Category Archives: Hírek

Az idegenhonos fajok inváziója a természetes és az ember által kezelt ökoszisztémákat egyaránt fenyegető biodiverzitás csökkenés egyik fő okozója. Az élőhelyek ökológiai helyreállítása kulcsfontosságú az invázió megfékezésében, és megfelelő fajok vetésével a helyreállított élőhelyek invázióval szembeni ellenállóképessége növelhető. Az Ökológiai Kutatóközpont Restaurációs Ökológiai Kutatócsoportja ebben a kutatásban arra kereste a választ, hogy a növényi tulajdonságok hasonlósága vagy az őshonos fajok nagyobb mennyiségben történő vetése hatékonyabb az inváziós fajok visszaszorítására a fejlődés korai szakaszában?

Vetési kísérletet állítottak fel a Nemzeti Botanikuskert területén három Magyarországon elterjedt, idegenhonos inváziós fajjal: közönséges selyemkóró (Asclepias syriaca), kanadai betyárkóró (Conyza canadensis) és bugás tövisperje (Tragus racemosus). Az inváziós fajokat külön és honos fajokkal együtt vetve is nevelték cserepekben. Három kétszikű fajt (tejoltó galaj Galium verum), buglyos fátyolvirág Gypsophila paniculata, orvosi szappanfű Saponaria officinalis) választottak ki a pannon homoki flórából, amelyek hasonló növényi tulajdonságokkal rendelkeznek, emiatt várhatóan hasonló a forrásigényük és erősebb a versengésük a kiválasztott inváziós fajokkal. Emellett a kísérletben vetették a homoki csenkeszt (Festuca vaginata), a homoki gyepek egyik fő alkotó fűfaját, illetve az összes faj keverékét is. Minden honos fajt kétféle mennyiségben is vetettek: azonos mennyiségben az inváziós fajjal (12-12 mag) vagy ötszörös mennyiségben vetve a honos fajokat (60 mag).

Az őshonos és az idegenhonos inváziós fajok laborban tesztelt csírázóképessége és a cserepekben történő kelése tekintetében nem voltak jelentős különbségek. Megállapították viszont, hogy az idegenhonos fajok csíraszáma, és ezzel összefüggésben a megtelepedése lecsökkent, ha velük egy időben az őshonos fajokat nagyobb mennyiségben vetették, bár fajonként eltérő mértékben. A hasonló tulajdonságokkal rendelkező fajok helyett a homoki gyepek évelő fű fajának (F. vaginata) vetése csökkentette leginkább az összes vizsgált inváziós faj kelését.

Ezek az eredmények megerősítik, hogy az idegenhonos inváziós fajok hatékonyan szoríthatók vissza őshonos magok vetésével a korai, megtelepedési szakaszban, különösen nagyobb sűrűségben vetve és versenyképes fajok alkalmazásával. Az inváziónak ellenálló élőhely helyreállítás több tényező kombinációjával érhető el legjobban. Fontos, hogy nagy mennyiségben történjen a honos fajok vetése, és az alkalmazott magkeverékek tartalmazzanak olyan fajokat, pl. domináns füveket, amelyek már a korai fejlődési szakaszban versenyképesek az inváziós fajokkal szemben.

Publikáció:
Csákvári, E., Sáradi, N., Berki, B., Csecserits, A., Csonka, A. C., Reis, B. P., … & Halassy, M. (2023). Native species can reduce the establishment of invasive alien species if sown in high density and using competitive species. Restoration Ecology, e13901. Doi: 10.1111/rec.13901

Az útszegélyek az inváziós fajok terjedésének egyik legfontosabb folyosói, és gyakran inváziós forrópontnak tekinthetőek. Az inváziós növényfajok az utak kezelői és a természetvédelem számára egyaránt komoly problémák forrásai. Ezen fajok visszaszorítására az őshonos gyepi növényfajok magjaival végzett gyeprekonstrukció ígéretes megoldást jelent. Az ÖK Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoportja legújabb publikációjában az útszegélyeken végzett gyeprekonstrukciós módszereket tekinti át.

A globális úthálózat több mint 64 millió km hosszú és kiterjedése egyre nő, az útszegélyek a fejlett országok területének közel 1%-át foglalják el. Az útszegélyek általában nem alkalmasak ipari, mezőgazdasági vagy egyéb hasznosításra, így megfelelő helyszínei lehetnek a természetes élőhelyek helyreállításának és ökológiai folyosók kialakításának. Az utak kezelői számára az az ideális, ha az útszegélyeken egy a termőhelyi viszonyokhoz alkalmazkodott, kis ráfordítással kezelhető, hosszú távon megmaradó növényzet telepíthető meg. Számos biogeográfiai régióban az adott régióban őshonos, szárazságtűrő gyepi fajok számára az útszegélyek megfelelő élőhelyet nyújthatnak, így a megfelelően kivitelezett gyeprekonstrukció természetvédelmi szempontból és az útkezelés szempontjait is figyelembe véve egyaránt ideális megoldás lehet. A kutatók a cikkben e két szempontrendszer közötti szinergiákra, az útszegélyek őshonos fajokkal való gyepesítésének lehetőségeire és korlátaira hívják fel a figyelmet. Az inváziós növényfajok elleni védekezés leghatékonyabb módszere az adott régióban őshonos, szárazságtűrő és jó versenyképességű növényfajokból álló magkeverékek vetése. Bár ezen keverékek beszerzési költsége meghaladhatja a kereskedelmi forgalomban általánosan elérhető kommersz magkeverékek beszerzési költségét, mégis költség-hatékonyabb megoldást jelenthetnek. A kommersz magkeverékek ugyanis többségében nem őshonos, illetve nem az adott termőhelyi viszonyokhoz alkalmazkodott fajok magjait tartalmazzák, így a vetett fajok megtelepedése és fennmaradása sok esetben sikertelen. Az összefoglaló cikk legfőbb üzenete, hogy az útmenti élőhelyeken végzett gyeprekonstrukció egyedülálló lehetőséget jelent az inváziós fajok visszaszorítására, zöld folyosók kialakítására, új élőhelyek teremtésére és számos ökoszisztéma szolgáltatás biztosítására.

A cikk hivatkozása és elérhetősége:
Valkó, O., Fekete, R., Molnár V., A., Halassy, M., Deák, B. (2023): Roadside grassland restoration: Challenges and opportunities in the UN decade on ecosystem restoration. Current Opinion in Environmental Science and Health 34:100490.

Az eurázsiai hód egy természetvédelmi jelentőségű, őshonos emlősfajunk, mely korábban kipusztult Magyarországról, ma azonban intenzíven terjed hazánkban, visszafoglalva korábbi élőhelyeit. Szelektív rágásával képes jelentős mértékben átalakítani a vízparti fásszárú növényzetet, befolyásolva ezzel a különböző őshonos és inváziós növényfajok versengését, valamint a vegetáció szerkezetét is.

Az Ökológiai és Botanikai Intézet munkatársai az ország számos térségében vizsgálták a hód rágási stratégiáját. Részletesen elemezték azt, hogy milyen gyakorisággal hasznosítja a különböző növénynemzetségek tagjait, valamint azt, hogy a törzsátmérő miként befolyásolja a hasznosítást. Eredményeik szerint a hódrágás erősebb direkt hatást gyakorol az őshonos fűz- és nyárfajokra, mint a kínálatban jelenlévő egyéb őshonos és inváziós fajokra. Bár a hód a vékonyabb törzseket preferálja, a fűz- és nyárfajok esetén a vastagabb törzsek hasznosítása is nagy arányú.

A növényzet rágásra adott válaszának részletes elemzése még a jövő feladata. Az, hogy milyen módon változik meg a vízparti sáv növényzete a hódrágást követően, függ a kínálatban jelenlévő fajok túlélési, sarjadási és felújulási képességeitől. Az ártéri ökoszisztémában nagy jelentőséggel bíró, őshonos fűz- és nyár fajok regenerálódását a hidrológiai viszonyok javításával, táji szintű vízvisszatartással segíthetjük.

Publikáció:
Juhász, E., Molnár, Z., Bede-Fazekas, Á., & Biró, M. (2023). General patterns of beavers’ selective foraging: how to evaluate the effects of a re-emerging driver of vegetation change along Central European small watercourses. Biodiversity and Conservation 1-24.

A magvetéses gyeprekonstrukciónál az időzítés, valamint az elvetett magok mennyiségének és arányának helyes megválasztása kulcsfontosságú. Az Ökológiai Kutatóközpont kutatása arra kereste a választ, hogy a magkeverékek komponenseinek vetését hogyan érdemes időzíteni a gyepi fajok legsikeresebb megtelepedése és az inváziós fajok hatékony visszaszorítása érdekében. A magkeverékek gerincét általában a füvek adják: a gyep mátrixát ezek a fajok alkotják, valamint jelentős szerepük van a gyomosodás megakadályozásában. A tájléptékű élőhelyrekonstrukciós projekteknél sokszor nincs lehetőség nagy területen diverz magkeverékek vetésére, mivel sokszor nem áll rendelkezésre a kellő mennyiségű, megfelelő fajösszetételű magkeverék. A kialakult fajszegény, zárt gyepekben a rekonstrukció későbbi fázisaiban a kísérőfajok megtelepítése és az inváziós fajok visszaszorítása további erőfeszítéseket és többletmunkát igényel.

Jelen kísérletben egy 20 szárazgyepi fajból álló diverz magkeverék, valamint a fűmagok (veresnadrág csenkesz – Festuca pseudovina) vetését kombinálták a ’Lendület’ Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport kutatói. Tesztelték, hogy a kialakult növényközösségek összetétele hogyan változik attól függően, hogy a fűmagvetéssel egyszerre, vagy az azt követő 1., 2. vagy 3. évben vetették el a kétszikű kísérőfajokat.

A kutatás rámutatott, hogy a gyeprekonstrukció korai fázisaiban befektetett nagyobb munkamennyiség megtérül, és sikeresebb végkimenetelhez vezet. Az eredmények alapján a legjobb megoldás az, ha a fűmagvetéssel egy időben vetjük el a kísérőfajok magjait is. Ezekben a parcellákban volt a legnagyobb a kialakult gyepek diverzitása, itt volt a legkisebb a gyomosodás mértéke és az inváziós fajok borítása és itt telepedtek meg a legsikeresebben a kísérőfajok. A kutatás eredményei alapján a leginkább költségkímélő és leghatékonyabb módszer az, ha a fűmagvetéssel egy időben, a rekonstrukció elején történik a diverz magkeverék vetése is.

A közlemény első szerzője, Kiss Réka az eredmények elismeréseként elnyerte az MTA Környezetvédelmi Ifjúsági Díját.

Publikáció:

Kiss, R., Deák, B., Tóth, K., Lukács, K., Rádai, Z., Kelemen, A., Miglécz, T., Tóth, Á., Godó, L., Valkó, O. (2022). Co-seeding grasses and forbs supports restoration of species-rich grasslands and improves weed control in ex-arable land. Scientific Reports 12: 21239. Doi: 10.1038/s41598-022-25837-4

Az idegenhonos fajok megjelenése, megtelepedése Magyarországon is számtalan ökológiai, gazdasági és társadalmi konfliktus forrása. A betelepülő fajok sok esetben invázióra és az őshonos rendszerek gyors megváltoztatására is képesek lehetnek. A beszélgetés az inváziós fajok által okozott problémák kialakulásának folyamatát, kezelési lehetőségeit járja körül, bemutatva azok széles tárházát többek között a gerinctelen, a vadászható madár- és emlős-, valamint a különböző növényfajok példáin keresztül.

2023. MÁJUS 13., SZOMBAT, 18:00–22:00
Nemzeti Botanikus Kert, Vácrátót

Program

15.00-18.00 Gyerekfoglalkozások és kutatói programok:
– Hódos sátor
– Magbemutató sátor
– Vadbiológia sátor
– Virológia sátor
– Szúnyogos sátor
– Kullancsos sátor
– Méz-ízbogozó sátor
– Viráginvázió beporzó szemmel (beporzós játék)
– Vezetett túra a szabadföldes kísérleti rendszerbe

18.00-19.00 Tudós beszélgetés

19.00-19.30 Gasztro-piknik

19.30-20.30 Budapest Gipsy Swing koncert

A dísznövények az emberi ültetés során új élőhelyre kerülnek, a gondozással megteremtődnek a számukra alkalmas életkörülmények. Később a természetes élőhelyeken a nyílt élettereket a kertekből kiszökve könnyen elfoglalják, és invázióssá válhatnak. Ilyen utat járt be a kokárdavirág is, amelynek ökológiai hatásaival az Ökológiai Kutatóközpont kutatói foglalkoztak.

A sárga kokárdavirág és rokonai világszerte ültetett dísznövényfajok. A kertekből való kiszökéséről és meghonosodásáról már több országban beszámoltak, de inváziós viselkedése eddig ismeretlen volt. Azonban ez a faj Magyarországon megtalálta a számára szükséges élőhelyfoltokat, néhol invázióssá is vált. Ezért a kutatók célja az volt, hogy feltérképezzék a sárga kokárdavirág magyarországi elterjedését, felmérjék a betelepedésének hatását a helyi növényközösségre, és meghatározzák a faj inváziós potenciálját.

Az elterjedési adatok alapján a sárga kokárdavirág főként alkalmi kivadulásokként fordul elő, viszont jelentős számban találtak meghonosodott és invaziós populációkat is szerte az országban. A faj elsősorban kertek és zavart, homoktalajú élőhelyek közelében terjed sikeresen, de természetközeli és őshonos gyepekben is megjelent. Megtelepedése csökkentette a helyi növényközösség fajgazdagságát. Inváziós terjedésében a jó csírázási képessége, a hosszú virágzási időszaka, és a legelő állatállomány szőrén történő terjedése segítheti. A sárga kokárdavirág egyelőre nem tűnik erős ökoszisztéma-átalakító fajnak, de több figyelmet kell fordítani rá, mert a klímaváltozás okozta szárazabb időjárás miatt a jövőben erősen terjedhet és invázióssá válhat.

A kutatás eredményei alapján nem ajánlott a kokárdavirág fajok ültetése a kertekben, mert onnan kikerülve könnyen megtelepedhetnek természetes növényközösségekben, valamint magkeverékekben való forgalmazásuk sem javasolt. Szükség lenne a sárga kokárdavirág és hozzá hasonló idegenhonos dísznövény állományok felmérésére, hosszú távú monitoringjukra, és terjedésüket befolyásoló tulajdonságaik részletesebb kiértékelésére.

Publikáció:

Süle, G., Miholcsa, Z., Molnár, C., Kovács-Hostyánszki, A., Fenesi, A., Bauer, N., Szigeti, V. Escape from the garden: spreading, effects and traits. NEOBIOTA, 83 pp. 43-69. , 27 p. (2023)

Az inváziós növény fajok a vegetáció átalakítása, a virágkínálat leuralása által, a helyi faunára, például a beporzó rovarokra is negatívan hatnak. Az Ökológiai Kutatóközpont és a Babeş-Bolyai Egyetem kutatói három nemrég megjelent tanulmányukban, tizenkét – különböző tulajdonságokkal rendelkező – lágyszárú inváziós növényfaj vegetációra (Fenesi et al. 2023), beporzó-közösségekre (Kovács-Hostyánszki et al. 2022), és a beporzó rovarok funkcionális tulajdonságaira (Szigeti et al. 2023) gyakorolt hatását tárták fel. Eredményeik alapján a növényi inváziónak nincs egyetemleges hatása, néhány általános mintázatot kivéve (pl. csökkentik az őshonos növényzet diverzitását), szinte minden vizsgált ökológiai indikátor esetében vannak eltérések a vizsgált inváziós növények között. Az inváziós fajok által elözönlött területek beporzó szemszögből hasonlóan működnek, mint a repce- vagy napraforgótáblák: virágzásuk alatt igen jelentős mennyiségű táplálékot nyújtanak, az épp ott és akkor jelen lévő, az inváziós növények virágaival kompatibilis beporzó rovaroknak, míg virágzásukon kívüli időszakban ezek a területek rendkívül szegények beporzó táplálékban. Az inváziós növényfajok elleni eredményes természetvédelmi fellépés a beporzók védelme szempontjából is fontos. Ugyanakkor egyes inváziós fajok fontos táplálékot szolgáltathatnak akár védett beporzó rovaroknak. Így a szimpla irtásuk helyett, inváziós fajonként, lokalitásonként és adott helyzetenként érdemes mérlegelni, hogy mi a legmegfelelőbb lépés a visszaszorításuk mellett a hozzájuk kötődő fontos fajok fenntartása érdekében.

Publikációk:

Fenesi, A., Botta-Dukát, Z., Miholcsa, Zs., Szigeti, V., Molnár, Cs., Sándor, D., Szabó, A., Kuhn, T., Kovács-Hostyánszki, A. (2023). No consistencies in abundance-impact relationships across herbaceous invasive species and ecological impact metrics. Journal of Ecology;

Kovács-Hostyánszki, A., Szigeti, V., Miholcsa, Zs., Sándor, D., Soltész, Z., Török, E., Fenesi, A. (2022). Threats and benefits of invasive alien plant species on pollinators. Basic and Applied Ecology, 64:89–102;

Szigeti, V., Fenesi, A., Botta-Dukát, Z., Kuhlmann, M., Potts, S.G., Roberts, S., Soltész, Z., Török, E., Kovács-Hostyánszki, A. (2023) Trait-based effects of plant invasion on floral resources, hoverflies and bees; Insect Conservation and Diversity;

A Szúnyogmonitor csoport új tanulmányában modell alapú megközelítéssel igazolta, hogy a lakosság közreműködésével gyűjtött úgynevezett “citizen science” adatok jól használhatók tudományos következtetések levonására.

A “citizen science” vagy közösségi tudomány alatt olyan tudományos kutatásokat értünk, amelyek bevonják a társadalmat a rövidebb-hosszabb tudományos projektekbe, és ily módon képesek hatékonyan, nagy mennyiségű adatot gyűjteni, illetve a tudomány és a nyilvánosság egészét aktív módon összekapcsolni. A csoport által életre hívott Szúnyogmonitor program is ezen a megközelítésen alapul, a kutatók immáron ötödik éve kérik a civil lakosság közreműködését az inváziós csípőszúnyogok hazai elterjedésének térképezésében. Nem kérdés, hogy a program jól működik, hiszen évről évre egyre több szúnyog jelentés érkezik az ország legkülönbözőbb pontjairól, ezáltal egyre pontosabb képet kaphatnak a kutatók a hazánkban is megjelent inváziós fajok (Ázsiai tigrisszúnyog, Japán bozótszúnyog, Koreai szúnyog) országon belüli jelenlétéről. A tanulmányban, most mintegy 3000 beérkezett szúnyog jelentés taxonómiai igazolása után (a szúnyog fajok azonosítását követően) a kutatók megvizsgálták, hogy az így nyert adatok tükrözik-e a valóságot, azaz a keresett szúnyog fajok valós elterjedési mintázatát, illetve, hogy az adatok megbízhatóan felhasználhatók-e tudományos következtetés levonására. A jelentések alapján generált, egyes fajok jelenlét/prevalencia adatain alapuló előfordulásának tér-időbeli mintázatát összevetve a kutatók által közvetlen terepi monitoring során gyűjtött információkkal azt az eredményt kapták, hogy a jelentésekre épülő térképek jól egyeznek a hagyományos csapdázási protokollokkal végzett, közvetlen terepi mintavételezés eredményeivel.

Figyelembe véve a mintavételezésbe fektetett erőfeszítéseket mértékét is, a bejelentések jól használhatók biológiai kérdések megválaszolására és tudományos következtetések levonására az inváziós csípőszúnyogok elterjedéséről. Mindez jelentősen hatékonyabbá teheti a szúnyogok országos monitorozását, ami kiemelten hasznos a szúnyoggyérítési programok és a járványügyi kockázat felmérése szempontjából is.

Publikáció:

Garamszegi, L., Kurucz, K., Soltész, Z. Validating a surveillance program of invasive mosquitoes based on citizen science in Hungary. JOURNAL OF APPLIED ECOLOGY (2023)

A közönséges selyemkóró (Asclepias syriaca) inváziós növény elleni védekezés rövid távú hatásának vizsgálata: neofiton növények másodlagos inváziója az őshonos fajok regenerálódása helyett.

A kutatás során Kiskunságban, homoki parlagokon vizsgáltuk a közönséges selyemkóró (Asclepias syriaca L.), egy Észak-Amerikából származó évelő, vegetatívan jól terjedő, inváziós növényfaj hatását a talaj főbb tulajdonságaira és a növényzet összetételére egy szabadföldi kísérlet keretében. Emellett a kísérletben vizsgáltuk a selyemkóró mechanikai visszaszorításának (kaszálás) hatását a többi őshonos és nem őshonos növényfajra. Azt találtuk, hogy a selyemkóró inváziója megváltoztatja a növényzet összetételét, de a talaj alapvető tulajdonságaira nem volt hatással. A rövid távú kaszálás, három éven keresztül folytatott kaszálás csökkentette a selyemkóró borítását, ugyanakkor az őshonos növények nem regenerálódtak, hanem más, nem őshonos növények másodlagos invázió következett be. Ez alapján azt feltételezzük, hogy az inváziós faj visszaszorítása után az őshonos növények regenerálódásához több időre vagy további kezelésekre van szükség.

Publikáció:

Berki, B., Botta‐Dukát, Z., Csákvári, E., Gyalus, A., Halassy, M., Mártonffy, A., Rédei, T. & Csecserits, A. Short-term effects of the control of the invasive plant Asclepias syriaca: secondary invasion of other neophytes instead of the recovery of native species, Applied Vegetation Science, e12707.

A mosómedve (Procyon lotor) Európa szárazföldi részén (pl. Franciaország, Belgium, Németország, Lengyelország területén jelentősen) elterjedt idegenhonos faj. Az állományok alapját elszökött házikedvencek és betelepítések képezik. A mosómedve Magyarország faunájában is már igazoltan jelen van. Ennek az Észak-Amerikából származó invazív fajnak a terjedése veszélyeztetheti az őshonos ökoszisztémákat. Mindennek okán rendezték meg az 1. Európai Mosómedve Kollokviumot 2023. március 16-17-én a franciaországi Lyonban. A találkozón az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológia Divízióját a MATE képviselte Katona Krisztián és munkatársai előadásával.

Az előadásban összefoglaltuk a faj magyarországi előfordulásával kapcsolatos legfontosabb ismereteket a jövőbeni kutatások és a faj kezelésének megalapozásához. Az Országos Vadgazdálkodási Adattárban (Csányi et al. 2022) elérhető éves vadgazdálkodói jelentések alapján a mosómedve 1998-ban 9 egyeddel jelent meg a vadászati terítékben, és azóta folyamatosan van éves szinten néhány elejtett egyed. A mosómedve legutóbbi terítéke 19 egyed volt a 2021/2022-es időszakban. A faj előfordulása szórványos, de az egyedek nagy részét Magyarország középső részén, Pest megyében lőtték ki. Az elmúlt két évtizedben bizonyítékaink vannak a faj alkalmi városi megjelenésére is Budapesten. A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal által támogatott, invazív fajokkal foglalkozó projektünk (RRF-2.3.1-21-2022-00006) keretében kutatásokat végzünk a faj elejtett egyedeinek kondíciójával, szaporodásával, táplálkozásával kapcsolatban, elemezzük az egyedek genetikai eredetét és rokonsági viszonyait, ill. vizsgáljuk a mosómedve fészekpredációját és városi megjelenését.