárulásával érkeztek be inváziós szúnyog elfordulási adatok 2019 és 2022 között.

A kutatás során azt találták, hogy az egyes fajok és az urbanizált tájak közötti kapcsolat eltérőnek bizonyul. Az ázsiai tigrisszúnyog jelenléte statisztikailag szignifikáns és pozitív kapcsolatot mutatott az urbanizációval, míg a másik két inváziós szúnyogfaj előfordulása nem mutatott összefüggést az urbanizáció mertékével.

Az eredmények rávilágítanak a citizen science fontosságára a tudományos kutatásban, mivel ezzel a megközelítéssel gyűjtött adatok felhasználhatóak arra, hogy jobban megértsük az invázió hajtó erejét és az inváziós fajok ökológiai igényeit.

Publikációk:
Garamszegi, László Zsolt; Soltész, Zoltán; Kurucz, Kornélia; Szentiványi, Tamara: Using community science data to assess the association between urbanization and the presence of invasive Aedes species in Hungary Parasites & Vectors, 2023

Az idegenhonos fajok inváziója a természetes és az ember által kezelt ökoszisztémákat egyaránt fenyegető biodiverzitás csökkenés egyik fő okozója. Az élőhelyek ökológiai helyreállítása kulcsfontosságú az invázió megfékezésében, és megfelelő fajok vetésével a helyreállított élőhelyek invázióval szembeni ellenállóképessége növelhető. Az Ökológiai Kutatóközpont Restaurációs Ökológiai Kutatócsoportja ebben a kutatásban arra kereste a választ, hogy a növényi tulajdonságok hasonlósága vagy az őshonos fajok nagyobb mennyiségben történő vetése hatékonyabb az inváziós fajok visszaszorítására a fejlődés korai szakaszában?

Vetési kísérletet állítottak fel a Nemzeti Botanikuskert területén három Magyarországon elterjedt, idegenhonos inváziós fajjal: közönséges selyemkóró (Asclepias syriaca), kanadai betyárkóró (Conyza canadensis) és bugás tövisperje (Tragus racemosus). Az inváziós fajokat külön és honos fajokkal együtt vetve is nevelték cserepekben. Három kétszikű fajt (tejoltó galaj Galium verum), buglyos fátyolvirág Gypsophila paniculata, orvosi szappanfű Saponaria officinalis) választottak ki a pannon homoki flórából, amelyek hasonló növényi tulajdonságokkal rendelkeznek, emiatt várhatóan hasonló a forrásigényük és erősebb a versengésük a kiválasztott inváziós fajokkal. Emellett a kísérletben vetették a homoki csenkeszt (Festuca vaginata), a homoki gyepek egyik fő alkotó fűfaját, illetve az összes faj keverékét is. Minden honos fajt kétféle mennyiségben is vetettek: azonos mennyiségben az inváziós fajjal (12-12 mag) vagy ötszörös mennyiségben vetve a honos fajokat (60 mag).

Az őshonos és az idegenhonos inváziós fajok laborban tesztelt csírázóképessége és a cserepekben történő kelése tekintetében nem voltak jelentős különbségek. Megállapították viszont, hogy az idegenhonos fajok csíraszáma, és ezzel összefüggésben a megtelepedése lecsökkent, ha velük egy időben az őshonos fajokat nagyobb mennyiségben vetették, bár fajonként eltérő mértékben. A hasonló tulajdonságokkal rendelkező fajok helyett a homoki gyepek évelő fű fajának (F. vaginata) vetése csökkentette leginkább az összes vizsgált inváziós faj kelését.

Ezek az eredmények megerősítik, hogy az idegenhonos inváziós fajok hatékonyan szoríthatók vissza őshonos magok vetésével a korai, megtelepedési szakaszban, különösen nagyobb sűrűségben vetve és versenyképes fajok alkalmazásával. Az inváziónak ellenálló élőhely helyreállítás több tényező kombinációjával érhető el legjobban. Fontos, hogy nagy mennyiségben történjen a honos fajok vetése, és az alkalmazott magkeverékek tartalmazzanak olyan fajokat, pl. domináns füveket, amelyek már a korai fejlődési szakaszban versenyképesek az inváziós fajokkal szemben.

Publikáció:
Csákvári, E., Sáradi, N., Berki, B., Csecserits, A., Csonka, A. C., Reis, B. P., … & Halassy, M. (2023). Native species can reduce the establishment of invasive alien species if sown in high density and using competitive species. Restoration Ecology, e13901. Doi: 10.1111/rec.13901

Az útszegélyek az inváziós fajok terjedésének egyik legfontosabb folyosói, és gyakran inváziós forrópontnak tekinthetőek. Az inváziós növényfajok az utak kezelői és a természetvédelem számára egyaránt komoly problémák forrásai. Ezen fajok visszaszorítására az őshonos gyepi növényfajok magjaival végzett gyeprekonstrukció ígéretes megoldást jelent. Az ÖK Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoportja legújabb publikációjában az útszegélyeken végzett gyeprekonstrukciós módszereket tekinti át.

A globális úthálózat több mint 64 millió km hosszú és kiterjedése egyre nő, az útszegélyek a fejlett országok területének közel 1%-át foglalják el. Az útszegélyek általában nem alkalmasak ipari, mezőgazdasági vagy egyéb hasznosításra, így megfelelő helyszínei lehetnek a természetes élőhelyek helyreállításának és ökológiai folyosók kialakításának. Az utak kezelői számára az az ideális, ha az útszegélyeken egy a termőhelyi viszonyokhoz alkalmazkodott, kis ráfordítással kezelhető, hosszú távon megmaradó növényzet telepíthető meg. Számos biogeográfiai régióban az adott régióban őshonos, szárazságtűrő gyepi fajok számára az útszegélyek megfelelő élőhelyet nyújthatnak, így a megfelelően kivitelezett gyeprekonstrukció természetvédelmi szempontból és az útkezelés szempontjait is figyelembe véve egyaránt ideális megoldás lehet. A kutatók a cikkben e két szempontrendszer közötti szinergiákra, az útszegélyek őshonos fajokkal való gyepesítésének lehetőségeire és korlátaira hívják fel a figyelmet. Az inváziós növényfajok elleni védekezés leghatékonyabb módszere az adott régióban őshonos, szárazságtűrő és jó versenyképességű növényfajokból álló magkeverékek vetése. Bár ezen keverékek beszerzési költsége meghaladhatja a kereskedelmi forgalomban általánosan elérhető kommersz magkeverékek beszerzési költségét, mégis költség-hatékonyabb megoldást jelenthetnek. A kommersz magkeverékek ugyanis többségében nem őshonos, illetve nem az adott termőhelyi viszonyokhoz alkalmazkodott fajok magjait tartalmazzák, így a vetett fajok megtelepedése és fennmaradása sok esetben sikertelen. Az összefoglaló cikk legfőbb üzenete, hogy az útmenti élőhelyeken végzett gyeprekonstrukció egyedülálló lehetőséget jelent az inváziós fajok visszaszorítására, zöld folyosók kialakítására, új élőhelyek teremtésére és számos ökoszisztéma szolgáltatás biztosítására.

A cikk hivatkozása és elérhetősége:
Valkó, O., Fekete, R., Molnár V., A., Halassy, M., Deák, B. (2023): Roadside grassland restoration: Challenges and opportunities in the UN decade on ecosystem restoration. Current Opinion in Environmental Science and Health 34:100490.

Az eurázsiai hód egy természetvédelmi jelentőségű, őshonos emlősfajunk, mely korábban kipusztult Magyarországról, ma azonban intenzíven terjed hazánkban, visszafoglalva korábbi élőhelyeit. Szelektív rágásával képes jelentős mértékben átalakítani a vízparti fásszárú növényzetet, befolyásolva ezzel a különböző őshonos és inváziós növényfajok versengését, valamint a vegetáció szerkezetét is.

Az Ökológiai és Botanikai Intézet munkatársai az ország számos térségében vizsgálták a hód rágási stratégiáját. Részletesen elemezték azt, hogy milyen gyakorisággal hasznosítja a különböző növénynemzetségek tagjait, valamint azt, hogy a törzsátmérő miként befolyásolja a hasznosítást. Eredményeik szerint a hódrágás erősebb direkt hatást gyakorol az őshonos fűz- és nyárfajokra, mint a kínálatban jelenlévő egyéb őshonos és inváziós fajokra. Bár a hód a vékonyabb törzseket preferálja, a fűz- és nyárfajok esetén a vastagabb törzsek hasznosítása is nagy arányú.

A növényzet rágásra adott válaszának részletes elemzése még a jövő feladata. Az, hogy milyen módon változik meg a vízparti sáv növényzete a hódrágást követően, függ a kínálatban jelenlévő fajok túlélési, sarjadási és felújulási képességeitől. Az ártéri ökoszisztémában nagy jelentőséggel bíró, őshonos fűz- és nyár fajok regenerálódását a hidrológiai viszonyok javításával, táji szintű vízvisszatartással segíthetjük.

Publikáció:
Juhász, E., Molnár, Z., Bede-Fazekas, Á., & Biró, M. (2023). General patterns of beavers’ selective foraging: how to evaluate the effects of a re-emerging driver of vegetation change along Central European small watercourses. Biodiversity and Conservation 1-24.